Mert egy jó ideje már mindenki így szólított.
Koczka mama és Koczka papa fogalommá vált nem csak a Mag-házban, hanem körüs-körül a környéken.
Nem csupán szállítottad mamát a piacra, hanem a munkafolyamatokban is segítetted. Üvegmosás, gyümölcsszedés, zöldség előkészítés és még hosszan sorolhatnánk.
S nem csak odahaza, hanem közös tereinkben is mindig számíthattunk rád.
Nem voltál mindennapos jelenlét, ám amikor jöttél, akkor annak ideje, oka és tartalma is volt.
Neked köszönhetjük a Mag-ház babaszobájának kiváló lépcsőjét.
Annak még kivitelezését is te csináltad.
Később az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komáromban elégelted meg a raklapokból összeillesztett lépcsőnket és a korábban gondosan megtervezett teraszunkhoz a mama segítségével azt a lépcsőt is elkészítetted.
Pedig akkor már nehezebb volt a munka.
De nem mondtál nemet a nyári raklap táborunkra, vagy az egyesületi szülinapi rendezvényünkre sem.
Mindig lehetett rád számítani, akár főztünk, akár befőztünk, akár fúrtunk és faragtunk, vagy valami ‘vasas’ munkában elakadtunk.
Ez most már nem lesz így.
Csupán a sok-sok emlék marad, s mindaz, amit nekünk készítettél.
A szombat reggel már más világban ért, elmentél.
Fájó szívvel vettük, vesszük tudomásul, hiányozni fogsz.