🖐      UJJBAN – FÁBAN!

Igazán korán kezdődött a mai nap.
Még alig múlt 7 óra és már megérkeztek az első segítők, akik befejezték a faanyag háncsolását és az ART-Térbe való szállítását.

Mindig van valami kiigazítani, vagy megjavítani való. Mostanság az utánfutó dugója gondoskodik a vérnyomásunkról.
Szerencsére Ági és Monostori Ádám Monesz kitartása győzött.

Mivel szép idő ígérkezett, így felmerészkedtünk a pincéből és valami kedvesebb feladatokat kerestünk magunknak.

András a már előkészített padot ma újra és újra lekezelte, bízunk benne, hogy Tuba János padja immár immunerősítve, komolyabb trauma nélkül vészeli át az őszt és a telet.

Tóth Ágnes Anikó és Éva Monostori pedig nekilátott a mátkaság padjának. Azaz nem elölről kezdve, csupán folytatva. Egy kis csiszolás a padnak, majd egy óvatlan pillanatban az ujjnak is.

Nem győzzük eleget hangsúlyozni, hogy milyen fontos az, hogy az önkénteseinkre biztosítást kössünk. Okozhatnak a tevékenységükkel másnak is kárt, de mint jelen esetben önmaguknak is.
Persze a mai kizárólag saját hibázás, de a végeredményen ez nem változtat. S ezúttal a szerencsésebb formája sikeredett.
Szóval biztatjuk civil társainkat, hogy felelősen ‘foglalkoztassák’ az önkénteseiket, mert sosem lehet tudni!

Ágival ma délután gyakorlati órára megyünk Győrbe – bízom benne, hogy több ujjam nem bánja a mai napot, – de a nap még nem ért véget. Juhász Dávid munka után újra beindítja a talicskákat. A törmelék, a föld csak akkor jön ki, ha mi kitoljuk.