Tegnap csak úgy nekiálltunk Tóth Ágnes Anikóval az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komáromban a szegélykövezésnek.
Nem is indult rosszul, elégedettek is voltunk a próbálkozással, majd megérkezett Roland, s gyorsan elterveztük, hogy ma hárman letudjuk az egyik területet. Gyorsan meg is vásároltuk a cementet, be is készítettük, s megbeszéltük, hogy ma reggel a sóder vásárlással kezdem, indulok hamar, hogy végezzünk időben.
🌧 Esik!
Ez persze meg is változtatta a napi célt és az irányt.
Akkor kezdjünk a Mag-házban, fűtsünk be, haladjunk az elmaradt adminisztrációval, elszámolásokkal, s majd csak lesz valahogy.
Amíg a cserépkályhában beindul a tüzem, fel is teszem a kávét.
A reggeli szokásos, mondhatni, mindennapos kávét.
Forgolódom, teszek, veszek, s közben elém jönnek régi képek, korábbi kollégák, önkéntesek, barátok. Azok, akikkel valamikor és valahogyan volt ez a reggeli kávé.
Vajon hányan kávézhattak már velünk, vagy nélkülünk reggelente itt, ebben a konyhában?
Vajon milyen emlékek vannak, maradtak meg?
Egy billentyű, egy cajon, egy csörgő és egy mikrofon.
Csupán ennyi.
Illetve 3 zenész egy remek csapatból, ez volt a Dalriada akusztik.
Azt nem tudjuk, hogy kinek volt izgatottsága nagyobb szombat este a Mag-házban.
A közönség is nagy várakozással volt, talán még sosem volt ilyen, hogy a kedves zenekara akusztikus zenei összeállítással állt, vagyis ült volna a rajongói elé.
Ám a zenekar tagjai is ugyan ilyen izgalomban voltak, hiszen a megmérettetés ezúttal egy nem megszokott felállásban, helyen és módon történt.
Igaz, hogy készültek idén már tematikus zenei, irodalmi, történelmi akusztikus előadások kifejezetten iskolai foglalkozásokra. Az sem volt könnyű, na, de most…. Most itt volt az alkalom és a lehetőség, hogy a korábban feldolgozott előadásokból összeálljon az a műsor, amit szombat este hallhattunk, láthattunk.
Az előadást kötetlen beszélgetés követte még sokáig, ahol eljátszottunk a gondolattal, hogy a Dalriada akusztik után esetleg egy Vesztegzár akusztik is izgalmas lehetne.
Köszönjük ezt az estét András Ficzek, Gergely Szabó “Szög” és Monostori Ádám Monesz.
Hosszú évek óta próbáljuk szem előtt tartani a környezeti és szervezeti fenntarthatóságot, amire milliónyi apró és nagyobb ötletünk, megmozdulásunk volt már.
Vannak kezdeményezések, amelyek beépülnek a szervezeti kultúránkba, s akadnak olyanok is, amelyek elvesznek.
A karácsonyi készülődés olyan, ami megmaradt. Igaz, hogy alakul folyamatosan, de valami mindig születik, s az a valami mindig fogyasztható, felhasználható, s mindig saját készítésű.
Az elmúlt években is nagy öröm volt a tagjaink, önkénteseink körében a kis meglepetés. Az idei évben az élelmiszer és egyéb háztartási cikkek árainak drasztikus emelkedésével a mi kis szeretettel készített csomagjaink értéke is felértékelődik.
Készítettünk már szappant, mosógélt, csalamádét és lekvárt, ezúttal pedig a birsalmán volt a hangsúly.
Termett idén a fánk két szemet, ja, nem tíz kilót és még annál többet. Az annál több hordóba került, érlelődik, a megmaradt tíz kiló pedig fazékba, hogy birsalmasajt és a levéből szörp is készüljön.
Emlékszem, hogy mi is milyen lázasan készülődtünk idén tavasszal a 25 éves évfordulónkra.
Nagy öröm, büszkeség és hihetetlen kitartás áll mögöttünk, s minden olyan civil szervezet mögött, akik kitartóan és állhatatosan végzik a tevékenységüket.
A 25 év nagyon sok mindenre megtanított. Egészen biztos, hogy az alakulásunk évében még nem ismertük a ‘sereget’, mint ahogy ők sem bennünket. Azonban ahogy teltek az évek, úgy sodort egymás mellé bennünket is – talán – az ifjúsági munka.
Rita Kandikoék a nemzetközi ifjúsági munkában járnak az élen, így ezen a területen kaptunk megszámolhatatlan segítséget, útmutatást és lehetőséget.
Általuk, velük mehettünk nemzetközi cserékre Hollandiába, Dániába, Ausztriába, Olaszországba, Szerbiába és Franciaországba több alkalommal Franciaországba.
Fiataljainknak is volt lehetőségük rövidebb és hosszabb ideig önkénteskedni Európában, így Finnországba Kristóf Monostori, Imre Brosch és Zoltan Kulhanek tölthettek pár hetet, ahonnan Imi és Zoli a Manóút ötletét is magukkal hozták.
S volt lehetőségünk Portugáliába is egy évre Kristófot küldeni, aki azóta az egyetemi Erasmus programmal is újra ezt az országot választotta, s jelenleg is odakint tevékenykedik.
Szakmai közösséget is életre hívott Rita Diagonál Magyarország néven. Ezzel a formációval is nagyon sok tapasztalatot szerezhettünk, s ez által formálódott még szorosabbá a kapcsolatunk civil szervezetekkel.
Nagyon örülünk, hogy ezt a szép évfordulót is együtt tölthettünk, egy kicsit újra osztozhattunk az ünnepetekben és örömötökben.
Jó volt újra találkozni civil barátokkal, szakemberekkel, alkalom volt információk megosztására és egy kis közös poharazgatásra is.
Ölveczky Gábor kalligrafikus által készített Ryan Haliday idézettel ajándékoztuk meg a szervezetet. Mi ezt az idézetet adjuk azoknak az önkénteseinknek, akik az adott évben az kimagaslóan segítették a szervezetünk tevékenységeit, s úgy gondoltuk, hogy ki már érdemelné meg ebben az évben a leginkább ezt az idézetet, mint a Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület Nagyvázsonyban.
Isten éltessen benneteket Nagyvázsonyban, legyetek büszkék az elmúlt 25 évre és további erőt, kitartást kívánunk az előttünk álló 25 évre is!
Zalaegerszeg-Botfán, ahol az elmúlt hét végén találkoztak a Kárpát-medencei gyümölcsész hálózat tagjai.
Kétszeresen is nagy volt a megtiszteltetés azzal, hogy meghívást kaptunk mi is.
Egyrészt Zaja Péter hálózati visszatekintésében öröm volt visszanézni és visszagondolni Ötvösné Horváth Gyöngyi által kezdeményezett és szervezett országos találkozóra, amit 2014-ben már itt, a Mag-házban valósítottak meg. Ez volt az az alkalom, amikor a Szent Pál-szigeti ártéri gyümölcsös felmérése megindult, s a régi fafajták beazonosítása is megtörtént.
Igaz, egy kicsit homályos a fotó, de mindenképpen be akartuk tenni, így és itt is emlékezve Gyöngyös állhatatos tevékenységére.
Másrészt pedig Lázár Péter a találkozó szervezője merész elgondolása volt, hogy a nyáron a Közösségfejlesztők Egyesülete projektjében Telkibányán kipróbált Hackaton módszerét ebben a körben is megmerítsük. Ebben a munkában Boda Kitti közösségfejlesztőé volt az oroszlánrész, akit Mészáros Zsuzsanna és Éva Monostori segítettek.
A feladat és az izgalom is nagy volt, de megérte.
Persze a találkozó fókusza nem ránk, hanem magukra a hálózati tagokra összpontosult, így a hét végén több nagyon érdekes előadást hallhattunk, a piactéren saját termékek és termények kerültek cserére, vagy értékesítésre, melyekből a batyus reggeliken mindenki maga kedvére kóstolgathatott is.
Kívülállóként azt tapasztaltam, hogy az alma volt a sláger ezen a találkozón. Előadások, almalevek, facsemeték, kiállítási és kóstolási termékek, beazonosításra váró gyümölcsök adták a vezérfonalát a 3 napnak. Természetesen kapott szerepet más gyümölcsfajta és gazdálkodási mód is, s a szünetekben, kirándulásokon is nagyon sok tapasztalat cserélt gazdát.
Köszönjük a lehetőséget, igazán testi-lelki építő hétvége volt.
Nagy izgalom volt ma reggel a Mag-házban, hiszen ez az első alkalom, hogy kosárfonó napot tarthattunk.
Egy kicsit többen is voltunk, mint ahányan egy-egy kosárfonó napon, de ettől még izgalmasabb volt a mai nap.
Majdnem mindenki kezdő volt, s az első saját készítésű kosarát alkothatta meg.
Jelentem mindenkinek sikerült is befejezni délutánra azt, amit délelőtt elkezdett.
Nagy volt a strapa, az izgalom, hogy sikerül-e, s be tudja-e fejezni, ami ösztönzően hatott a csoportra, mindenki szorgosan és gyorsan tevékenykedett.
Köszönjük Kármen Fodróczi az egész napos lelkesítő oktatást, s hogy kinek milyen kosara született, azzal büszkélkedjen ő maga, s ha teheti, itt ide is tegye be.
A Közösségfejlesztők Egyesülete közel két éve dédelgetett gondolata vált valóra az elmúlt szombaton, ahol 3 közösségi kezdeményezés kapott lehetőséget arra, hogy az egyesület által szervezett Élő Adás során adományokat gyűjthessen közösségi kezdeményezéseikhez.
Mi is részesei voltunk 202-ban egy hasonló gyűjtésnek, amellyel az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komárom fűtését sikerült megvalósítani.
Mi annak idején csak online térben tudtunk a támogatóinkkal találkozni, s ez a személyes együttlét az, ami akkor elmaradt, s ami azért pótolhatatlan.
Egy adományozói est megszervezése hosszú hetek előkészülete során jön létre, ahol mindenre kiterjed a tervezés.
A szombati eseményre a Mag-házból szörpökkel és Gergely Akács Sapi ‘pincészetének’ rozéjával járultunk hozzá az est sikeréhez.
Gratulálunk a szervező szervezetnek és a támogatott közösségeknek!
Tűzzománc ékszereket készíthettünk szombaton a Mag-házban.
Az elmúlt évi adventi kézműves készülődés sikerén felbuzdulva idén is nagy szeretettel vártuk Pintér-Bótyik Erzsébetet Böbit, aki ezúttal is tudott újat mutatni, ajánlani.
A legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki találhatott magának megfelelő módszert, alapot és mintát ahhoz, hogy egy egyedi, saját kézzel készített ajándékkal örvendeztesse meg karácsonykor szeretteit.
Köszönjük Böbi a kitartásod és segítséged, szerintem jövőre is visszavárunk.
Még néhány nap, s pont egy évvel ezelőtt hoztuk meg a döntésünket.
Azt a döntést, hogy valamit el kell engedni ahhoz, hogy egy másik valaminek teret adjunk.
Az a valami, amit egy évvel ezelőtt gondolatban elengedtünk, az a MAG-ház.
Így készültünk, ezzel a tudattal a 2022-es évre.
Arra az évre, amikor egyesületünk 25, a MAG-ház és a kisebb szervezeteink 15 éves fennállását ünnepelte, s amelyre igen szép és meghitt közös együttléttel készültünk tavasszal.
Ezért volt cél az Emlékkönyv létrehozása, s az a sok minden, amit ez alatt az idő alatt MAG-unkénak tudhattunk, s amelyekre büszkék vagyunk, s amelyekről oly sok szép írás született.
Májusban, a közösségi szülinapon mondtuk el először, s tudtuk, hogy a nyári táboraink végéig nem fogjuk hivatalosan is meghirdetni.
Minden szónak, tettnek egy a vége, s ez egyúttal szeretett MAG-házunk közösségi küldetésének is a vége.
Keressük azt, aki a legeslegjobb tulajdonosa lesz, s aki nem csupán egy épületet, hanem egy közösségi lélekkel megáldott helyet is MAG-áénak tudhat majd.
