Napot tartottunk az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komáromban.
A sok eső bizony megtette a magáét, ismét jó nagyra nőtt a zöld – gyepnek ugyan nem mondható – területünk, amit gyorsan korrigáltunk is.
Szerencsére vannak gyümölcsfáink, s az idén bő termést hoznak, a mai nap befejeztük a faszeder, vagy faeper – kinek, miként tetszik, – szüretelését. Került a fagyasztóba a nyári táborok sütikéibe és jócskán került a hordókba is, amit majd nem a nyári táborokon kóstolunk meg.
Nagyon utálatos a szedése, de annál finomabb a termése, legyen az sütemény, lekvár, vagy pálinka.
Szóval nem unatkoztunk és ránk is fér a sok-sok napi folyamatos és hosszan tartó adminisztrációs munkák után újra a természetben ügyeskedni.

érkezett a Mag-házba, mégpedig a nyári táborokhoz kaptunk egy ping-pong asztalt.
Nagy az öröm, hiszen volt már korábban asztalunk, de sajnos az idő nyomán mindkettő már használhatatlanná vált, így most ez a nekünk új darab válik a nyári táborozóink számára újdonságnak.
Köszönjük a Török utcai felajánlást!

És még minden, amit május 31-ig össze kell hozni.
Annak idején arra vállalkoztunk, hogy segítjük a civil szervezeteket az adminisztrációik elkészítésében.
Hogy mi minden tartozik ide?
– éves beszámoló, ami pénzügyi és szakmai zárás is,
– statisztikák,
– változás bejelentések,
– forrásteremtés, azaz pályázatok írása és ha szerencsések, akkor az elszámolás is.
Sorolhatnám még, de minek.
A lényeg az, hogy az utóbbi napok elég sűrűre sikerülnek, s minden olyan feladat köt le most bennünket, amely bizony nem, hogy nem látványos, még csak nem is szerethető.
Persze minden évben újra ismétlődő feladatunk, tudjuk, de ettől még nem szeretjük.

Asszem sosem fogtam volna hozzá.
El sem méláztam azon, hogy az újonnan megszerzett, de még jócskán gyakorlati tapasztalatot igénylő szakmában ilyen nagy feladatnak nekiálljak.
De ha van egy barátod, aki, arra vágyik, hogy az ő készülő új otthonába a te kezed munkája kerüljön, és ezt egyre erősebben, meggyőzőbben hangoztatja, akkor előbb-utóbb beadod a derekad.
Fotóztunk ezerrel a szétszedésnél és a fejtésnél-
Már akkor láttam, hogy nem tudom ugyan úgy megcsinálni, így ki kell majd alakítani a ‘saját’ módszertant.
Természetesen nem tökéletes. Nem is lehetett, hiszen a legeslegelső. Volt olyan része, amit negyedszerre sikerült összeállítani.
A hét végén aztán elvittük. Nem is akárhová, Ausztria egy kis település otthonába került a nappaliba.
Jó időtöltés volt, szerencsére hárman mentünk, így néhány óra alatt sikerült összeraknunk, így mi is megcsodálhattuk egyben, egészben és funkcionálva.
Köszi a segítséget Tóth Ágnes Anikó és Monostori Ádám.

Rengeteg feladatunk akadt az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komáromban, így csak most van időnk arra, hogy még egy utolsó bejegyzéssel szeressük Balatonbogláron a “Helyiérték” Gondolkodók és Alkotók Regionális Egyesülete által szervezett és 26. alkalommal megrendezett Méta Fesztivált.
A gyerekek és fiatalok is szupermód tudnak mulatni, igazi táncházi hangulatot hozni. A szombat este egészen vasárnap hajnalig eltartott.
Ehhez képest a fiatalok szépen teljesítettek a ‘Pünkösdi király és királynő’ választáson és a délutáni gálán is.
Természetesen volt díjkiosztás, szerintünk itt mindenki nyertes volt, hiszen nagyon hangulatos és élménydús hétvégét tudhattunk magunk mögött.
A gála végeztével elmagányosodtunk, hazautaztak a tánccsoportok, s mi egyből nekiálltunk a helyszín visszarendezésének.
Igazán nagyképűség a mi, hiszen, mi magunk Lillával alig adtunk igazán nagy lendületet a folyamatnak, de azt gondoljuk, hogy mindenképpen illő megemlíteni mindazt, ami egy fesztivál, vagy egy rendezvény mögött van. A szervezés, a logisztika, a felépítés, a lebonyolítás és a végén az elpakolás. Hihetetlen nagy erőfeszítés és összehangolt munka. Igazi civil, önkéntes közösség. Örülünk, hogy egy picit mi is részese lehettünk és ígértük, jövőre újra visszatérünk!

 

Be kell vallanunk, hogy a tegnapi szurkolásunkat azonnal megváltoztattuk amikor megtudtuk, hogy van olyan induló a Méta Fesztiválom, aki kapcsolódik Komáromhoz.
A büki formáció koreográfiájának szurkolunk, mert kiderült, hogy koreográfusuk, felkészítőjük Edit Gerlecz, aki komáromi születésű és a néptánchoz való kötődését a Garabonciás Folklór Egyesületnél kezdte.
A gyerekek vegyes korosztályban indultak, s nagyon ügyesek voltak.
Az eredményt csak holnap tudjuk meg, így még van egy egész éjszakánk arra, hogy nekik szurkoljunk. Természetesen valamennyi csoport nagyon ügyes volt, lendületes és hangulatos napot tudhatunk magunk mögött.
Most éppen ezerrel zajlik a táncház, holnap még befejeződik a métabajnokság és a délelőtt kiderül, hogy ki lesz a pünkösdi király és királynő, majd a kora délutáni ünnepélyes eredményhirdetés után ér véget hivatalosan a fesztivál.
A Nem Adom Fel táncegyüttes visszatérő lelkes csoportja a fesztiválnak, akik versenyen kívül indulnak és lépnek fel. Az idei produkciójuk is nagy sikert aratott.

Két évvel ezelőtt ért az a megtiszteltetés, hogy Balatonbogláron a “Helyiérték” Gondolkodók és Alkotók Regionális Egyesülete szervezésében a Mag-ház képviseletében része lehettem a Méta Fesztiválnak, mégpedig a nívós szakmai zsűri mellett társadalmi zsűritagként.
Kedves barátunknak, szakmai partnerünknek, Tücsi Szalainak akkor ígéretet tettem, hogy visszatérünk, de nem vendégként, hanem önkéntesként, ezzel segítve azt a hatalmas szervezői munkát, amit ők évről-évre végeznek.
Lillával érkeztünk, s egyből bele is vetettük magunkat azokba a teendőkbe, amelyek nem igényelnek nagy szakmai tudást és tapasztalatot, ugyan akkor hasznosak és ezzel tehermentesítünk egy tapasztaltabb önkéntest.
Az öltöző kulcsokat ugyan úgy ki tudjuk adni, mint az étkeztetésnél a maradékot kiönteni, vagy a tálcákat elmosni.
Ma még csak érkezés, játék és színpadbejárás volt próbákkal és az elengedhetetlen esti zenés-táncos programmal, de holnap indul a verseny, a várost elözönlik a szebbnél szebb népviseletbe öltözött néptánc csoportok. A közelünkből is érkezett két csapat, így mi egy kicsit látatlanba is a tatai és a győrújbaráti formációnak szorítunk.
Na, de majd holnap minden elválik.

Szerdán azt gondoltuk, hogy egy időre letettük a kerti szerszámokat, de hamar kiderült, hogy optimista volt az elképzelésünk.
Na, mert az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komáromban is úgy gondolta a fű, hogy igencsak megindul a növekedésnek. Ezért aztán gyorsan neki kellett állni az udvar lenyírásának. Gondolom, hogy többen túlzottnak érzik, azonban két, vagyis 3 oka is volt az újabb nyírásnak.
Egyrészt mára terveztük, de szerencsére megnéztük az időjárás előrejelzést, így előbbre hoztuk. Ahogy elnézem az időjárást, jól tettük
Másodszor olyan teendőink lesznek az előttünk álló két hétben, amit nem tudunk félre tenni, így nem lesz időnk a kertre sem. Legalább is ekkora időben.
Harmadszor, s talán ez a legfontosabb, hogy ezerrel érik a faeper, ami 3 hatalmas fa a területen, s amelynek a gyümölcse többféle felhasználásra kiváló. Gyűjtése viszont nagyon macerás, a magas fűben szinte lehetetlen.
Szóval most a faeper győzött, a fű nyíródott.
Persze ez nem teszi ki a napunkat, így gyorsan folytattuk a benti munkát is.
Készül az ülőgarnitúra és Tóth Ágnes Anikó két valamilyen szekrényfiókból elkészítette a szekrény alá becsúsztatható játéktartót. Még itt a görgők hiányoznak, de estére azok is a helyükre kerültek.

“Több mint 30 éve kapcsolódóm aktívan civil szervezetekhez és közel 30 éve alakult az Élettér Egyesület, amely a monostori városrészen meghatározó közösségi szerepet töltött be és az én meglátásom szerint a mai napig tölt be. Ennek az egyesületnek alapítója és jelenleg a szakmai vezetője vagyok. Ez az a civil szervezet, amelyik a Mag-házat építette és üzemelteti, s amely üzemeltetési módszer igazán egyedülálló, hiszen nem egyedüliként, hanem több civil szervezet együttműködésében teszi.
Sok hit és tévhit áll azok fejében, akiknek még nem volt lehetőségük közelebbről is megismerni az igazi civilséget. Nem attól válunk hiteles civilekké, hogy annak neveztetjük magunkat, hanem attól amit teszünk és ahogy tesszük azt.

„Géza bácsi a May László plébános úrtól vett bort a disznóölésre, aki tudva levően nemcsak lelkipásztorként, hanem bortermelőként is kiválóan megállta a helyét. Szóval Géza bácsi vitt egy tízliteres demizsonnal a jó nedűből, hogy azzal majd kimuzsikálják a disznóölést, meg a tort. De valahogyan nem ízlett neki, amikor otthon megkóstolta. Tüstént vissza is vitte, de a plébános úr házon kívül volt, így a házvezetőnője nyitott ajtót.
– Tessék megmondani a tisztelendő úrnak, hogy az a bor nem jó! – tért rá a lényegre Géza bácsi.
– – Hát ilyet aztán ne tessék mondani, hiszen a tisztelendő úr még misézésre is ezt használja! – szabadkozott az asszony.
– Kérem! Az lehet, hogy misézésre jó, de disznóölésre nem való…!”
Ilyen, s ehhez hasonló anekdotákkal keltette fel figyelmemet KoppánYmonostor múltjára, az itt élő és élt emberekre, az ő történeteikre Barassó Péter, akinek írásait meg is jelentette az Élettér Egyesület 2001-ben kiadott Koppánymonostori Kalendárium hasábjain.
A kíváncsiság nagy úr. S ha már az ember lánya elhatározta, hogy letelepedik egy adott kistelepülésen, s valami közösségiség is szorul bele, akkor előbb-utóbb felébred a vágya, igénye, hogy az őt befogadó közösségről minél többet megtudjon.
Így kezdődött nálam is a helytörténeti tudakozás, személyes interjúkon, beszélgetéseken keresztül, hosszú órákon át. S így találkoztam Tóth Kálmán igazgató-tanító emlékével, törekvéseivel, a Koppánymonostoron általa alakult és működtetett közösségek, kezdeményezések sorával, ami már az első alkalommal bogarat tett a fülembe.
Akik munkája, tevékenysége értékteremtő, azok emléke nem múlik el nyomtalanul. Így van ez Tóth Kálmánnal is, akit én Koppánymonostori Mag-vetőként emlegetek, s aki volt olyan precíz és alapos, hogy nyugdíjba vonulásával papírra vetette életútját, benne jelentős résszel a kopánymonostori éveire. Egy véletlen folytán ismerkedhettem meg a fiával, aki rendelkezésünkre bocsájtotta ezt a kéziratot, s amit mi 10 évvel ezelőtt nyomtatott formában, könyvként meg is jelenthettünk.
A könyveket ingyen adtuk a helyi közösségeknek és azoknak, akik érdeklődtek utána. Így az akkor még így nevezett Dózsa György általános Iskola, a helyi katolikus közösség, a Monostori Kulturális Egyesület, a Koppánymonostori Sportegyesület, valamint az Őszirózsa Nyugdíjas Klub tagjain keresztül gyakorlatilag az egész település kezébe vehette.
Több mint 30 éve kapcsolódóm aktívan civil szervezetekhez és közel 30 éve alakult az Élettér Egyesület, amely a monostori városrészen meghatározó közösségi szerepet töltött be és az én meglátásom szerint a mai napig tölt be. Ennek az egyesületnek alapítója és jelenleg a szakmai vezetője vagyok. Ez az a civil szervezet, amelyik a Mag-házat építette és üzemelteti, s amely üzemeltetési módszer igazán egyedülálló, hiszen nem egyedüliként, hanem több civil szervezet együttműködésében teszi.
Sok hit és tévhit áll azok fejében, akiknek még nem volt lehetőségük közelebbről is megismerni az igazi civilséget. Nem attól válunk hiteles civilekké, hogy annak neveztetjük magunkat, hanem attól amit teszünk és ahogy tesszük azt.
Tóth Kálmán életútját bemutató emlékirat pontos képet nyújt nekünk a településünk aktív közösségi életének kezdeteiről. De nemcsak a közösségiségről szól, hanem az itt élők mentalitását, szokásait, döntéseit is nagyon szépen jellemzi és bemutatja.
Igazán kellemes olvasmány, szerintem ne hagyja ki senki.
Ez is egy választás, ez is egy alternatíva, ez is egy döntés.

Hát nem mondjuk, hogy visszasírjuk ezt a két napot, amit a Mag-ház udvarának rendbetételére fordítottunk.
Látszólag nem volt gond. Persze ha tisztes távolságból néztük.
Most azonban mindennek is megnéztük a legeslegközelebbi kinézetét, így aztán levágtuk, kiástuk, kigazoltuk, megigazítottuk, összesöpörtük, kihordtuk, felraktuk, elvittük, leraktuk és még ki tudja mi mindent nem csináltunk ez alatt a két nap alatt.
Na, de végeztünk! S ez most mindent kárpótol.
Újra szép, gondozott az udvarunk, jöhet hétvégére az osztály, s ha valamikor a napvitorlák is felkerülnek, akkor már majdnem elkészültünk a nyári táborok fogadására is.
Persze semmi nincs csak úgy.
Most éppen az utánfutó villamossága mondta fel a szolgálatot, így viszont nem lehetett vele a közúton közlekedni.
Na, de most is, csak úgy, mint szinte mindig Pőcze Józsi segítségünkre volt, s ha nem is azonnal, de jó időben korrigálta a hibát.