Nagy napunk volt megint, hiszen végre sikerült legalább a rendezvénysátrunk alapzatának szegélykövezését befejezni.
Miután megtaláltuk a párhuzamost, a merőlegest és az egyenest, neki is állhattunk a feladatnak. Kiásni az alapot, megrakni az alját, bekeverni a betont, lerakni és kitámasztani a szegélykövet.
S míg a fiúk a szegélykővel voltak elfoglalva, mi lányok sem unatkoztunk. Az udvar, a kert részét igazítottuk, összeraktuk, s a korábban csak úgy ott hagyott maradék kerítéselemek is elgörgettük a terepről.
Az egész nap egy erőemelő verseny volt, ahol nem győzött és nem veszített senki, mert mindenki kihozta magából mindazt, amit terveztünk, s amit lehetett.
S igaz a mondás, ha egy ajtó becsukódik mögötted, egy másik kinyílik előtted. Mert az igaz, hogy a szegélykő most már a helyén, de a következő lépés már előttünk. A leendő kerti konyha oszloptartóinak lerakása a terv, amelynek az előkészületeit gyorsan meg is cselekedtük.