Csináltunk a mai nap.
Nem kezdtünk túl korán, de időben érkeztünk, mert négyen csak délig tudtunk együtt szorgoskodni.

Gergely Akács Sapi megörült a régi faipari gépnek, s gyorsan leszabta a konyhaszekrényhez a belső polcokat.

Miután Tóth Ágnes Anikó és Zsuzsanna Fekete is megérkeztek, egyből nekiláttunk a pincének. Most a föld ásása és kihordása szakaszban vagyunk. Ági és Sapi felváltva ástak, Zsuzsival pedig terítettük a felhozott földet.
Hol itt, hol meg ott.

Nem végeztünk vele, de nem is ez volt a célunk.
Csináljunk meg addig és annyit, amennyit tudunk.
De várt még ránk néhány feladat, így azokra is át kellett állni.

Nem tartott sokáig, de nem is volt egyszerű a majdani vízvezetékhez a cső kibogozása és befűzése a gyökerek közt a gödörbe.
De már ott van!
Ferenc Csaba Rákos mindig meglep bennünket virágmagokkal, gumókkal, így Zsuzsi most az ősziek elrakását gyorsan meg is csinálta. Örültünk neki, hogy mára ígérkezett, mert tudjuk, hogy ő nagyon szereti a virágokat, s a velük való foglalatosságot is. Mi pedig hagytuk, közben fotóztuk.

Sikerült a mandulafát is elpakolni. A kiásása óta méltatlanul fetrengett az udvaron, így most meglelte a helyét. A törzse tűzifa lesz, a gyökérzetét még nézegetjük egy ideig, bizakodunk, hogy Roland egyszer csak megkegyelmez nekünk és a korábbi két nagyobb tesójával együtt felvágja majd.

Zsuzsi és Sapi távozása után nekiláttunk a polcok elkészítésének.
Ezek a bútorlapok bontottak, tehát újra hasznosulnak. Persze így nem olyan egyszerű vele a munka, hiszen hol itt, hol meg ott van rajta vágás, vagy lyuk. Ezeket javítjuk, s utána festjük. Egy kicsit
igazítunk rajta fűrésszel, majd vágunk bele pótlást, ragasztjuk, kigletteljük, száradni hagyjuk, csiszoljuk, s végül festjük.
Ma még a festésig nem jutottunk el, de azt gondoljuk így is elégedettek lehetünk. Sok mindent elvégeztünk, ismét egy nagyot léptünk előre. Jól sikerült az önkéntes hetünk, valakik mindig csináltak valamit, így ezen a héten igazán nagy változásokban voltunk.

Az csak a tiéd!
Senki nem veheti el.
Ez részben önmagad kitartása, szüleid ösztönzése és tanáraid törekvése.

Mi is hálásak vagyunk azoknak a tanárainknak, akik adtak MAG-ukból. Tudást, ösztönzést, biztatást.
Köszönet érte!

Megtanultunk olvasni.
S nem csak olvasni, hanem szöveget értelmezni is.
Így képesek vagyunk arra, hogy ne csak a fizikai erőnket, hanem a szellemi képességünket is használjuk.

Ma is izgalmas önkéntes napunk volt.

Nyár eleje óta várunk egy optimális időre, amikor az időjárás, a vegyszer, a védőfelszerelés és a potenciális önkéntes is megérkezik a feladathoz. Ez pont mára esett.
Sajnos az ART-Tér padlásterét, s gerendázatát valami gomba megtámadta. Ezek még igen régi házak, akkoriban, amikor épültek még nem volt ‘divat’ a gerendák áztatása gombaölővel, így most rögvest orvosolni kellett a ‘hibát’.

János Monostori egyszer már nyár elején megtette az első lépéseket és egy felületkezelést végzett, de már akkor látszott, hogy itt egy nagyobb lélegzetű beavatkozásra lesz szükség.
Így felvásárolva – és igen drága áron beszerezve – a védőfelszerelést, már csak össze kellett tenni a részeket.
Ehhez kellett a szövegértés is, nem csak az elszánt férfierő.

Monostori Ádám Moneszra maradt a gombaölő permetezése, melyhez a védőruha mellett még egy jobb időket látott esőkabátot is bevetettünk.
Bizakodunk, mert olyan ‘permetköd’ uralkodik a padláson, ami bizakodásra adhat okot.
Na, de nem mehet mindenki a padlásra. Ugye?

Zsolti a vízvezeték szerelő nagyvonalúan azt mondta tegnap reggel, ha ezt, meg azt még kiássuk, akkor ő is eljön hétfőn reggel és megcsinálja azt, amit kell.
Szerintem egészen biztos volt benne, hogy nem kell jönnie, de tévedett.
Zoltan Kulhanek olyan fiatalunk, aki, ha megígér valamit, akkor azt meg is csinálja. Így reggel szemügyre vette a feladatot, hazament egy másik bakancsért, s már délre kiásott mindent.

 

Már jó ideje ez a szlogenünk, ami a pince mélyítéséhez kapcsolódik.
Persze most már mondhatjuk, hogy elérkeztünk az utolsó szakaszhoz, amit bevonunk a mélyítésbe.

Hegedüs Roland hétfőn jól feltörte a jelenlegi betont, Tomi Sörössel el is indítottuk a törmelék felhozatalát, azonban a munka oroszlán része megmaradt a két Juhásznak.

Dávid Juhász volt a fotogénebb, így az ő prezentálásában láthatjuk, hogy milyen volt a talicskázás, s a nap végeztével milyenné vált a pince törmelék nélkül.

Gábor Juhász ezúttal csak a telefon fotógombja mögött érhető utol, de így is elhisszük, hogy itt volt és hősiesen küzdött ő is.

 

🖐      UJJBAN – FÁBAN!

Igazán korán kezdődött a mai nap.
Még alig múlt 7 óra és már megérkeztek az első segítők, akik befejezték a faanyag háncsolását és az ART-Térbe való szállítását.

Mindig van valami kiigazítani, vagy megjavítani való. Mostanság az utánfutó dugója gondoskodik a vérnyomásunkról.
Szerencsére Ági és Monostori Ádám Monesz kitartása győzött.

Mivel szép idő ígérkezett, így felmerészkedtünk a pincéből és valami kedvesebb feladatokat kerestünk magunknak.

András a már előkészített padot ma újra és újra lekezelte, bízunk benne, hogy Tuba János padja immár immunerősítve, komolyabb trauma nélkül vészeli át az őszt és a telet.

Tóth Ágnes Anikó és Éva Monostori pedig nekilátott a mátkaság padjának. Azaz nem elölről kezdve, csupán folytatva. Egy kis csiszolás a padnak, majd egy óvatlan pillanatban az ujjnak is.

Nem győzzük eleget hangsúlyozni, hogy milyen fontos az, hogy az önkénteseinkre biztosítást kössünk. Okozhatnak a tevékenységükkel másnak is kárt, de mint jelen esetben önmaguknak is.
Persze a mai kizárólag saját hibázás, de a végeredményen ez nem változtat. S ezúttal a szerencsésebb formája sikeredett.
Szóval biztatjuk civil társainkat, hogy felelősen ‘foglalkoztassák’ az önkénteseiket, mert sosem lehet tudni!

Ágival ma délután gyakorlati órára megyünk Győrbe – bízom benne, hogy több ujjam nem bánja a mai napot, – de a nap még nem ért véget. Juhász Dávid munka után újra beindítja a talicskákat. A törmelék, a föld csak akkor jön ki, ha mi kitoljuk.

 

Tóth Ágnes Anikó kinézett az ablakon és nevetett.
Most először használtuk mi a lombfúvót.
Pillanatok alatt sikerült lesöpörni az utcafrontot, a bejáratot. Igaz zúgott is, meg zavaró is volt, főleg az itt közlekedőknek, de a végeredmény nagyon szép lett.

Volt egy kis szakmai segítség is. Beüzemeltük a faipari gépet és Jácint segített abban, hogy miként tudjuk biztonságosan és ügyesen használni. Jól jött a segítség, mint ahogy az ablakunk beüvegezése is, amit ő segített, vagy az életlen fűrészlap cseréje és élezésre küldése is.
Asszem a világon az egyik legnagyobb kincs a jó szomszédság. S ezt a Mag-házban és az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komáromban is tapasztaljuk.
Hálásak is vagyunk ezért.

Persze nem értünk rá egész nap hálálkodni, mert elkezdődött a matek.
Mit és hová.
Úgy, hogy megtaláljuk és el is érjük.

Hegedüs Roland is megérkezett, így gyorsabban haladtunk az átpakolással, de azért tervezi kellett.
Persze alig várta már Roland, hogy véget vessünk a pakolásnak, mert ő a betont törni érkezett, s ha már ezt tervezte, akkor el is végezte.

Feltört a beton, s meló után megérkezett Tomi Sörös is, akivel elkezdtük a feltört beton kihordását is.

Mára ennyi fért a napunkba, de holnap folytatjuk.

 

 

Szombaton ismét ügyeskedtünk, időben készülve a saját készítésű ajándékokkal.
Ezúttal Lajosné Koczka azaz Koczka mama segítségével sürgölődtünk, s nem változtattunk az elmúlt évi szokásrenden, most is csalamádét és fügelekvárt készítettünk.

A csalamádé alapanyagait most vásároltuk – sajnos jóval drágább áron, mint az elmúlt évben, – azonban a fügelekvárhoz időben előkészültünk. Még a nyár végén lefagyasztottuk a gyümölcsöt, s a cukor is rendelkezésünkre állt, szerencsénkre maradt néhány kiló a nyári táborokból.

A tudás, a tapasztalás, az együttlét mellett az is pozitívuma a közösségi készülődésnek, hogy tudjuk mi van és mi nincs az elkészített termékekben. Hogy saját magunk készíthetjük el, s egészen biztos, hogy mindenféle felhasználása örömforrás. Örömmel falatozzuk saját magunk és ugyan olyan örömmel adjuk ajándékként is bízva abban, hogy a megajándékozottnak is örömet okozunk.

Na, szóval szombaton kiörömködtük MAG-unkat.

De nyugodtan írhattuk volna még azt is, hogy dédi – nagyi – anya és a gyerkőcök. Így indult, vagyis így indítottuk a kézműves foglalkozásokat itt a Mag-házban.

Gyémántcsiszolók névvel illettük az elmúlt szombaton induló kézműves és egyéb kulturális együttléteket, amelyeket már részben, vagy egészben előkészületeknek is gondolhatunk a karácsonyi ünnepekre.

Anitával szappant készítettünk, de a recept birtokában még odahaza is kísérletezhetünk a házi szappankészítéssel. Szépek, illatosak, de használatukkal még várni kell 6-7 hétig. Pont ezért választottuk az első foglalkozásunknak, hogy a nagy ünnepre már használható is legyen az ajándék.

S mi készült még?
Mosógél.
Vagy mondhatjuk így is, hogy folyékony mosószer, mely nem csak környezetbarát, hanem pénztárca barát is, hiszen kb. 2000Ft-ból 10-12 liternyi mosógélünk lehet. Aki most lemaradt, ne szomorkodjon, egészen biztos, hogy lesz még alkalom ha nem is az idei, de a jövő évi karácsonyra egészen biztos.

Jövő héten pedig Edit Krüpl-vel, azaz Monyolkával fogunk díszeket készíteni. Írja be mindenki a naptárába, hogy október 29-én 9.30-kor közös varrásos ügyeskedés a Mag-házban.

Egy kicsit elfáradtunk. Ezt is be kell látni és megvallani, így az elmúlt napok szorgalmának nyilvánossága késve érkezik, de érkezik.
Szombaton a délelőttöt is együtt töltöttük, egy kicsit tököltünk, de ezúttal nem faragva, hanem varrva.
Mindenféle technikával készültek a tökdíszek, s mellé az állatfigurák és gombák, ahogy az egy őszi napon úgy a szemünk elé tárul.

Köszönjük Edit Krüplnek az izgalmas napot és a sok-sok előkészületet, az együttlétet.
Most egyből meg is lebegtetjük, vagyis közre adjuk, hogy többek között miről is szervezkedtünk. Januártól tervezünk közösségi varrást, de nem csak kézzel, hanem géppel is. S hogy ne legyen olyan szimpla, ez egy újragondolós, újrahasznosított közösségi varrásnak indul. Például készíthetünk kávés zacskóból bevásárló táskát, farmerből is táskát, vagy kisebb tárolókat…. szóval izgalmasnak ígérkezik, így nem is árulunk el mindent róla.

Gondolkozzatok, nézzétek a híreinket, s majd alkalmasint ne felejtsetek el jelentkezni sem.

 

Az ötödik és egyben majdnem a hatodik is, hiszen a munka nem állt meg a nap végeztével, hanem csak akkor, amikor befejeződött.

Pénteken ismét volt előadás, mégpedig Millesits Mátétól, aki az Európa-Nostra díjas templomok közül 3-ba nyújtott betekintést.

Mindeközben egész nap és éjszakába fordulva is lázasan folyt a munka, de a végén minden elkészült, talán úgy, ahogy az tervezve volt.

Reggelre eltűntek az ecsetek, a festékek, becsomagolva várták a táblák az elszállítást, de jövő tavasszal visszatérnek az észak-komáromi kiállításra.

Köszönjük Iharos Népművészeti Egyesületnek és Ament Évanak, hogy bennünket választottak a csodák születésének helyéül.