Ezt:
👉 onnan hoztuk;
👉 ide illesztjük;
👉 jól megtartom;
👉 beillesztem;
👉 megszakértjük;
👉 összecsavarozzuk;
👉 megtekintem;
👉 én is;
👉 mi is;
👉 pedig kipróbáljuk!
Hát idáig jutottunk.
Igaz, tető még nem került fel, de ez is nagy haladás, nagy öröm. 🙂

Vagyis nem egészen, mert szombaton két részletben került visszaállításra a teraszunk.
Ági asztalos műhelye kapott egy ajtót az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komáromban, s ha már van ajtaja, akkor legyen terasza is!
Máskülönben hová is tudna kilépni?
Mert ugye ő nem ács, hanem asztalos.
Mert a jó ács, ahogy tudjuk, egy percig a levegőben is képes megállni.
Egy jó ács, de Ági nem ács, csak ácsi.
Ezért kapott most egy kicsi teraszt a fiúktól.

Amikor valami munkába kezdünk, mindig csak arra gondolunk, hogyan és miként kell majd kivitelezni.
Mi mindenre lesz szükségünk ahhoz, hogy gyorsan – ez nem mindig sikerül – és eredményesen tudjuk le a feladatot.
Ám ehhez szükség van az előkészületekre és az utómunkákra is.
Ahhoz, hogy az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komárom udvar felőli részén is szép, szigetelt legyen a falfelület, szükségünk volt állványra, amit most is a Dibusz Kft. segítségével tudtunk kivitelezni.
Most, hogy befejeztük a munkát, az állvány visszaszállítása is feladat volt, amit az elmúlt héten sikerült is megoldanunk.
Most, hogy a vasak és a trepnik eltűntek, jöhet az udvarrész rendbetétele is.

Már majdnem 20 éve annak, hogy megvásároltuk a Mag-ház területét, rajta egy pici házzal.
Építettük gyorsan, folytak a munkálatok, s szerencsére segítő lakóközösség vett körül bennünket.
Tomozi Laci nem csupán szomszéd, jó szomszédunk volt, hanem az építkezéstől majd 10 évig a helyi kulcsos segítőnk is.
Nem telt el nap, hogy ne nézzen körül, s ha indokolatlanul megszólalt a riasztó, ami az első években sajnos elég gyakori volt, akkor tudta gyorsan orvosolni a problémát, így talán nem okoztunk mi sem a szomszédainknak hosszan tartó bosszúságot.
Az első évben magunk módjára rendeztünk egy hagyományos disznóvágást, ám a második évtől a városrész civil szervezeteivel már böllérversenyt is szerveztünk. Ezekből az időszakokból maradt fent sok szép emlék, nagyon jó és hasznos tanács és kedves fotó Laciról is.
Az elmúlt években súlyos beteg volt. Tudtuk, hiszen itt másoltuk a leleteket, beutalókat, miegymást.
Sosem panaszkodott. Mindig optimista és bizakodó volt, aztán jött a hír, a visszafordíthatatlan.
Az elmúlt héten mi is végső búcsút vettünk tőle.
Nyugodj békében Laci!

Márpedig miért is ne lenne bútorszövetből akkor, amikor az újonnan jött szakmát is megkezdtük.
Szóval, ha van maradék kis bútorszövet, akkor azt is fel lehet használni és stramm, strapabíró táskákat készíteni, amelyhez útmutatást ezúttal is Monyolka ötlettárából kaptunk.

Annyi kis szorgos kéz ügyeskedett, hogy alig maradt hely a teremben.
Mindenki nyulat készített és nem volt rest a kézi varrásra sem, hiszen a nyuszi arca hímzéssel, kézi öltésekkel készült el.
Monyolka ezúttal is tele volt kreatív ötletekkel és megoldásokkal, amiket a gyerkőcök csak fokozni tudtak.
A kitartó küzdelem nem maradt sikertelen, hiszen mindenki egy nagyon cuki nyuszitáskával térhetett haza.

Aztán némi tanakodás, majd induljon a banzáj, de azért ne essen szét a ház!
Egyetlen nap volt a héten, amikor esett.
Szerencsére csupán esegetett, így nem akadályozta meg a lelkes segítő csapatunkat abban, hogy a szombatra tervezett penzumot tisztességgel elvégezzék és legyen az, amire már oly régen vártunk.
Egy kicsit eltúlozva, mondhatjuk, hogy külsőleg már majdnem elkészültünk az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komárom megújításával.
Egy kicsit eltúlozva, de mindenképpen az oroszlánrészét letudva.
Ez az utolsó nagy nekilendülése az épület külső csinosításának, s lám sikerült.
Voltak segítő kezek, volt megfelelő színező anyag és hozzá való szerszám.
Voltak gyakorlott és kezdő lelkesedők, s volt egy kis szemerkélő eső is.
De volt meleg leves is no meg jó kedv.

Dúdolhatnánk, főleg úgy, hogy két zenész segítségével készül.
Szerencsére nem. Mármint, hogy nem nád és ez a zenei vonal nem ebben a stílusban nyomja.
Minden esetre azon ritka pillanatok egyike, amikor a Vesztegzár fölé kerülnek az ügyek, s nem alá.
Attila Hökkön Höki és Monostori Ádám “Monesz” segítségével a fal előkészületei befejeződtek, szombatra jöhet a jó idő, a csapat és az utolsó nekifutás, vagyis a színezés.