Minden jónak egyszer vége szakad.
Így van ez a nyári szünidővel, a táborokkal, az együtt töltött klassz programokkal is.
Mindenben is az utolsók napja.
Az utolsó simítások, az utolsó bújócskázások, az utolsó uzsonnázások, az utolsó fürdőzések, s az utolsó Mag-házas táborok.
Ennyi volt.
Egyelőre.
Elkészültek az alkotások.
Egy tucat szerszámosláda és megannyi ülőke.
Mindenki megelégedettségére.
A befejezés ránk, felnőttekre maradt. A kárpitvarrás és a gofri sütése. Uzsonnára. Így míg a gyerekek az utolsó délutánt önfeledten tölthették a Duna-parton, addig mi szorgoskodtunk, hogy mindenki úgy menjen ma haza, hogy örülhessen ládikónak, ülőkének.
Egyik szemünk sír, a másik meg nevet.
Mindkettőnek ugyan az az oka.
Az utolsó tábor, utolsó napja.
Elfáradtunk, de megérte.
S ez mindennek a lényege!