Szombaton ismét ügyeskedtünk, időben készülve a saját készítésű ajándékokkal.
Ezúttal Lajosné Koczka azaz Koczka mama segítségével sürgölődtünk, s nem változtattunk az elmúlt évi szokásrenden, most is csalamádét és fügelekvárt készítettünk.

A csalamádé alapanyagait most vásároltuk – sajnos jóval drágább áron, mint az elmúlt évben, – azonban a fügelekvárhoz időben előkészültünk. Még a nyár végén lefagyasztottuk a gyümölcsöt, s a cukor is rendelkezésünkre állt, szerencsénkre maradt néhány kiló a nyári táborokból.

A tudás, a tapasztalás, az együttlét mellett az is pozitívuma a közösségi készülődésnek, hogy tudjuk mi van és mi nincs az elkészített termékekben. Hogy saját magunk készíthetjük el, s egészen biztos, hogy mindenféle felhasználása örömforrás. Örömmel falatozzuk saját magunk és ugyan olyan örömmel adjuk ajándékként is bízva abban, hogy a megajándékozottnak is örömet okozunk.

Na, szóval szombaton kiörömködtük MAG-unkat.

De nyugodtan írhattuk volna még azt is, hogy dédi – nagyi – anya és a gyerkőcök. Így indult, vagyis így indítottuk a kézműves foglalkozásokat itt a Mag-házban.

Gyémántcsiszolók névvel illettük az elmúlt szombaton induló kézműves és egyéb kulturális együttléteket, amelyeket már részben, vagy egészben előkészületeknek is gondolhatunk a karácsonyi ünnepekre.

Anitával szappant készítettünk, de a recept birtokában még odahaza is kísérletezhetünk a házi szappankészítéssel. Szépek, illatosak, de használatukkal még várni kell 6-7 hétig. Pont ezért választottuk az első foglalkozásunknak, hogy a nagy ünnepre már használható is legyen az ajándék.

S mi készült még?
Mosógél.
Vagy mondhatjuk így is, hogy folyékony mosószer, mely nem csak környezetbarát, hanem pénztárca barát is, hiszen kb. 2000Ft-ból 10-12 liternyi mosógélünk lehet. Aki most lemaradt, ne szomorkodjon, egészen biztos, hogy lesz még alkalom ha nem is az idei, de a jövő évi karácsonyra egészen biztos.

Jövő héten pedig Edit Krüpl-vel, azaz Monyolkával fogunk díszeket készíteni. Írja be mindenki a naptárába, hogy október 29-én 9.30-kor közös varrásos ügyeskedés a Mag-házban.

Egy kicsit elfáradtunk. Ezt is be kell látni és megvallani, így az elmúlt napok szorgalmának nyilvánossága késve érkezik, de érkezik.
Szombaton a délelőttöt is együtt töltöttük, egy kicsit tököltünk, de ezúttal nem faragva, hanem varrva.
Mindenféle technikával készültek a tökdíszek, s mellé az állatfigurák és gombák, ahogy az egy őszi napon úgy a szemünk elé tárul.

Köszönjük Edit Krüplnek az izgalmas napot és a sok-sok előkészületet, az együttlétet.
Most egyből meg is lebegtetjük, vagyis közre adjuk, hogy többek között miről is szervezkedtünk. Januártól tervezünk közösségi varrást, de nem csak kézzel, hanem géppel is. S hogy ne legyen olyan szimpla, ez egy újragondolós, újrahasznosított közösségi varrásnak indul. Például készíthetünk kávés zacskóból bevásárló táskát, farmerből is táskát, vagy kisebb tárolókat…. szóval izgalmasnak ígérkezik, így nem is árulunk el mindent róla.

Gondolkozzatok, nézzétek a híreinket, s majd alkalmasint ne felejtsetek el jelentkezni sem.

 

Az ötödik és egyben majdnem a hatodik is, hiszen a munka nem állt meg a nap végeztével, hanem csak akkor, amikor befejeződött.

Pénteken ismét volt előadás, mégpedig Millesits Mátétól, aki az Európa-Nostra díjas templomok közül 3-ba nyújtott betekintést.

Mindeközben egész nap és éjszakába fordulva is lázasan folyt a munka, de a végén minden elkészült, talán úgy, ahogy az tervezve volt.

Reggelre eltűntek az ecsetek, a festékek, becsomagolva várták a táblák az elszállítást, de jövő tavasszal visszatérnek az észak-komáromi kiállításra.

Köszönjük Iharos Népművészeti Egyesületnek és Ament Évanak, hogy bennünket választottak a csodák születésének helyéül.

 

 

Délelőtt az alkotás szerepét átvette a szellemi feltöltődés Észak-Komáromba a múzeumba.
Nem csupán nézelődni és kikapcsolódni mentek át az alkotók, hanem már azzal a szemmel, hogy az ősszel nyíló – jelzem az itt készített táblákból – rendezendő kiállítási helyszínnel barátkoztak.
Ebéd után aztán beindultak az ecsetek újra, s vannak már – majdnem – elkészült alkotások, akadnak még folyamatban lévők és születtek új gondolatok, szárnyat kaptak az új alkotások elindulásai is.
Íme néhány emlékkép az alkotásokból.

 

 

💨🌧☀️ Se szél, se eső, se napsütés, se semmi …

 

El nem ronthatja a kedvet, a tettvágyat, az alkotást.
Kedden és szerdán a négy évszakból hármat megtapasztalva folytatódott a munka itt a Mag-házban.

Kiválasztódtak a minták, a táblák, megtalálták az újjáalkotóikat.
Előkerültek a festékek, az ecsetek, a mindenféle titkos alkotóeszközök, kikeveredtek a színek, s elindult a nagy munka.

Mára megérkezett a fűrész is, ezzel együtt a meglepetés is.

Csend, nyugalom, béke, egy igazi alkotásra teremtett hely egészen addig, amíg ki nem találódott, hogy akkor a mai nap megint útkarbantartás lesz. Aszfaltfelmarás, tisztítás, s ami ezzel együtt jár. Zaj, duda, duda, duda, zaj, duda, por, duda… és mindez a végtelenségig.

Elfáradtak a munkások, megbékélt a környék, az alkotás megy, még úgy is, hogy senki nem viszi, így várjuk a holnapi napot.

 

👩‍🎨 Ebben az évben a Mag-házban fogadhatjuk azokat az elkötelezett értékmentőket, akik ezúttal az Észak-komáromi református templom festett mennyezetkazettáit viszik táblára.

Az első alkotói napon megkezdődtek az előkészületek, kiépült a tábor, minden alkotó megkereste az alkotáshoz számára legszerethetőbb helyszínt és megismerkedett velünk, a szokásainkkal, az adottságainkkal és a vendégszeretetünkkel.

👨‍🎨 Ahhoz, hogy az ihlet ne csupán az ügyes kézben, hanem a lelkekben is befészkelődjön, mindjárt az első nap délutánján egy tartalmas előadás-sorozattal készültek a szervezők.

Észak-Komáromból Sipos Anna a festett komáromi ládákról, Orsolya Nagy a pákozdi református templom festett mennyezetkazettáról és Balsai N. István Énlakáról, onnan is egy kevésbé ismert festő-asztalosról hozott érdekes előadást.

A negyedik előadó, Zentai Tünde könyvbemutatóval készült, melynek címe: A festett népi bútor. A dunai stílus és Komárom.

Ma, bár egy kicsit csepereg az eső, de elindul az alkotás, de pénteken ismét lesz még lehetőség bekapcsolódni a szellemi műhelybe, amikor 15 órától Millisits Máté az Európa Nosztra-díjas református templomairól, azon belül is a sonkádi, a gyügyei és a szennai templomokról tart előadást.

Szombaton nagy volt az izgalom a Mag-házban, mert a táborzárást követően délelőtt és délután is a varrásé lett a ház.

Mondhatnám, hogy kifordították a házat a négy sarkából, de nem így volt. Csupán a táskák külső és belső részei forogtak, no meg a varrógép.

Nagy öröm nekünk, hogy a havonta meghirdetett gyerekvarrásra egyre több gyerkőc érkezik. Vannak kitartóak és visszatérők, de mindig vannak újak is.
S, hogy a kedvük is jó legyen, az öröm is elöntse őket és büszkén vihessék haza az alkotást, no erről hónapról hónapra Edit Krüpl, azaz Monyolka gondoskodik.

Mi sem vagyunk langyos vizek, de Editke kitartása, fantáziája és lelkesedése még bennünket is elhagy.
Varrtak már plüssjátékot, abból nem is egyet, ilyen-olyan tarisznyát és hátizsákot, s, hogy ne maradjanak le a felnőttektől, most válltáskák készültek, illetve aki hamarabb végzett, annak maradt ideje valami meglepetés összeállítására is.

Augusztusban szünetet tartunk, de szeptembertől ismét tervezhető a VARRÓsDOBOZ, amit minden hónap harmadik szombatjára teszünk.

Nézegessétek, ízlelgessétek, s jelentkezzetek majd a felhívásunkra, várunk minden lelkes varrni-vágyó gyerkőcöt.

Milyen egyszerűek, tiszták és szépek a lényeges események!”
A Kishercegből vett idézettel zárjuk a hetet.
Azt a hetet, amiről idén sem, az elmúlt években sem, sőt, már 5 éve nem született se hír, se hírverés.
Mint ha nem is léteznénk.

Na, de sebaj, mert nem az számít, hogy hányszor állsz egy színpadon, hanem az, hogy hogyan!
S ez adja értékét a táborainknak, mint ennek a Kert-Konyha-Kamra táborunknak is.

Az utolsó nap sem telt haszontalanul.
Elkészült a kovászos, leszűrtük, hűtőbe tettük, hogy este odahaza ezt falatozzuk.
Elkészült az idei mosógél is, hogy legyen mivel kimosni azt a sok elkoszolódott ruhát, amit a héten nyúztunk.
Bekevertük a palacsinta tésztát és megérkezett Kalács Kriszta néni is, akivel csodajó száraztésztákat készítettünk. Elméletileg cérnametélt, ami jó lesz a hétvégi húslevesbe.
Aki elkészült segítette az aszalmányok csomagolását is, ami alma és fűszernövények. Jó kis csomaghalmazunk keletkezett.
Elültettük az Ökofaluból hozott palántákat is, szép kis kertünk kerekedett.
Elkészítettük a fokhagymakrém levest és megsütöttük a palacsintákat.
Mint minden táborban már több éve, minden ebéd után nagyüzemben fogyasztjuk a fagyit és hát mára ennyi munkát terveztünk, irány a Duna partja.

Uzsonna és táborzárás. Melegszendvics, méteres torta, mert Mirának pont ma van az ötödik szülinapja, dinnye és mindenki vigye el mindazt, amit csináltunk egész héten.

Jaj, de az Aranyfakanál!
Ki is az, aki a legügyesebb, aki az idei évben kiérdemli azt, hogy magával vigye és egy évig őrizze.
Titkos szavazás, mindenki egy nevet mond, aki szerinte a legjobban teljesített a héten. Nem a felnőttek, hanem a táborozók döntenek. Idén megint Kertész Bogi viszi el a fakanalat.
Gratulálunk mindenkinek, hiszen nagyon lelkes és ügyes kis táborozóink voltatok. Fárasztó volt, de nagy öröm volt veletek ez a hét!

 

Korán reggel nekiláttunk tegnap a feladatoknak, vagyis a legnehezebb napnak.
Tudtuk, hogy nehéz lesz, strapás lesz, készültünk is rá, de nagy szerencse, hogy reggel még zuhogott, délelőtt még borongott, mert így legalább nem fájt a szívünk a Duna iránt.

Nehéz is felsorolni, hogy mi mindent készítettünk, de azért megpróbáljuk.

Egy biztos, hogy reggel 8-tól Lajosné Koczka, Koczka mama határozott, de nagyon kedves irányítása alatt szolgáltunk. 🙂
Szívvel és lélekkel, mert imádjuk a csalamádét, még ha a hagymapucolást meg is könnyeztük.
A kollektív sírás után jön a nevetés, mert minden üvegbe kerül mosolygós fejecske, ami nem csak Koczka mama védjegye, hanem a mi lelkesedésünk is.

A savanyú mellé Éva Monostori vezetésével készült még sárgabarack lekvár és rostos meggylé is. Természetesen a szörp sem maradhatott el, ebben az évben citromfűből készült.
Tele is lett az összes üzemen kívüli hűtő, amiben a dunsztolást végeztük.

Mivel ezen a napon több fronton is jelen voltunk, így Tóth Ágnes Anikót ‘elvesztettük’ egy időre. De talán nem is baj, mert így legalább Ágica és Bogi kiteljesedhetett, az előző nap tanult méteres kalácsot ezúttal ők ketten készítették el, ezúttal segítség nélkül. Miklós Danielovicsnak jutott a hálás szerep, övé lehetett a maradék csokoládé.

Uzsonna előtt még egy utolsó dobás, hiszen az elmúlt évben a legsikeresebb finomság Váradi Enikő tejfölöse nem maradhatott el. Ezt ugyan nem tudtuk kóstolni, mindenki hazavitte, s majd ma este odahaza teszteli.
Szerintem jó lesz. 🙂

Természetesen készültek a receptes könyvek is, és maradt idő a játékra is.

Sokat dolgoztunk, rengeteg dolgot alkottunk és a legnagyobb baj, hogy holnap már vége a hétnek, s egy évet kell várni a legközelebbi táborra.