Ha valamit nem szeretünk, – van azért ebből is több minden, – akkor az az építési terület, a rendetlenség, az összevisszaság.
Csak addig bírjuk elviselni, ameddig nagyon muszáj.
Talán emlékeztek még, hogy milyen és mekkora dzsungel volt az udvarunk.
Beletelt két évünkbe, hogy megtaláltuk a hátsó kerítést és azóta is folyamatos munkát ad nekünk.
Évekig őriztük a gallyakat, aztán sikerült azokat is ledarálni, amit mostanra végre el is hordtunk, tehát az is a helyére került.
Összegereblyéztük a leveleket, a törmeléket, csoportosítottuk, előkészítettük a térlapokat és a mindenféle betonelemeket, felfrissítettük a magas ágyásokat és igyekeztünk mindent is a helyére rendezni az udvaron.
Már csak egy kis rész maradt, aminek reméljük a holnapi nap megadjuk az utolsó lendületet.