Komárom koppánymonostori városrészén eladóvá vált szeretett közösségi házunk. 🙁
Építése 2006-ban kezdődött és 2007-ben fejeződött be az ingatlan első üteme. Hátsó előadótermünk és a felette található babaszobánk 2011-ben épült fel, majd 2012-ben ez a rész is külső szigetelést kapott. Építési anyag teljes egészében tégla, a házban gázkazán biztosítja a melegvizet és a padlófűtés működését. A fűtés kiegészítését három cserépkályha is biztosíjta, illetve az emeleti részeken légkondícionáló berendezés biztosítja.
A telek teljes területe 1429 m2, az ingatlan alapterülete 165 m2.
A telken kemence és nyárikonyha található, továbbá a nyárikonyha mellett egy udvari mosdó is van. A főépület három mosdó és egy db kétszemélyes zuhanyzóval ellátott. Gázcsonk került bevezetésre a telek hátsó részére is.
Irányár: 75.000.000 Ft
További részletekről érdeklődni lehet az alábbi elérhetőségeken:
e-mail cím: eletter@novonet.hu
telefon: 20/468-17-98; 20/313-50-80

Színes pillangókkal próbáltuk ellensúlyozni ezt a borús napot. Elnézve a mosolyokat, sikerült is, mindenki boldogan ment haza a párnájával, ami hétfőtől már igazi társ lesz a suliban.
A felnőtt csoporttal varrós kellék tartót varrtunk, újrahasznosítós jeligével.
Köszönöm, hogy jöttetek, hogy varrtunk, és a Mag-háznak a lehetőséget !

Itt van egy újonnan vásárolt, igazán megkímélt kis busz, aminek annyira örültünk és annyira vigyáztunk rá.
Aztán egyszer csak elkezdett reggelente nem beindulni. Vagy csak nagyon nehezen. Ezért aztán próbáltuk orvosoltatni.
Először a Tatabányai FORD Szervizbe, hiszen annak idején itt vásároltuk. Csináltak is vele valamit, meg nem is. Fizettünk érte, amit kellett, de hazaadták, hogy nem tudnak vele mit kezdeni.
Aztán próbálkoztunk más szerelőkkel, de sajnos be kellett látni, hogy a legjobb megoldás, ha visszakerül a szervizbe.
Ez volt 1 évvel ezelőtt.
Először megcsinálták, aztán mégsem. Állítólag olyan baja van, ami gyári hiba, tehát nem a használattól keletkezett. Bár az, hogy mi a baja konkrétan sosem mondatott ki.
Állítólag lehet megoldás, ha van 4.500.000Ft a javíttatásra, de ez sajnos nem jelent garanciát a javulásra!
Hát nem tudtuk így bevállalni ezt a remek ajánlatot.
Már kifutott a garanciából, évben és kilométerben is.
Próbálkoztunk méltányosságra hivatkozva, de hiába.
Aztán csak el kellett hoznunk. Vagyis hozatnunk, mert a szervizben nem tudták beindítani. Sehogy sem.
Igaz, hogy a saját ‘lábán’ ment be, fizettünk is érte 130.000Ft-ot, de csak annyit ért a javíttatás, hogy most már sehogy sem indul.
Kifizettük, de kértük, hogy a számláról vegyék le az alábbi mondatot:
A gépkocsit a megrendelés alapján kijavított állapotban, hiánytalanul átvettük.
Köszönjük Pőcze Józsefnek az önzetlen segítséget, hogy elhozta, s hogy segítségével a busz lezárását is megoldotta.

Mármint ami az idei nyári táborainkat illeti.
Az elmúlt hét péntekén értek véget a tematikus táboraink, s hát egy kicsit el is maradtunk az utolsó nap híreivel eseményeivel. Persze nem annyira, mint a komáromi közmédia, ami gyakorlatilag egyetlen orgánumában sem tudott 2019 óta egyetlen hírben, vagy hírfoszlányban tudósítani az itt folyó kezdeményezésekről.
Na, de ezt most itt is hagyom, ki-ki próbáljon róla tárgyilagosan gondolkodni.
Szóval bevégeztük az idei évet, s hogyan zárhatnánk jobban, mint egy igazi kis művészeti kalanddal, amiért Észak-Komáromba kalandoztunk egyenesen a Lehár Fesztiválra.
Vagyis még sem egyenesen, hiszen egy kis kitérőt tettünk, mégpedig a holt Vág partjára, ahol a délelőttöt igazi strandolással és játékkal töltöttünk.
Aki még nem volt itt, keresse fel ezt a szabadstrandot, megéri. S ha egyszer felkereste, egészen biztosan nem csodálkozik azon, hogy ott miért van strandoló és itt pedig miért nem.
De nem minden a strandolás, akár nyár van, akár nem, hiszen ez még is csak egy kisművész tábor, ahol bizony idáig a zene és a tánc kimaradt. Ezen enyhítettünk, ám előtte az Újhold régitáncegyüttes színes felvonulását is megnéztük. Sajnos az ő táncukról lemaradtunk, mert mi előbb a népi hangszerekkel, később pedig az operett műfajával ismerkedtünk. Köszönjük Terezia Klemen a szíves invitálást, a gyerekek igazán jól érezték magukat a foglalkozáson és a Csárdáskirálynő dallamai úgy belénk vésődtek, hogy még a hét végén is dúdolgattuk, próbálgattuk, persze ezt már odahaza a család és a rokonság szórakoztatására.

Elérkezett az utolsó táborhét utolsó két napja.
S ha már véget kell vetni a nyári táboroztatásoknak, akkor azt tegyük tartalmasan.
Csütörtök és péntek olyan nap, amikor lehetőséget kaptunk arra, hogy kedves partnerünk meghívására Észak-Komáromba a Lehár Fesztiválra mehessünk.
Mivel a programok délután kezdődtek, így a délelőtt hasznos kihasználását is elterveztük.
Tegnap meglátogattuk az Öreg várat, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Szuper volt a vezetés, izgalmas és leküzdhető a túra és nagyon szuper volt a fogadtatásunk is.
Talán a legizgalmasabbnak a vaklabirintus bizonyult, ahol bizony volt kis kuncogás, falra tapadás, egymás sarkának letaposása, s még sorolhatnánk az izgalmakat. Nem csaltunk, így erről a kalandról nincsenek képeink.
Az ebédet és az ebéd utáni fagyizást letudva, körül néztünk, s az Európa udvarral, a benne hirdetett gyerekfoglalkozásokkal, bemutatókkal ismerkedtünk.
S hát ha már majdnem utolsó nap, akkor nem mehetünk csak úgy haza, irány egy kis lazítás, az árnyas ligetes játszótér.

Így telt a kisművész táborunk második és harmadik napja.
Míg a lányok a horgolás, fonás kreatív mintáit gyakorolták, addig a fiúk az építészetben merültek el. Vagyis a homokban, ahol nem más, mint minigolf pálya kialakítása történt meg.
Előkerült az agyag is. Formálódtak a szobrocskák, s maradt még idő a kavicsok folytatására is.
S persze már nincs tábor számháború nélkül, így a csöppnyi csapat is nekilendült és az udvart teljes egészében kihasználva megpróbálta a lehető legtöbbet kihozni a helyből és a csapatból is.
Az idő persze továbbra is forró. Még itt a Mag-háznál is. A párakapu már régen cserben hagyott bennünket, (zárójelben jegyzem csak meg, hogy nem csak a párakapuval jártunk így,) ezért maradt a locsoló, aminek természetesen nem csak a gyereksereg, hanem a növényzet is örült.

A nyári szünet utolsó hete, így mi is elérkeztünk az utolsó táborhetünkhöz, ami megint családias létszámban indult.
Mert vannak megbetegedések, meggondolások és meggondolatlanságok. A lényeg az, ha már egyszer elfogadtuk a jelentkezéseket, akkor el is indítjuk a táborhetünket.
Na, de nem is a létszám a meghatározó, hanem az élmény, mert ebből a táborhétből pottyannak a gyerkőcök az iskolapadba.
Nehéz is tartani a tematikát, hiszen mindenki szívesebben lubickolna és játszana csak úgy. Elvégre ez a szünidő utolsó hete.
Persze jutott az első napra mindenből is, de egy kicsit megmerítkeztünk a művészeti alkotásokban is.
Először is össze kell gyűjteni az alapanyagot, mert kavicsok festését terveztük.
S ha már kavicsozunk, akkor miért is ne lehetne abból valami alkotást készíteni lent a parton. Nem maradandót, de legalább izgalmasat. S ha már a mulandó alkotásokon túl jutottunk, akkor jöjjenek a maradóak. A megmaradóak. Amiből viszonylag sok készült. Voltak bogarak, állatkák és egyéb kreatív megoldások. Ezekkel zártuk az első napunkat.

Tegnapra kettészakadtunk.
Mint az ország.
Hiába a kicsi, meg az összetartás, meg az egy közös bázis építése, nincs egység.
Semmiben.
Szóval voltak egyszer a fiúk és a lányok.
Aztán voltak az építők és a fürdőzők.
Aztán voltak a menők és a nagymenők.
Egy biztos, hogy két bázis épült, s az sem egységesen.
A nagyobbak, a fiúk – persze túlerőben, – szépen haladtak a bázisukkal, ám a kisebbek, a végül maradt vegyesek pedig szintén kettéosztódtak.
Mert voltak a hangyák, akik sürögtek, forogtak, építettek, s voltak a tücskök, akik fürdőztek.
Persze ezt is megértjük, hiszen a szerdai nap kiesett, kirándultunk, így a Duna, annak medre és persze a kezdetleges építményeink mind itt maradtak, s várakoztak. Ezt kellett a tegnapi nap bepótolni, s hát vannak többen, akiknek a mai nap az utolsó, mert még egy utolsó nyaralásra indultak ma, így aztán mindent háttérbe szorított az önfeledt pancsolás és szórakozás.
Még szerencse, hogy a délelőttön gyorsan kifestettük a hétfőn készített agyagfiguráinkat, mert bizony később arra már nem igazán maradt volna sem időnk, sem pedig kedvünk.

Nagy izgalom ötvözte, s legalább ugyan ilyen nagy lelkesedés követte a Kert-Konyha-Kamra táborunkban a kolbásztöltést.
Már maga a kolbász betöltése, a bél előkészítése is nagyon izgalmasnak tűnt, de az elkészült kolbászunk bizony sütve a legeslegnagyobb elismerést hozta a táborunknak és a kis kuktáinknak.
Ahány ház, annyiféle kolbász! – mondhatnánk. S ami igaz, az igaz, így is van. Tehát ezt is annyiféleképpen lehet elkészíteni, ahány csillag van az égen.
Mi azonban Lajosné Koczka apukájának receptje után készítettük el kolbászunkat, amit most közre is adunk:
10 kg hús
6-8 kg zsírszalonna
22 dkg só
15 dkg pirospaprika
4 dkg őrölt fekete bors
10 dkg fokhagyma
2 dkg őrölt kömény és ha a család kívánja, akkor
ízlés szerint erős pirospaprika.
Mi az erős pirospaprikát kihagytuk, mert gyerekekkel készítettük.
A fokhagymát előző nap megpucoltuk és lereszeltük apró lyukú reszelőn, majd vízzel felöntöttük.
A darált húst és a szintén ledarált zsírszalonnát egy nagy edényben összedolgoztuk és folyamatosan adtuk hozzá a hozzávalókat, legvégén a pirospaprikát. Az összedolgozást sokáig végeztük, egészen addig, amíg a pirospaprika színét kiadta magát és a kolbászhús szép pirosra változott.
Közben a belet langyos vízben kimostuk és előkészítettük a hurkatöltővel együtt.
Nagyon hálásak vagyunk Vera Kátainak, Kátai Lajosnak és Tímea Kátainé Zsigoszkinak, hogy ezt a szuper töltőt a rendelkezésünkre bocsájtották, valamint Verának külön köszönet a csoda szép kolbászhús előkészítéséért.
Így aztán minden rendelkezésünkre állt ahhoz, hogy könnyen, ízletes kolbászt készíthessünk.