Lepték el a Mag-ház Varrósdobozát a hónap közepén Monyolka által tartott közösségi varrásán.
Uzsonnás táskák készültek teljesen saját kezűleg, legyen a varró fiú, vagy lány, anyuka, vagy apuka.
Egy biztos, hogy remek helyen, hangulatban, kiváló irányítással folyt a munka, amit természetesen nem is vesznek munkaszámba az alkotók.
Köszi a csodaélményt Krüpl Edit.

 

Később pedig biztosan szép lesz.
Egész egyszerűen azért, mert szeretettel és odaadással készítjük.
Még akkor is, ha nehéz, ha tehernek érezzük és talán ma is egészen máshoz lett volna kedvünk.
Szerencsére kivilágosodott, előbújt a nap, így semmi nem akadályozott meg abban, hogy folytassuk az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komárom udvar felőli részének szigetelését.
Köszi a mai napot Szabó Sanyi és Monostori Ádám “Monesz”!

 

 

Csodálatos nap volt a mai.
Sütött a nap, igazi késő őszi indián nyarunkat élvezhettük.
Nyári Kitti és Zoltan Kulhanek igazán nagy segítség volt a mai napon, hiszen az volt a terv, hogy a Mag-ház fémgarázsát kiürítsük.
Kétszer fordultunk az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komáromba, egy forduló ment a lomtalanításba, s a maradék egyelőre kikerült a színpadi fedés alá.
Holnap megkezdjük a fémgarázs bontását is.
Akár esik, akár nem.
Csoda szép az udvar.
Mindig.
De most ősszel a legeslegszebb.
Talán ő is búcsúzik, nem csak mi.

Mondjuk a télre, az megérdemli, hogy pusztuljon. 🙂
Mondja ezt egy igazi legenda egy legendás animációs filmben.
Hát, nem tudom.
Asszem mi is csak úgy készültünk fel, mint annak idején a filmben a Dodók.
Ők persze ki is pusztultak.
Na, de félre a tréfával.
Pucoljuk, amit lehet, s amit lehet, azt még felhasználjuk a melegedésünkre a cserépkályhában.
Na, mert bennünket, mint civil szervezetet tízszeres áremeléssel támogat a rezsicsökkentés. 🙁
Közben pedig amíg nem kezd esni, megkezdődik a fémgarázs bontása is, amit András némi cirkuszi artistaképzéssel is ötvöz.
Szóval haladunk, még ha lassanként is.

 

 

 

 

Nagy segítség a segítség, már amikor van.
S főként ha fiatal is, gyors is, ügyes is, no meg nem is árt ha ért is hozzá.
Ma reggel Dávid Juhász becsapott hozzánk akár egy villám, s pikk-pakk lapra szerelte a fémgarázs.
Mondjuk, bontani, rombolni mindig sokkal könnyebb, mint építeni. Ezt tudjuk, tapasztaljuk is mindenféle területen.
Na, de a mai nap erre volt szánva, tudatosan döntöttünk előbb gondolatban, majd gyakorlatban is. Így most szállításra kész, úgyhogy hamarosan új helyére kerülhet.
Köszi Dávid!

 

Hogyan telt a mai napunk, akkor csak azt felelném: munkásan és serényen.
Reggel még fehér volt, de délutánra Sanyi és Krisztián kiváló munkájának köszönhetően beszürkült.
Behálóztuk.
Mondhatnám, de nem mondom, mert csak ők ketten voltak azok, akik ezt a csoda dolgot a mai nap véghez vitték.

 

Volt a cél szombaton a Mag-házban, amit oly nagy kreativitással ajánlott nekünk ezúttal is Krüpl Edit, azaz Monyolka.
Hááát! Amint látjuk, van, ami elűzze a gondokat! 🙂

 

Edit : Mindig tudtam ,hogy a Mag-ház egy különleges hely.
📍 3 legény is varrt
📍 Anya-lánya varrás+ 2 gyerkőccel
📍 Anya-lánya-fia is együtt varrt
📍 Anya -fia is együtt varrt
Szóval ez egy nagyon bezzeg nap volt !
És hogy mik készültek ?
Délelőtt mindenki a naaagy Gondűzőt varrta. És bizony az anyukák is látták, hogy a gyerek varrást egyáltalán nem lehet félvállról venni, igenis komoly, és sokrétű a tudás, ami kell, és ami megszerezhető.
Szerintem mindegyik gondűzőnek külön egyénisége lett.
A délutánt csajosan folytattuk volna, ha Boti nem marad velünk, a milkás neszi teljesen lázba hozta, és meg is varrta.
Mivel nagyon ügyes volt a délutáni csapat, és mindig szóba jött, hogy el kéne kezdeni a foltvarrást, gondoltam, bele kóstolunk így karácsony előtt a csillagok világába.
Annyira belejöttünk , hogy anya-fia közös terítő is készült
Szóval ez egy varázs helyen, varázs nap volt.

 

Csináltunk a mai nap.
Nem kezdtünk túl korán, de időben érkeztünk, mert négyen csak délig tudtunk együtt szorgoskodni.

Gergely Akács Sapi megörült a régi faipari gépnek, s gyorsan leszabta a konyhaszekrényhez a belső polcokat.

Miután Tóth Ágnes Anikó és Zsuzsanna Fekete is megérkeztek, egyből nekiláttunk a pincének. Most a föld ásása és kihordása szakaszban vagyunk. Ági és Sapi felváltva ástak, Zsuzsival pedig terítettük a felhozott földet.
Hol itt, hol meg ott.

Nem végeztünk vele, de nem is ez volt a célunk.
Csináljunk meg addig és annyit, amennyit tudunk.
De várt még ránk néhány feladat, így azokra is át kellett állni.

Nem tartott sokáig, de nem is volt egyszerű a majdani vízvezetékhez a cső kibogozása és befűzése a gyökerek közt a gödörbe.
De már ott van!
Ferenc Csaba Rákos mindig meglep bennünket virágmagokkal, gumókkal, így Zsuzsi most az ősziek elrakását gyorsan meg is csinálta. Örültünk neki, hogy mára ígérkezett, mert tudjuk, hogy ő nagyon szereti a virágokat, s a velük való foglalatosságot is. Mi pedig hagytuk, közben fotóztuk.

Sikerült a mandulafát is elpakolni. A kiásása óta méltatlanul fetrengett az udvaron, így most meglelte a helyét. A törzse tűzifa lesz, a gyökérzetét még nézegetjük egy ideig, bizakodunk, hogy Roland egyszer csak megkegyelmez nekünk és a korábbi két nagyobb tesójával együtt felvágja majd.

Zsuzsi és Sapi távozása után nekiláttunk a polcok elkészítésének.
Ezek a bútorlapok bontottak, tehát újra hasznosulnak. Persze így nem olyan egyszerű vele a munka, hiszen hol itt, hol meg ott van rajta vágás, vagy lyuk. Ezeket javítjuk, s utána festjük. Egy kicsit
igazítunk rajta fűrésszel, majd vágunk bele pótlást, ragasztjuk, kigletteljük, száradni hagyjuk, csiszoljuk, s végül festjük.
Ma még a festésig nem jutottunk el, de azt gondoljuk így is elégedettek lehetünk. Sok mindent elvégeztünk, ismét egy nagyot léptünk előre. Jól sikerült az önkéntes hetünk, valakik mindig csináltak valamit, így ezen a héten igazán nagy változásokban voltunk.

Az csak a tiéd!
Senki nem veheti el.
Ez részben önmagad kitartása, szüleid ösztönzése és tanáraid törekvése.

Mi is hálásak vagyunk azoknak a tanárainknak, akik adtak MAG-ukból. Tudást, ösztönzést, biztatást.
Köszönet érte!

Megtanultunk olvasni.
S nem csak olvasni, hanem szöveget értelmezni is.
Így képesek vagyunk arra, hogy ne csak a fizikai erőnket, hanem a szellemi képességünket is használjuk.

Ma is izgalmas önkéntes napunk volt.

Nyár eleje óta várunk egy optimális időre, amikor az időjárás, a vegyszer, a védőfelszerelés és a potenciális önkéntes is megérkezik a feladathoz. Ez pont mára esett.
Sajnos az ART-Tér padlásterét, s gerendázatát valami gomba megtámadta. Ezek még igen régi házak, akkoriban, amikor épültek még nem volt ‘divat’ a gerendák áztatása gombaölővel, így most rögvest orvosolni kellett a ‘hibát’.

János Monostori egyszer már nyár elején megtette az első lépéseket és egy felületkezelést végzett, de már akkor látszott, hogy itt egy nagyobb lélegzetű beavatkozásra lesz szükség.
Így felvásárolva – és igen drága áron beszerezve – a védőfelszerelést, már csak össze kellett tenni a részeket.
Ehhez kellett a szövegértés is, nem csak az elszánt férfierő.

Monostori Ádám Moneszra maradt a gombaölő permetezése, melyhez a védőruha mellett még egy jobb időket látott esőkabátot is bevetettünk.
Bizakodunk, mert olyan ‘permetköd’ uralkodik a padláson, ami bizakodásra adhat okot.
Na, de nem mehet mindenki a padlásra. Ugye?

Zsolti a vízvezeték szerelő nagyvonalúan azt mondta tegnap reggel, ha ezt, meg azt még kiássuk, akkor ő is eljön hétfőn reggel és megcsinálja azt, amit kell.
Szerintem egészen biztos volt benne, hogy nem kell jönnie, de tévedett.
Zoltan Kulhanek olyan fiatalunk, aki, ha megígér valamit, akkor azt meg is csinálja. Így reggel szemügyre vette a feladatot, hazament egy másik bakancsért, s már délre kiásott mindent.