Elérkezett ez is.
Az utolsó.
Mondhatnánk, hogy vége a játéknak, de mégsem.

Igaz a dimenzió kapun újra és együtt átkelve újra a mában találtuk magunkat. A mában, ahol össze kell szedni a tapasztalatokat, mindazt, ami ránk rakódott egy hét alatt. Legyen az személyes, közösségi és természetesen társadalmi. De mindenképpen tudatos.

Értékeltünk, készítettünk üzeneteket, filmeket, megerősítettük egymást és elengedtük mindazt, amit nem szerettünk. Lehet, hogy nem is volt ilyen. 🙂

Nagy és igazi hősök voltunk. A fiatalok voltak ebben a főszereplők, s mi – asszem – egészen jól asszisztáltunk.

Most éppen Péter Nahaj jött el hozzánk, hogy a búcsúestet bearanyozza.
El is fáradtunk, meg is hatódtunk, most letöröljük azokat a csillogó könnycseppeket, de még közel sem ért véget a nap. A fiatalok kiválóan képviselték az érdekeiket, igazán jól érveltek, így a közös ének után nekiindulunk az éjszakának, s egy utolsó összecsapásra megmérettetünk az éjszakai számháborúban.
Mindegy is, hogy ki nyeri el a zászlót, egy biztos, nyertes és vesztes egy buszra száll fel holnap reggel és indul haza.

Öt-hat napos táborok, együttlétek középső napja mindig a legnehezebb.
Szakmailag, közösségileg és minden egyéb szinten is.
Míg az első két napon a jó hangulat, a csiszolódás, az ismerkedés, a csapattá formálásán van a hangsúly és a tematika csupán ehhez illeszthető és óvatosan vezethető be, addig a szerdára mindez átfordul.

A szerda az, amikor a hangsúly a tervezett tábori tematikára fókuszál, s ezt a célt kell módszertanilag oldani hangulatos, csapatépítős játékokkal.

Nem csalódtunk, a fiatalok nagyon klasszul vették az akadályokat, így a tegnapi nap megalakult a 4 fiatalos ideális állam, annak mindenféle intézményesített felépítésével. Minden államban megismertünk 1-1 fiatalt, akit felruháztunk külső és belső tulajdonsággal.

A délutánt pedig átvette a közélet. Játszottunk, terveztünk, de már nem egy ‘álomvilágban’, hanem saját országunkat jellemző közéleti problémákkal.

Volt csodálkozás és elgondolkodás is.
Mi pont ezt vártuk ettől a naptól.
S ahogy a nap lement, a tábortűz mellett melegedtünk és falatoztunk. Beszélgettünk, együtt voltunk.

Most éppen formálódik a 4 kicsiből egy nagy, közös, de ez már egy másik nap eseménye, s kalandja lesz.

Minden, ami eddig és idáig külön-külön zajlott, az a mai nap összeért.

A 4 álom állam eggyé forrt és összerendeződött.
Megalakult a közös állam. Egy olyan ideális hely, ahol jó fiatalnak lenni, élni és érdemes ott is maradni.
Körvonalazódtak az erőforrások, minden rendelkezésre áll ahhoz, hogy olyan berendezkedésben induljon a közösségi lét, ahol tudjuk, hogy miből van feleslegünk és mi az, amiből importra szorulunk.
A környezetünket óvjuk, kizárólag fenntartható erőforrásokra építünk, azt fejlesztjük.

Természetesen még egy álmodott ideális államnak a maradéktalan tervezése sem történhet meg egy hét alatt, így tudjuk, hogy maradtak hiányok, tisztázatlan kérdések amelyre még időt kell szánnunk.

Délután a társadalmi elköteleződés, a lehetőségek kaptak újra teret, ahol több szervezet munkájával, az önkéntességgel és a kapcsolódási lehetőségekkel ismerkedtünk sokszínű módszerek kipróbálásával.

S, hogy ne maradjunk este sem közös feladat nélkül, kaptunk 1 órát és rengeteg segítséget ahhoz, hogy a kultúra munkacsoport által ajánlott közösségi ünnepünket megjelenítsük.
Borda Balázs tábori látogatása sem mehet csak úgy, egyből képviselhetett egy vizionált nemzetközi színházi találkozót, ahová méltán kapott általa meghívást az előadásunk.

Micu előkészítette a kívánságkosárba dobott zenéket, s átadtuk a terepet a fiataloknak.
Elfoglalták a DJ pultot, a táncparkettet és rájuk hagytuk a spontán jól érezni magunkat érzést.

 

Szeretem az élettörténeteket. Olvasni és hallgatni.
A játékot. Játszani és kitalálni.
A tehetséget és a kreativitást ámulattal csodálni.
A kitartást gyakorolni. Imádom a magasságot.
A magasra törni és továbblépni. Egyensúlyozni. Erősnek lenni. Ugrani. A száguldás szelét érezni és akár verejtékben küzdeni.
Magamba nézni és azt mondani, “ügyes vagy!”, ”na ezt még gyakorold!”.
Nyitott vagyok az újra és a régire.
A zenében nincsen határ se műfaj, se mennyiség tekintetében. Édes hármasban jár ez együtt a tánccal és az énekkel.
Létem a bolondozás és a gondoskodás. Szerencsésnek érzem magam, mert mindezt tudom kamatoztatni, gyakorolni az Élményakadémiánál és jelenleg itt, ebben a projektben is.
A fejlődésnek nincsen határa. Hiszek abban, hogy egységben az erő. Ez az egység, ahol nap mint nap találom magam biztonságot nyújt, segítő kezet ad, támaszkodhatok rá. Valami hasonlóra vagyok hivatott én is. Akinek lehet, igyekszem ezt nyújtani. Trénerasszisztensként igyekszem outdoor tapasztalati tanulás trénerré válni.
Már jó úton vagyok.

Minden projekt megvalósítása mögött számolhatatlan munkaóra és tervezés áll.
Mit csináljunk, s azt hogyan?
Hol csináljuk és ki legyen a stáb?
Milyen szakmai tapasztalat, tudás, technikai és egyéb feltétel szükséges?
Ezeket ki és miként tudja biztosítani?

Azért, hogy a program sikeres legyen, hosszú és sok(k) munkaórát fordítottunk a tervezésre. Ami persze hétről hétre formálódott, a szereplők alakították, formálták saját tapasztalatuk, tudásuk és lehetőségeik alapján.

Persze lehet úgy is tábort szervezni fiataloknak, hogy leülök, megtervezem, s a tervhez behívom a megvalósító szakembereket, azonban én nem így dolgozom. S ebben az esetben különösen nem is tehettem meg, hiszen a fiatalok demokráciáról való gondolkodásának formálására készültünk.
Csupán az alaptörténet volt a biztos, a többit alakítottuk.

Kész tábortervvel és programmal érkeztünk vasárnap, amikor berendezkedtünk, feladatokat osztottunk és kipróbáltunk mindent (is).

Aztán elérkezett a hétfő, megérkeztek a fiatalok is.
A tervezés sosem elhanyagolható, de nem szentírás, csak vonalvezető, hiszen minden az előkészített programterv mindig alakul, a hét során a résztvevők és a kialakuló helyzetekre rugalmasan reagálónak kell lennie.
Ettől másabb és ez az, ami miatt működőképesebb a nemformális tanítás a formálisnál.

Természetesen ehhez az kell, hogy legyünk elegen, s azok legyünk itt, akiknek pontos szerep jut.
Kellenek a csoportvezetők, a táborvezetők, s a csoportvezetők munkáját segítők.

Itt nem csak a filcet kell a kézbe adni a segítőknek, hanem ugyan olyan szakemberként tudni és érteni a folyamatokat, mint azt a csoportvezetők is teszik. Ha újratervezés van, akkor gyorsan elkészíteni, szakszerűen, pontosan az új háttéranyagokat.

Szükséges technikus, fuvaros, logisztikus, szervező, beszerző, problémamegoldó, pótvacsora készítő, esti játszós és beszélgetős, a programot adminisztráló, kommunikáló, dokumentáló….

Bemutatjuk azokat a szereplőket, akikkel most itt dolgozunk, s akik munkája, elköteleződése nélkül nem tudnánk ilyen élménydús, tartalmas és szakmailag is megalapozott tábort magunknak tudni.

Monostori Ádám, Kristóf Monostori, Éva Monostori, Ágnes Antal, Titanilla Garabás, Miklós Gergely, Sipos Győző, Tücsi Szalai

Mellettünk a Tudatos Ifjúságért Alapítvány önkéntesei is segítik a munkánkat.

Mindenen is átverekedtük magunkat.

Délelőtt, amíg lehetett az agyat használtuk, gondolkoztunk, terveztünk, átbeszéltük és kialakítottuk.
Meg is alakítottuk mind a 4 általunk elfogadható álom államunkat, s talán be is rendezkedtünk.

Ahhoz azonban, hogy terv valósággá váljon, ki is kellett próbálnunk, így nekiindultunk a tesztelésnek. Néha vakon, néha vakvágányon, volt, hogy vízen, s akadt olyan helyzet is, amikor levegőben. De minden esetben csapatban, együtt, egymás segítségével.

Ma nagyon izgalmas napot zárunk, aminek persze még korán sincs vége, hiszen most indult az össznemzeti megfejtősdi, természetesen még külön-külön, s ha jól teljesít a csapat még az is lehet, hogy a részek egy egésszé forrnak össze.

Hajnalodott még amikor Sipos Győző és Ágnes Antal buszra szállt és elindultak Budapestre, hogy matrózokat toborozzanak a táborunkhoz.

A hajók legénységének toborzása nem ment teljesen zökkenőmentesen, de még az első ebéd előtt valamennyi matróz megérkezett.

Megvolt az ismerkedés, összeállt a problématérkép és a dimenziókapun átkelve kiválasztódtak a csapatok is.

🐤 Sárga hajóval Dias ( Titanilla Garabás) és legénysége Dél-Afrika, 🐷Piros hajóval Kolombusz (Kristóf Monostori) és legénysége Kuba, 🐸Zöld hajóval Vasco de Gama (Ágnes Antal) és legénysége India, míg 🦄 Kék hajóval Magellán (Sipos Győző) és legénysége Argentína felfedezésére indul.

Az első nap a csapatok építése, a közös gondolkodás serkentése, az ‘álom állam’ alapításának előkészítése volt a célunk.

Volt itt ma minden.
Betűvásár, villámrandi, tábori szabályzat és problématérkép készítése. Bermuda-háromszög, dimenzió kapu, vetélkedő.

A tábor helyszíne tökéletes, köszönet a szigetszentmártoni Ifjúsági Tábornak, ahol mindenre is figyelnek, legyen az allergia, érzékenység, vagy csak kívánság.

Most még zajlik az ismerkedés, hangos a zene, van még energia, de meglátjuk, hogy kitart-e a lendület a következő napokra is. Holnap még csoda csapatépítés és az ideális állam alapítása vár ránk, így hamarosan véget vetünk a jó hangulatnak. 🙂

Mindenhez idő kell.
Amennyiben jól tudom legalább két éves előkészület előzte meg azt a lehetőséget, amit az elmúlt nyáron pályáztunk meg, majd nyertünk el, s amin 3 hónapja dolgozunk.

Holnap itt a nap, amikor megérkeznek Budapestről a fiatalok, a középiskolai diákönkormányzatainak tagjai, akik meghallották és el is nyerték annak a lehetőségét, hogy ezt az egy hetet velünk töltsék Szigetszentmártonon.

Kolumbusz Kristóf, Magellán, Vasco de Gamma és Dias híres felfedezők mentén tapasztalhatják meg a világ dolgait, kaphatnak betekintést és információt a különböző földrészek államainak berendezkedéséről, s majd alkothatnak maguknak egy ideális államot, ahol jó felnőni, ahol jó élni.

Ahhoz, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy mi azt elterveztük, nekünk, akik tervezünk, dolgozunk egy ideje, mindent (is) ki kellett próbálnunk, be kellett rendezkednünk.

Szóval bevettük, elfoglaltuk, átalakítottuk, formáltuk a terepet. Néha hevesen, néha kedvesen, de mindenképpen elkötelezetten.

Most nektek is engedünk ebbe az előkészületi hóbelebancba egy iciri-piciri betekintést.
Mára befejeztük, reggel korán indulunk a fiatalokért, s ha a tengeri veszedelem, vagy a skorbut el nem visz bennünket, akkor minden nap adunk egy kis ízelítőt a mindennapokból.

Mára egész napos szegélykövezést terveztünk, de megijedtünk az időjárástól.
Valahogy sehogy sem volt kívánatos reggel kimenni és a betonszegélyt igazítani, így maradt az utálatos adminisztráció. Mert az mindig van, valahogy sosem érünk a végére, de így van ez, ha a napok jelentős részében nem ezzel a dologgal tevékenykedünk.

Kora délutánra felengedett a köd, egy kicsit kisütött a nap is, így gyorsan nekiláttunk a MAG-házi pakolásoknak. Hátha egyszer csak úgy megjelenik az, aki megvásárolja.
S hogy ne maradjon minden a legeslegvégére, elindítottuk a karavánt.
Nem az egyszerű oldalról indultunk most sem.
Sosem szoktunk.
Kezdjük akkor a kis ház mögötti ‘elnyelővel’.
Már tavasszal egyszer nekilendültünk, ki is takarítottuk, de a nyár végére valahogy megint feltelt.

Mindegy.
Elindultunk és úgy látjuk sikerült majdnem teljesen kiüríteni.
Igen az ‘elnyelő’ kiüresedett, de az autó és az utánfutó megtelt. Holnap lesz a napja amikor megkeressük helyüket az ART-Térben. Nem kis kihívás, állandóan pakolunk.

Ha nem pakolunk, akkor földet hordunk.

Úgy tűnik, hogy ezektől a tevékenységektől sosem szabadulunk meg.