Mindenféle gyümölcsből.
Most nem szörpöt, hanem rostos ivólevet készítettünk, s ami az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komáromban most szezonálisan terem, az a körte, tehát mi rostos körtelevet készítettünk.
Az elmúlt év nem volt szerencsés a gyümölcsökre, de idén nincs okunk a panaszra. Így reggelente táborkezdés előtt irány az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komárom és körteszedéssel indul a nap. Hogy ne csak a felnőtteknek legyen télire melegítő ital, készítünk belőle mi is mindenféle jót.
Jelen esetben a táborba körtelekvárt és rostos gyümölcslevet, azaz körtelevet.
A körte helyettesíthető mindenféle más gyümölccsel is. Ennek is sokféle változatát megtalálni a neten, mi az alábbi receptet alkalmazzuk már második éve.
Hozzávalók:
3 kg gyümölcs
1 kg cukor
3 g citromsav
9 l víz
Elkészítése:
A gyümölcsöt 1 liter vízzel felfőztük, majd botmixerrel pépesítettük.
Hozzáadtuk a cukrot és a citromsavat, majd a többi vizet és egy forralásig forraltuk.
Üvegbe tesszük és frissen is fogyasztható, ám ha télire szánjuk, akkor érdemes vagy befőzőautomatába tenni és felfőzni, ekkor nem szükséges hozzá tenni tartósítószert.
Azonban ha dunsztba tesszük, akkor tegyünk a tetejére egy kis tartósítószert is.
Nagyon finom és elálló, mi a fagyit is ebből a gyümölcsléből készítjük.

Azt nem tudjuk, hogy az olaszok szeretnek-e piknikezni, de a franciákról tudjuk, hogy a franciák nagyon. Kicsi kosár, sok szendvics és természetesen vörösbor, mert annak nem kell a hűtés.
Na és persze a lazulás.
Mi is szeretünk piknikezni, ám mi valahogy az aktívabb dolgokat szeretjük és bográcsban. Abban aztán mindenféle jót.
Persze ha gyerekekkel megyünk, akkor marad a paprikás krumpli, mert az bevált és szerethető, sőt még repetázható is.
Tegnap előkészültünk, mindent lefóliáztunk és vittük magunkkal, azért, hogy nekünk is legyen minél több szabad és lazább időnk.
Köszönjük a kedves és szeretetteljes fogadtatást, a kert és állatfarm bemutatást József Ruskó.
Itt minden szuper volt. A hely, az adottságok és a kedvesség is.
Míg készült az ebéd, addig körbenéztünk, majd elmentünk ‘rókákat’ vadászni és természetesen maradt idő a hetyózásra, a játékra, vagy a focizásra is.
Ebéd után egy kis hempergés, majd csak-csak kiharcolódott a számháború, így lehetett szaladgálni bőven. Volt rá hely, s ahogy láttuk, tapasztaltuk energia is.
Szóval nagyon klassz napunk volt, talán egy kicsit csúsztunk meg a hazaérkezéssel, ahol ma sem maradt el az ajándék, hiszen a tegnap elrakott körtelekvár mára már indulásra készen állt.
Jó is, hogy ma egy kicsit ejtőztünk, mert holnaptól visszatérünk a nagy magyar valóságba, s mindjárt egy falusi napba, de erről most nem árulok el többet, legyen meglepetés, hogy mi mindennel készülünk. Úgyhogy holnap ismét érdemes bicóra szállni, a Csendes utcába járni, tekergetni, s nyakat, szemet merengetni!

Vagy ahogy ott Francia honban mondják, Tarta tatin.
Nagyon ízletes, pompás desszert és nem olyan nagy szám az elkészítése sem, persze az interneten nagyon sok változata van, amiből lehet válogatni.
A választottunk az alábbi recept szerint készült és kilencszeres nagyításban. 🙂
Hozzávalók
A tésztához
20 dkg finomliszt
10 dkg vaj
4 dkg cukor
1 csipet só
1 ek víz
Az almapüréhez
3 közepes db alma
3 ek cukor
2 ek sárgabaracklekvár
2 evőkanál víz
kardamom ízlés szerint (mozsárban tört, vagy őrölt)
A torta tetejére
3 nagy db alma
1 fél citromból nyert citromlé
2 ek sárgabaracklekvár
Elkészítés
A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, két fólia között kinyújtjuk és egy 24 cm átmérőjű (lehetőleg kivehető aljú) kerek tortaformát kibélelünk vele, majd hűtőbe tesszük.
A püréhez az almát meghámozzuk, lereszeljük és a többi hozzávalóval, először fedő alatt, 15-20 perc alatt megpároljuk.
A párolás vége felé vegyük le a fedőt, hogy a lé elpárologjon és az almapép jó krémes legyen. Miután elkészült a párolt almapép, hagyjuk kicsit hűlni.
A torta tetejére kerülő almákat ugyancsak meghámozzuk, magházát eltávolítjuk, vékony szeletekre vágjuk és meglocsoljuk frissen facsart citromlével.
A behűtött tésztára rákenjük az almapépet, erre rakosgatjuk sorba az almaszeleteket és a tortát előmelegített sütőben kb. 40-45 perc alatt készre sütjük.
A lekvárt 1 evőkanál vízzel felforrósítjuk és egyenletesen rákenjük a tortára.
Legalább 1-1,5 órát pihentetjük, majd a formából kivéve, szeletelve kínáljuk.

Mondanánk, meg írhatnánk, de azért azt kell mondanunk, hogy kimaxoltuk ezt a napot is.
A tegnapi francia napból sikerült az almatortát is megkóstolnunk, talán mindenkinek elnyerte a sikerét.
S ha már olasz nap, akkor próbálunk ennek a kihívásnak megfelelni, azonban elő is kell a holnapi (azaz a mai) napra is készülni, amikor piknikezni megyünk. Úgy magyar módra.
Szóval olasz nap.
Meg tojásleves, ami szintén nagy siker volt, talán csak ketten nem kértek, a többiek repetáztak is.
Lehet, s miért is ne lehetne spagetti, de a szószt, azt mi készítjük. Méghozzá sült paradicsomszósz készült, amiből a tészta. S amibe majdnem belefulladtak a gyerekek. Zsófi szerint élete legeslegfinomabb spagettije volt, Adrián szerint pedig egyszerűen csak cool volt.
Na, hát ez volt a mai menü.
Közben a piknik napra pucolódott a krumpli, dinsztelődött a hagyma egy kis szalonnaágyon és Koczka mama irányításával elkészült egy lakodalomnak is elmenő kis kosárka süti.
Készült még rostos körtelé és körtelekvár, ez utóbbi még dunsztolódik és nem utolsó sorban a panna cotta. Ami szintén bekerült a hűtőbe és a mai kirándulás végén kerül a bendőnkbe.
Ma pedig piknikezünk, bográcsozumk, kirándulunk és játszunk. Ez a szerdai nap amúgy is a franciáknál egy amolyan szabadidős nap, amikor csak játék, kirándulás van napirenden. Ezt mi magyarok is bevezettük a táborainkba, aha szerda, akkor jöhet a pihenés, a kirándulás.
Délután persze levezettük a feszültséget és lemostuk a cukormázat, a paradicsomszószt és a hagymaszagot magunkról, irány a Duna-part, ahol bizony nagyon jó lenni.
Már vannak, akik a jövő heti ősember táborra készülnek és gátat építenek,vagy csak az ősi iszappakolásos gyógymódot próbálgatják, de vannak, akik önfeledten elmerülnek a hűsítő vízben.
Népszerűek vagyunk, mert év közben sosem, de valahogy ezen a héten naponta többször is be-bekukucskál a kíváncsiság.

Szívesen hagyunk teret és lehetőséget az érdeklődésnek továbbra is. Ma azonban messzebbre kell tekerni, mert Bábolna Ölbő-pusztára megyünk. Megnyugtatásképpen készítünk fotókat, lehet majd abból csemegézni és kombinálni. 🙂

A társas tábor zárásáról.
Mert úgy elment ez a péntek, hogy csak na!
Nem volt nagyon jó időnk, szinte egész napra beszorultunk a terembe, de így legalább volt időnk az elvarratlan szálakra.
Befejeztük a játékainkat.
Már aki, készített ugye.
Aztán rákaptunk a terem be- és átrendezésére is.
Előbb tornázgattunk, aztán kitaláltuk, hogy lehet ebből labirintus is, s ha már felépítettük a labirintust és nem is vagyunk olyan sokan, akkor miért is ne játszhatnánk egy kis számháborút.
Számháborút!
Egy 50 négyzetméteres teremben!
Hát, sok mindenre gondoltunk, de azért erre pont nem.
S akkor eszünkbe jutott, hogy nem is voltunk a Dunán, úgy eljátszottuk az időt.
Hát nem is megyünk, mert idő van. Jönnek a szülők.
S ekkor villant az, ami egy hétig nem.
Atyaég! Hát itt vannak a játékok és ki sem próbáltuk őket!
És kipróbálták.
A játékokat is, no meg a szülők tűrőképességét is.
Szerencsére ez utóbbiból is akadt bőven, így a táborzárás napján már-már majdnem itt is aludtunk.
Közösen.
Játékosan.
Szülősen.
Szóval jó volt ez a hét, érdemes lehet megismételni.

Igyekszünk mindig kiterjedően figyelni mindenre is.
Igyekszünk, de nem mindig sikerül, így aztán ma reggel jókora kerek szemekkel nézegettünk a táborkezdésnél, mert a korábban megszokott, mondhatni rutinszerű kert-konyhás táborosaink bizony igencsak megfiatalodtak.
Ezer törpe lepte el a Mag-házat, fájt is a fejünk a klasszul kitalált tematikus hetünkkel. Nesze neked nemzetközi konyha, ha a kuktáid bizony most iratkoztak csak be a tanfolyamra!
Ne, de sebaj, amit elterveztünk, véghez visszük, még gy is, ha nekünk, felnőtteknek többet is kell szorgoskodnunk.
FRANCIA NAP!
Mára ez volt a terv.
A franciák nagyon szeretik a salátát, így mi is készültünk ebédre salátával. Lehet, hogy a franciák szeretik, ám a gyerekek nem annyira, így előkerült a kenyérke is.
Grillezzünk. Gondoltuk korábban, ám szerencsére van sütőnk, így a bepácolt husi ott is nagyszerűen elkészült.
A neve ugyan francia, mármint a hagymalevesnek, de szerintem a franciák sosem esznek, vagy ha esznek is nagyon keveset ebből az ételből. Mi viszont nagyon szeretjük, főleg ha krémlevesként készül és akkor a legeslegjobban ha levesgyöngy is van mellé.
Áldassék a neve annak, aki ezt kitalálta, mert így van olyan leves minden táborhéten ami két-három repetával is bír.
Azt mondjuk, hogy szeretik a salátát a franciák, de nem annyira a savanyúságot. Mi magyarok viszont annál jobban. Így aztán, hogy legyen mit majszolni télen, Lajosné Koczka és Koczka Andrea irányításával el is készült az a rengeteg csalamádé, amiből ma délután már minden törpe tudott magával haza is vinni.
S ha van még valami, amit nagyon szeretnek a franciák – természetesen a sajtot és a bort leszámítva, – akkor az a desszert. S ha már desszert, akkor legyen egy igazán finom, azaz almatorta.
Csodálatosra sikerült. Ám a kóstolása csak holnapra marad, mert elment az időnk a pucolással, meg a rengeteg minden mással is. S ha már itt vagyunk táborban, akkor az el nem múlhat vizezés nélkül, ami mára nekünk bőven kijutott. Egy kicsit a Dunán, s egy kicsit jobban a Mag-háznál.
Egyik szemünk sírt, mert beszorultunk az utolsó órára és uzsira a nagyterembe, a másik viszont nevetett, hiszen annyira régen vártunk már egy frissítő esőre.
Megvolt az első nap, megtettük a tervezett dolgokat, megeredt az eső is és megjelent a hírvivő térfigyelőnk is. Amennyiben nem látta, leírjuk. Pucolódott minden, reszelődött is, néha egy-egy kicsi ujj is, gyúródott a tészta, keveredett a leves, sült a husi, előkészült a süti, készült nyársból, nádból menedék is, így aztán mindenki boldog, jöhet a holnap, amikor Olaszhonba kalandozunk.

Ez volt a tegnapi napunk.
Mivel ilyen családiasan vagyunk, gondoltunk, hogy kiruccanunk.
S ha már kiruccanunk, akkor miért ne mehetnénk valami igen puccos helyre, mondjuk Budapestre, ott is a Magyar Zene Házába és a Városligetbe.
Mert azt olvastuk, hogy van egy ‘utazóbőrönd’, amit ki lehet bérelni és csupa-csupa jó játékos feladatokkal megismerni a magyar zene világát.
Utazóbőrönd nem volt, de csupa-csupa jó játék és kaland, az igen.
Egyrészt vonatoztunk és metróztunk, majd múzeumot néztünk, méghozzá interaktívan. Mindent is kipróbáltunk, zenéltünk, táncoltunk, karmesterként komponáltunk és átváltoztunk.
Bepillantottunk a kulisszák mögé, így már tudjuk, hogy mi zajlik egy operaház rejtélyes zugaiban, és áttekintettük a pop és rockzene gyökereit is.
S ha nem lett volna mindez elég, akkor még a zenés játszótéren is komponáltunk egy kicsit egyedül, de leginkább közösen, majd irány a Városliget nagy játszótere, ahol lehet földön, vízen és levegőben is játszani.
Szerencsénk volt, mert felhőssé vált az idő. Meleg volt, de nem tűzött a nap, így mindent kipróbálhattunk. Másztunk, csúsztunk, építettünk, hintáztunk, fürödtünk, pacsáltunk, pizzáztunk és fagyiztunk.
Egy dolog volt csupán szomorú, hogy minden jónak vége szakad egyszer, s ha már a szüleink várnak bennünket, akkor ott kell hagynunk ezt a csodaparkot és csodanapot, újra metrózunk és vonatozunk, s kora estére haza is keveredünk.

A játék szónak sok jelentése van a mindennapi életben: jelölhet egy tevékenységet, játékcselekvést, jelölhetünk vele egy tárgyat (baba, társasjáték), de beszélhetünk a képzelet játékáról, vagy a színészek játékáról is.
A játékban minden lehetséges: motívuma az öröm, bánat, kaland feszültsége, kommunikáció igénye, az erő próbálgatása, az önkifejezés igénye.
A játék megnyugtat, játszótársat közvetít, nevel és tanít. Lehetővé teszi, hogy segítségével a gyermek megismerje a világot.
A stratégiai játék a gondolkodást és megfontolt tervezést igényel a győzelem eléréséhez. A taktikai és stratégiai kihívásokat hangsúlyozza.
Táborunk harmadik napjára elértünk oda, hogy páros, csapatos és egyéni játékokat is kipróbáltunk, átbeszéltük azok jellegzetességeit és mindazt, amit tanulni, tapasztalni tudunk belőle.
A viaskodás, az egymást minden áron legyőzni akaró, önző, egocentrikus világunkban fontos szerep jut az együttes, közös cselekvésekre, melyek tapasztalati talaja az önfeledt játék is, ahol egymás tisztelete legalább annyira fontos és hangsúlyos, mint a győzelem.

Haladunk előre.
Hiába a gondos előkészület, ha a gyereksereg kívánsága felülírja azt.
Azért készülnek a saját, egyéni játékok, de az igazi izgalmat a társakkal együtt folytató foglalkozások adják.
Legyen benne mozgás, egy kis kaland, versengés, és szaladgálás. Ez utóbbiból a lehető legtöbb. Ezt felnőtt fejjel és ésszel fel sem foghatjuk, hiszen ebben a melegben örülünk ha a lehető legkevesebb mozgást kell megtennünk. Persze nem így a gyerekek. Ők bírják a szaladgálást, bármilyen erősen is süssön a nap.
S öröm, hogy alább hagyott a a szúnyoginvázió. El nem múlt, de kétségtelenül kevesebb, így a délutánok javát a parton tudjuk tölteni. Ki-ki hogyan.
A nagyobbak egy kicsit óvatosabban és kevesebb vízzel, sárral, míg a kisebbek ezt is nagy előszeretettel és élvezettel végzik. A lehető legjobban vizesnek és sárosnak, vagy is iszaposnak kell ezekben a táborokban létezni. Talán majd egyszer végig nézzük az összes táboros iszap- projektet és ki is hirdetjük a legeslegiszaposabb kis táborozót. Na, de erre még várni kell, mert most ezerrel megy a tábor, készülünk a jövő hetire, úgyhogy nincs idő a képek nézegetésére.

Évek óta próbáljuk bevezetni a Társas-Játék táborunkat, de valahogy nem sikerül. Hiába írjuk és hirdetjük, hogy nem kifejezetten társasjátékokat játszunk, hanem ez valami más.
Na, mindegy is, idén bepróbáltuk a kevés jelentkező ellenére.
Szóval egy családias tábort indítottunk tegnap reggel, ahol a táborozóink egy része még meg sem érkezett, mert ezen a napon érnek haza a nyaralásból.
Mit is gondoltunk?
Legyen önfeledt játék, de társaságban.
Szóval csupa olyan izgalmas játék, amit együtt kell végezni, legyen az valóban társasjáték, vagy szabadtéri csapatjáték.
Készül egy saját, mindenki számára hazavihető és egyedi játék, amelynek a kidolgozását is elkezdtük, s remélhetőleg a mai napon, amikor teljessé válik a csapat, tudjuk majd folytatni, kibontani.
Megnéztük a Duna-partot, ott is alkottunk, hiszen nincs olyan dolog, ami ne válhatna játékká ha így gondolunk rá.