🥒 UBORKASZEZON!

Uborkával nyitottuk meg az idei Kert-Konyha-Kamra táborunkat.

Az uborka az egyik olyan zöldségünk, amelynek számos jó tulajdonsága van. Hidratál, ápolja a bőrt, segít a fogyásban, antioxidánsok, ásványi anyagok és vitaminok táptalaja, s nem utolsó sorban az emésztést is segíti.

Na! Pont ezért kezdtünk az uborkával. Reggel gyorsan mindenki elkészítette a kovászos uborkáját, péntekig, a tábor zárásáig a napra és a természetre bíztuk.
Maradtak nagyobb darabok, így a mai paprikás krumpli mellé elkészítettük a saját uborkasalátánkat, amit nagy örömmel és lelkesedéssel faltunk.

Na, de ne siessünk ennyire, hiszen a délelőtt még nem telt ki az uborkával, Krisztina Kalács segítségével feldolgozhattuk a kecsketejet és sajtot készítettünk belőle. S, hogy azt is tudjuk, hogy honnan, miből származik a tej, még volt idő arra, hogy a kecskefarmot is jó alaposan megtekintsük.

Ebéd, az elmaradhatatlan fagyi és irány a Duna-part. Természetesen vittük a fényképezőt, lelkesen próbálkoztunk is, de sajna a memória kártya az nem volt benne, így aztán a délután csupán az emlékeinkben él.

Az elmúlt héten megmaradt kifliket az aszalóban kiszárítottuk, majd eldöntjük, hogy a héten mákos guba, vagy kenyérmorzsa készül belőle. Kivettük és félre tettük, most jöhetnek a fűszernövények, amiket az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komáromban gyűjtöttünk. Az aszaló is folyamatos munkafázisban van, ebben a melegben egészen biztos, hogy érdemben innen is tudunk még szüretelni ezt meg azt.

Mára ennyi. De holnap egy új nap, amikor Agostyánba az Ökofaluban töltjük a napot.

🤺 A HARC, AZ LEGYEN HARC!

Minden évben az utolsó napra készülünk.
Már így indul a tábor hétfőn reggel.
Lemegyünk a szigetbe?
Hol lesz a bázisunk?
Tudunk építkezni, meg tervezni?
Ki kivel lesz?
Ja, idén újra külső sereg támadása az, amire készülünk.
Még szerencse, hogy itt vannak a cserkészek, akik nagyon szeretnek és tudnak is számháborúzni, így talán nem volt annyira nehéz egy ‘kannibál’ sereget toborozni belőlük a mai támadáshoz.

Megérkeztek, mi pedig megrettentünk.
Hát hová leszünk, mi, kicsi partra vetett segéd kalóz matrózok a nagy, tekintélyt parancsoló cserkészeknek álcázott támadó kannibálokkal szemben.

Na, de mindegy, nem adjuk fel.
Küzdünk, ameddig tudunk, s ahogyan tudunk.
Még szerencse, hogy évek óta magunk mellett tudhatjuk segítőnek Mátyás Monostorit, azaz Makeszt, akire mindig számíthatunk, s akiben bízunk is.

S akkor itt van az előző évi csajos kalózok vezetője Ötvös Panna, aki most a kannibálok mellé, vagy elé szegődött. Egy biztos, a mai nap nem mellettünk, hanem ellenünk van.

Szokásos reggeli értékelés, a színes kagylók gyűjtése, majd eligazítás.
Közös szabályrendszer felállítása, szúnyogriasztó, kulacs, zászló, induló, indulás.
Még egy utolsó megbeszélés a helyszínen, aztán indul az összecsapás.

Alig telt el 10 perc és már győztünk is!
Makesz megszerezte a zászlót.
El sem hisszük, mi győztünk, s nem a cserkészek lelkes csapata.

Na, jó!
Legyen visszavágó.
Fél óra küzdés, kapaszkodás, s kikapás.
Ezúttal mi maradtunk alul.

Ne, de nem mehetünk csak így haza.
Legyen végre egy döntő, s legyen egy döntős csapat is.

Fogat összeszorít, minden erőt bevet és 40 perc elszánt küzdelem után Arni megszerezte a zászlót, miénk a győzelem.

Mi nyertünk!

Jól el is fáradtunk, irány a Mag-ház, ahol Szilvi Juhászné paprikás krumplival Éva Monostori pedig palacsintával és bundás almával. A palacsinta jó dolog, még szerencse, hogy voltak alvállalkozók is, Monostori Mirandola és Jánosné Monostori Kati mama személyében. Így mindenki annyit ehetett, amennyit csak szeretett.
Végül a közös ebéddel pecsételtük meg a klassz kis délelőtti hadijátékot, ami után mi már csak értékeltünk és elvihettük mindazt a kincset, amit a hét során összegyűjtött kis kagylóinkból meg tudtunk vásárolni.

Ez volt 2023-ban a Robinson tábor, ahol minden kalóz-matróz nagyon jól érezte magát.

💰 KINCSKERESÉSEN!

Ez igazán egy nagyon izgalmas sziget.
Mi azt gondoltuk, hogy egyedül vagyunk rajta, hiszen az elmúlt napokban egy lélekkel sem találkoztunk.

Na, de a mai reggelen találtunk egy titokzatos üzenetet, ami arra buzdította a csapatot, hogy útnak eredjen.
Valami kincs reményében indultunk meg, de az elmaradt, helyette azonban sok kalandos helyen jártunk, mindenféle feladatokat kellett megoldanunk, míg végre újra a bázishelyre érkeztünk.

Még nem tudni, hogy mi végre volt jó ez a kaland, miféle tudás, tapasztalás az, amit később hasznosíthatunk, de egészen biztos, hogy van ilyen szándéka ennek az útnak.

Elkészült a palackpostánk, amit vízre tettünk, a feladatok között volt olyan is, amikor világító tornyot kellett építenünk. A posta elment, a torony áll, mi pedig reménykedünk a megtalálásunkban.

Délután aztán tovább építettük a táborhelyet, próbálkoztunk a halfogással és engedtünk magunknak időt az ejtőzésre is.

Megérdemeltük, mint ahogy a kiváló ebédet is.
Na jó! Itt, minden kaja jó. Legalább is eddig.
Vagy csak mi, hajótörött kiéhezett kis kalózok alakulunk, formálódunk? Egy biztos, éhen nem halunk.

 

A TERVEZÉS ÉS A KIVITELEZÉS!

Rohadt sok(k) a szúnyog.
Szinte kibírhatatlan.
El is kellett hagyni a rég jól megszokott és bejáratot grundot és új bázis után kellett nézni.
Egy kicsit szellősebb, huzatosabb, de valamivel elviselhetőbb a vérszívók inváziója. Nem elég a számkivetettség, a kietlen szigeti berendezkedés, még ezek is szívják a vérünket.
Na, de nem adjuk fel, indulunk.
Meg kell tervezni mindent is.
Beosztottuk magunkat két csoportba.
Az egyik csoport üzeneteket gyártott palackpostába, ez is egy lehetőség a megmenekülésünkre.
A másik csoport megtervezte a sziget és a csapat védelmét, átgondolta a búvőhely(ek) helyét és funkcióját, a csapattagok szerepét. S, most hogy elkészült a terv, jöhet a kivitelezés. Délelőtt kicsitől nagyig mindenki épített a szigeten. Jól el is fáradtunk.
S nem elég a szorgos munka, előbújt a nap is, meghozta a nyári hőséget is.
Elfáradtunk, így adtunk magunknak időt és lehetőséget a hűsölésre, a vízparti tevékenységekre.
Persze vannak, akik itt sem tudnak nyugodni, itt is építeni kell. Előbb persze óvatosan, kicsit visszafogottan, aztán később, ahogy hűlt a test és oldódott a feszültség, úgy formálódott az iszapjáték. Készült csúszda, valami halátjáró – mert időközben egy hal is akadt valahogy a kezekbe, – iszapgolyók, vagy bombák és csapdák. Mindennek egyetlen dolog volt a lényege, hogy mindezt úgy csináljuk, hogy a lehető legkoszosabbak legyünk.
Holnap is lesz nap, tele izgalmas feladatokkal, amelyeket persze előre nem áruljuk el. Legyen elegendő annyi, hogy egészen biztosan nem fogunk sem unatkozni, sem pedig – még – kimenekülni e szigetről.

TÁJÉKOZÓDJUNK!

Nagy volt a tegnapi nap a tanulási okulási szándék a szigetlakók körében.
Mivel szinte valamennyi írástudó odaveszett a hullámokban, a megmaradt legénységnek kell mindet megtanulni.
Mi az a két alapvető dolog, ami feltétlen szükséges egy matróznak egy lakatlan szigeten?
A tájékozódás, tehát az irányba állás, valamint az életben maradás, amihez az ivóvíz elegendő ugyan, de az élelem megtermelése és feldolgozása igen összetett feladat.
Így ellátogattunk Ógyallára, Konkoly-Thege Miklós alapította csillagvizsgálóba. Nagyon régen, 1871-ben Közép-Európa első obszervatóriumaként alakult ez az intézet, ami akkor Európa egyik meghatározó csillagvizsgálója volt, jelenleg Szlovákia központi obszervatóriuma.
Mit kell tudni a hajósoknak? Mire használhatták az utazók, a kalandra vágyók, a felfedezők és a kalózok a csillagokat?
A hajósok és a tengerészek iránytűk és csillagképek alapján tájékozódnak. Hogy képet kapjanak a hajó helyzetéről a vízben, a tengerészek távcsővel figyelték a csillagokat, iránytűkkel pedig tájékozódtak a nyílt tengeren.
A Sarkcsillag régóta megbízhatóan mutatta az irányt az északi földgömb hajósai számára, a déli tengerek hajósait pedig a Dél Keresztje csillagkép segítette.
Nappal a Nap állása szerint tájékozódtak. Éjjel a Sarkcsillag volt az útmutató. Ködben vagy felhős időben – úgy mondták – “disznót” vagyis fadarabot dobtak a vízbe, mert tudták, hogy az mindig a legközelebbi part felé úszik.
A sok információtól megéheztünk, egy klassz helyen a Vén Dióban falatoztunk, majd gyorsan tovaszáguldottunk Gútára, ahol a vízimalmok és molnárok életével, a malmok működtetésével ismerkedtünk meg.
Bár reggel még csepegett az eső, ebéd utánra igen kivirult az idő, a melegben jól el is fáradtunk.

 

⚓️🏹 MINDENKI PARTOT ÉRT!

Végre!

Ez is elérkezett. Már egy éve azt vártuk, hogy mikor jöhetünk újra. Már a régiek, de vannak újak is. Szerencsére.

Mindig van, ami örök és állandó, és vannak az újdonságok. A meglepetések.
Ma is egy ilyennel kezdtünk.

Igazából nem tudjuk az eredetét, de valami nagy összecsapás volt kalózföldön, amikor egy hete, vagy talán még több is, a négy fenevad kalózfőnök csapatai összecsaptak.
Mindenki küzdött, ahogy csak bírt, de a tenger nem nézte jó szemmel és nem tűrte jó szívvel. Így elsüllyedt valamennyi hajó kapitányostul, legényestül.

De láss csodát!
Egy mentőcsónak megmaradt, s benne szorongott ma reggelig a négy hajó túlélő legénysége, mind a 15 matróz és egy első tiszt.

Így értünk partot. S már a csónakban szövetséget kellett kötnünk, hiszen egy csónakban eveztünk. S ezt az összefogást kellett ma reggel gyorsan átrendeznünk, akkor, amikor egy lakatlan szigeten partot értünk.

Összeültünk, tanácskoztunk, s néhány szabályt megalkottunk.
Édes vizet találtunk, így az ennivalóért kellett megküzdenünk.
Kardhoz, ágyúhoz szokott bandérium vagyunk, nem igazán tudunk más fegyvert forgatni, ezért íjászatból leckét vettünk.

Sikeresek voltunk, mert mindenki kiállta a próbát, persze voltak jobbak és nagyon kiválóak is a csapatban. De ez így is van jól.

Ettünk és ittunk, erőre kaptunk, el is indultunk felfedezni a szigetet és belakni, megtalálni a búvóhelyet, ahová vész esetén visszavonulhatunk.

Voltak kivitelezők és voltak tervezők is a csapatban. S akadtak kalandozók is. Akik ugyan most se nem terveztek, se nem építettek, de egészen biztos, hogy valamiben ők is nagyon jók lesznek.

Sajnos nagyon szúnyogos a szigetünk. Ezt nem szeretjük.
Persze örülünk, mert stabil föld van a lábunk alatt, de olyan jó lett volna idén is szúnyogmentes szigeti kalandra készülni.

Sebaj, mára elfáradtunk, bevackoltunk magunkat, alszunk egy nagyot, s holnap újra folytatjuk a kalandot.

👜A TÁSKA AZ ÖRÖK!

Már nagyon sok minden készült itt a Mag-házban a gyerekvarráson.

Varrtunk házi kedvenceket, kedvenc formájú kis párnákat, hátizsákot, de igazán még táskát nem.

S minden nőnek – legyen az 4-6-8 éves, – mindig szükséges az egyedi is táska, ami csak az övé, mindenki tudja, hogy ki a gazdája.

Elérkezett az idő, amikor Monyolka az örök táska elkészítésében lesz partnere a gyerekeknek.

Július 5-én 9órától délig várjuk a gyerekeket gyerekvarrásra, a Mag-házba.

Jelentkezni a Mag-ház elérhetőségein lehet.

A foglalkozás ára 4.800Ft, ami tartalmazza az alapanyagokat is.

 

🧩MINDENT IS ÖSSZEVARRUNK!

Július 15-én 13 órától ismét közösségi varrást tartunk a felnőtteknek.

Már kacsingattunk többször e módszer felé, de eddig mindig beelőzte valami.

Most itt van. Délután csupán a technikával ismerkedünk meg, gyakoroljuk, hogy aztán a későbbiekben tudjunk táskát is varrni így.
Na, de mire is készüljünk?

Edit Krüpl azt mondja, hogy az igazi crazy technikát tanítja ezúttal. Ez egy igazán maradék zabáló technika, mert minden kincset bele lehet építeni, régi kulcsot, ékszert, gombot stb. s ki tudja, hogy még mifenét.

Jelentkezni a Mag-ház elérhetőségein tudtok.
A foglalkozás ára: 5.000Ft/fő

 

🏝 KIKÖTÖTTÜNK!

Négy kalózhajó összecsapása után a hajók túlélői egy csónakban hánykolódtak már vagy egy hete a Karib-tengeren.

Már éppen elfogyott a vizünk, de akkor a látóhatáron megláttuk a szigetet. Az életmentő szigetünket.

Ma reggel sikeresen a 16 túlélő kalózzal partot értünk és bevettük.
Indul a közös kalandunk, minden nap bejelentkezünk, s reméljük, hogy egyetlen túlélőt sem vesztünk el.