Híreink

KICSIT EL IS, MEG BELE IS FÁRADTUNK!

Ebbe a hónapba.
Ezerrel készültünk a táborokra, így mindkét házat és annak tájékát rendbe szedtük, aztán jött a vihar, s elöntötte a pincénket az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komáromban.
Nem voltunk boldogok.
A kárnál, hogy számos felújításra szánt bútorunkat kidobhattuk, nagyobb volt a fáradságunk. Vagyis nagyobb, mert kipihenni még mindig nem sikerült.
Majd kélt hét pakolás, szortírozás, közben készülni, majd megrendezni a Robinson táborunkat, miközben félbehagytuk a pincét.
Most volt majd két hét tábormentes időszak, ami arra adott lehetőséget, hogy befejezzük a kitakarítást, összerakjuk az elmaradt adminisztrációkat és felkészítsük a Mag-házat a következő táborokra. A jövő héttől gyakorlatilag a szünidő végéig folyamatos tematikus táboraink lesznek, szóval nem unatkozunk eztán sem.

HADAKOZÁSRA KÉSZEN!

Egészen biztos, hogy azt hittétek, nem is volt vége ennek a táborhétnek.
S ha vége is volt, biztosan unalmas volt, mert sehol egy bejegyzés.
Igazatok van, elmaradtunk az utolsó nap eseményeinek közzétételétől, de kifáradtunk, elfáradtunk, s rengeteg más dolgunk akadt, így a beszámoló elmaradt.
Na, de ami késik, ugye, az nem múlik. Szóval itt az utolsó nap, ami hajónaplóból megmaradt.
Mindjárt reggel felkészültünk a nagy összecsapásra. Egész héten erre gyúrtunk, szóval akármi is történne, a számháború el nem maradhatna.
Játékszabályok.
Aki figyelmes volt, meghallotta, s aki nem, az az összecsapáskor szembesülhetett vele.
Mátyás Monostori szigorú, nem tűri a szabálytalanságot, így az összecsapás során mindvégig éberen figyelte a két csapatot.
Idén legyen úgy, ahogy a gyerekek akarták. Legyenek együtt a nagyok, de akkor mindenki ellenük.
Persze, hogy jónak tartották, egészen péntekig.
Sőt, pénteken az első csatáig, mert azt bizony megnyerték.
Ám azután a kicsik visszavágtak, s két alkalommal ők szerezték meg a nagyok zászlaját. Szóval 2:1 a kicsik javára.
Szerencsére nem komoly tétre ment a küzdelem, így a közös ebéd és az elmaradhatatlan fagyizás után teljes összhangban indult az – immár – összeforrt csapat a Duna-partra, hogy lehűtsék magukat, s kiáztassák a csatában szerzett sérüléseket.
A víz, az nagyon jó.
A víznél már csak az iszap jobb.
S ha már itt vagyunk, akkor próbáljuk ki a dagonyázást, az iszaptaposást.
Sajnáljuk, hogy az utolsó nap volt, mert ha előbb kapcsolunk, egészen bizonyosan bevetjük a hajótörötteinket egy kis vályogtaposásra és téglakészítésre is.
Na, de ez most elmaradt, talán majd a következő táborban.
Robinsonjaink sértetlenül hazatértek, mára már egészen biztosan ki is pihenték az izgalmakat, s vagy üdülnek, vagy egy újabb táborban keresik az új hét új izgalmait.
Köszönjük a segítséget Armin Konkolyi, Juhász Péter, Ádám Lakatos.
Köszönjük a segítséget Mezei Enikő és Máté Haris.
Köszönjük a segítséget Lajosné Koczka, Müller Evi, Danielovics Miklós, Monostori Mátyás.
Köszönjük a dinnyét Coop Kisduna-Food.

🏴‍☠️ PRÓBATÉTELEK

Negyedik nap és még sehol semmi.
Se kincs, se civilizáció, semmi kilátás.
Ezért aztán elhatároztuk, hogy átkelünk. Átmegyünk a másik szigetre, akár esik, akár fúj.
Nem.
Nem is esett, nem is fújt, de az átkeléshez szükség volt egy közös csapatkalandra. Találtunk egy térképet, hozzá egy leírást, útmutatásokat, helységmegjelöléseket, s azokon feladatokat.
Na, jó! Induljunk neki.
Kitaláltuk, megalkottuk, felépítettük, átbújtunk, kiválogattuk, áthordtuk, átlépegettük és még jól is éreztük magunkat.
Sikerült, úgyhogy nincs a mai napra más, minthogy meghódítsuk a szigetet, szóval akkor irány a víz és az átkelés.
Persze volt, aki csak úgy nekivágott, volt, aki serpát fogadott, s volt olyan is, aki bizony megmártózott.
Szerintem ez utóbbi nem volt véletlen, de kit is hibáztassunk ebben a hőségben!?
S ha már vizesek lettünk, akkor miért ne lehetnénk iszaposak is, s utána megint vizesek!?
Lehetünk persze, bár az iszapfürdőből való kimosakodás nem volt minden kalóz kedvére, végül mégis csak tisztábban érhettünk vissza a táborhelyre.
Már csak 1 éjszaka és itt a hadakozás időszaka. Nagyon várjuk, ez a tábor fénypontja, de erről majd csak holnap számolunk be.

 

😇 ÁLDÁS ÉS 🍺 ÁLDOMÁS!

Ez egy ajándék nap volt!
Reggel buszra szálltunk és irány a sziget távolabbi része és a tardosi Malom-völgybe vettük az irányt.
Árnyékos, szellős és szúnyogmentes terület, ahol mindent is kipróbálhattunk úgy, hogy közben nem kellett magunkról söpörni a szúnyogokat.
Volt tóbejárás, kincskeresés, patakparti horgászat és sikerült két próbacsatát is játszanunk, amivel felkészültünk a pénteki nagy összecsapásra.
Itt nincs bunda, (meg is sültünk volna benne most,) az egyik csatát a nagyok, míg a másikat a kicsik nyerték.
Szóval megvolt az áldás a napunkra.
Na, de nem minden úgy indult, ahogy terveztük. A víz egészen biztosan kisodort egy hordónyi ‘rumot’, mert a nagyobbak ‘megerősödtek’, s bizony egyik társukkal nem úgy bántak, ahogy kellett volna.
Szerencsére nagyobb baj nem történt, kipihenték a fáradalmakat, s ahogy illik, áldomást ‘ittunk’ a történtekre, így aztán a nap gyakorlatilag élményekben és kalandokban telt.
Szerencsére nem a patakból kipecázott pici békák és piócák kerültek terítékre, hanem bográcsos kaja várt bennünket.
Jól sikerült a paprikás-krumpli is, szinte mindenki repetázott, nem sok maradékot hoztunk haza.
Sajnos hamar eltelt ez a nap, így a buszba visszapakoltunk és visszatértünk a bázisra, majd haza pihenni, hiszen van még két napunk a táborból, kell az energia a további kalandokra.

😲 NA! ILYEN SEM VOLT MÉG!

Próbálkozunk.
A tábor építésével, ám a szúnyogok jelenleg nagyobb ellenfeleknek bizonyulnak, mint azok, akik ellen fedezéket készítünk.
Megpróbáltunk átkelni a másik szigetre, de nem sikerült.
Ez sem.
De legalább egy kicsit lehűltünk a Dunán, még ha csak rövid ideig és pár méteren.
Nem veszélyeztetünk, ez van.
Elterveztük, hogy holnap nagyobb túrára megyünk, megpróbáljuk a sziget távolabbi részét is elérni, hátha ott jobb, vagy kellemesebb lesz. Ezért aztán fedélzeti szorgoskodás indult, előkészítettünk mindent, ami a nagy útra szükséges.
Bogrács, tűzifa, étkészlet, zászló, s, hogy éhen ne haljunk a hadtáp.
Pucolódott a krumpli, a hagyma, amit elő is készítettünk.
Mindent levákumoztunk, hűtőbe tettük, holnap visszük.
Készültek uzsinak szendvicsek, hűtőbe került az üdítő, hordóba a víz, s minden, amire úgy gondoltuk, hogy szükségünk lesz.
Annyira dolgoztunk, hogy nem is készült mindenről fotó, de volt még rendrakás, seprés, csak úgy, mint egy igazi fedélzeten, csak a felmosás és súrolás maradt el.
Egy biztos, hogy minden kis kalóz kivette a részét az előkészületekben, így aztán ma reggel felkészülten indulunk a nagy kalandra.

🏝 MÁR 5 ÉVE HÁNYKOLÓDUNK!

Hajóról hajóra, szigetről szigetre, de még ilyen hálátlan terepre eddig nem érkeztünk.
Sem a sziget, sem a környezet és még az időjárás sem igazán nekünk való. Magas a víz, veszélyes a benne lét, de azért egy kicsit próbálkozunk.
A vízállásnál csak a szúnyog invázió rosszabb.
Nem használ igazán semmi.
Se krém, se spray.
De hősök vagyunk, így nem adjuk fel.
Idén ezt a szigetet mi alakítjuk ki közösen. Mindennel, amit a víz kivetett magából. Így aztán van hasznos és jobbára haszontalan dolog is, de ki tudja, hátha valami jó haszna lesz ezeknek is.
Elkészült a táborhely, a zászlók is a helyükre kerültek.
Visszatértünk a partra, hátha valamit még találunk, de kevés volt rá az esélyünk. Egy kicsit pancsoltunk, majd a szúnyogok elől felmenekültünk a táborhelyre, ahol finom ebéd várt bennünket. Szerencse a kantin épségben maradt, így ezen a héten egészen biztos, hogy nem kell éheznünk még.
Délután felfedező túra, hol legyen a pénteki csata, s hol épüljenek ki a bázisok.
Duna-part, kiserdő, sziget kilőve, nem etetjük a szúnyogokat. Legyen az Ürgedomb, ott volt szúnyog gyérítés, biztos jobb lesz.
Hát, nem.
Küzdünk a lehetetlennel, egymással, a szúnyogokkal, építjük a bázist. Sajnos minden nap csak egy-egy órácskára, mert hálátlan a terep és vérszomjas a szúnyog.

🤨 SOK(K) MINDENT TERVEZTÜNK

Az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komáromban, de medencét a pincében, azt pont nem.
Óriási veszteség és munka, ami most ért bennünket, de bizakodunk.
Ha valami véget ér, akkor valami új kezdődik.
Na, de mi az az új? Nagyon, nagyon jó lenne, ha ez most végre kedvünkre való lenne.

😁 TALÁLKOZNI MINDIG JÓ!

Igazán uncsi bejegyzésekkel élhetnénk az elmúlt 1-2 hétben, hiszen a mindennapjainkat az teszi ki, hogy felkészülünk a nyári táborokra.
Mivel az első, raklap táborunk két helyszínen lesz, ezért nem csak a Mag-ház, hanem az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komárom is teljes kifordítás alatt áll.
Épületek, udvarrészek, eszközök, szóval minden, amit ilyenkor elő kell készíteni.
Természetesen a nagy munka közben igazán jó ha van alkalom egy kis megpihenésre, saját magunkra.
S milyen szerencse, hogy a több mint 30 éve indult Francia-Magyar – majdnem testvérvárosi – kapcsolatunk nem szakadt meg.
Akkoriban az volt a mondás, hogy családok és ne kizárólag a város vezetése kapjanak lehetőséget arra, hogy személyes, családi kapcsolatokat kezdeményezzenek. Nekünk azóta is tart ez a barátság, s szerencsére vannak még Komáromban és a franciaországi Wavigniesben is, akik közül négyen Magyarországra érkeztek nyaralni, s közben velünk is találkozni.
Nagy öröm volt a találkozás mind a francia, mind pedig a komáromi barátainkkal, akikkel így egy délután erejéig lehetőségünk volt beszélgetni és újra felidézni a közös emlékeket, s elodázni azokon, vagy összeszámolni mindazokat, akikkel akkoriban együtt éltük meg ezeket a kalandokat, élményeket.

 

😃 MÁR NAGYON KÉSZÜLÜNK!

Még egy hét, aztán indulnak a nyári táboraink.
Sajnos nem tudjuk az összes meghirdetett táborunkat elindítani, de azért maradtak olyanok, amelyek rendületlenül mennek.
Az első táborunkat családiasan indítjuk, ám ez nem okoz gondot, hiszen arra mindig figyeltünk, hogy a Raklap táborunk létszáma viszonylag alacsony maradjon. Így tudtunk biztonságosan tevékenykedni és alkotni.
Az idei táborunk létszáma is lehetőséget nyújt arra, hogy ne csak felújítsunk, hanem készítsünk is saját magunknak valami kis tárgyat. Ez pedig egy tetejét nyitható, kárpitozott kis puff lesz, amely elrejtheti a kincseinket, ugyan akkor ülőkének is kiváló lesz.
Tóth Ágnes Anikó nagy lendülettel el is készítette a sablonként használható első vázat, most éppen méretre szabja az alapanyagokat, de azok összeállítása, fúrása, faragása, bevonása már a gyerekek feladata lesz.
Az is újdonság, hogy ezt a táborunkat most zömmel az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komáromban valósítjuk meg, így valóban egy kis alkotó műhely kis inasai lehetnek a táborozóink.