Híreink

🧩👜 ÖRÖK ÉS MEGUNHATATLAN!

A táska.

Vagy másképpen, kinek miként tetszik: szatyor, tatyó, batyu, szütyő, oldaltáska, szimatszatyor, tarisznya, hátizsák, bugyor, iszák, szeredás, tasi, általvető ….

Február 12-én egy egész napos alkotásra hívunk és varrunk, vagyis várunk, mert varrunk. A fentiek közül bármelyiket, amihez kedved és alkotóerőd támad.
Olyant, amit kihívásnak érzel, kételkedsz, aztán a nap végén elégedetten csodálod, s büszkén viszel haza.

Szóval valami ilyesmikre készül Edit Krüpl, azaz Monyolka.
Mindenféle csuda jó kis anyaga van hozzájuk, szuper varrógépei és határtalan fantáziája. Mindháromra tett már tanúbizonyságot nálunk az elmúlt két évben, amikor adventi kézműveskedéseket hirdettünk.

Alapvetően egy farmer alapra és foltvarrásos berakásra gondoltunk.
Amennyiben van odahaza régi farmered, amit sajnáltál kidobni, elajándékozni, mert annyira imádtad, s minden létező buliban jó társad volt, de hát eljárt felette az idő, már szűkös, vagy szellős az eredeti funkcióra… Szóval ha van ilyened, hozd magaddal, átalakulva újra egymásra találhattok, s a ‘buli’ mehet tovább!

A foltokra is hozhatsz anyagot, minden fiók, vagy szekrény alján régen tengődő kicsi, de nagyon tetsző anyagok is feléledhetnek a közös varrásunk során.

A jelentkezés korlátozott, csupán 8 főt tudunk fogadni. Szabad helyek még vannak, ám egye fogyóban.

☕️👜🌏 A KÁVÉ, A TÁSKA, AZ ÚJRAHASZNOSÍTÁS!

Két éve, hogy gyűjtögetjük. A kilós kávés zacskókat.
Már ezt is.
Persze aztán nem a saját, hanem a hozott gyűjteményből válogattunk, mert az különleges, vidám, színes, és a boltokban egyáltalán nem lehet ilyent vásárolni.
Miért gyűjtögettünk?

Hogy szombaton legyen alapanyag ahhoz, hogy az annyira megirigyelt táska elkészülhessen.

Nem nagy szám az elkészítés. Amit nem igazán hittem, amíg el nem készítettem. 1-2 óra és már kész is, összeállítva, béléssel kivarrva.

Nem kell hozzá nagy kézügyesség, mindenki, mondom mindenki (Szilvi Juhászné) is el tudja készíteni és igazán nagy örömmel tölt el.

Öröm volt a közeg, öröm volt az alkotás, és öröm volt az elkészült darabok ‘birtoklása’ is, ami nálam csak néhány óráig tartott.
Két szuper táskát készítettem, a vidám színes egyből még aznap este Timi Bereczkinél landolt, a másik lovas pedig várja, hogy elvigyem a leendő tulajdonosának Somogyi Lucának.

Kacérkodtunk a csokispapír neszeszerrel is, de azt végül meghagytuk a legközelebbi találkozásra.

UTOLSÓ TÁBOR 😟UTOLSÓ NAPJA

Minden jónak egyszer vége szakad.
Így van ez a nyári szünidővel, a táborokkal, az együtt töltött klassz programokkal is.

Mindenben is az utolsók napja.

Az utolsó simítások, az utolsó bújócskázások, az utolsó uzsonnázások, az utolsó fürdőzések, s az utolsó Mag-házas táborok.

Ennyi volt.
Egyelőre.
Elkészültek az alkotások.
Egy tucat szerszámosláda és megannyi ülőke.
Mindenki megelégedettségére.

A befejezés ránk, felnőttekre maradt. A kárpitvarrás és a gofri sütése. Uzsonnára. Így míg a gyerekek az utolsó délutánt önfeledten tölthették a Duna-parton, addig mi szorgoskodtunk, hogy mindenki úgy menjen ma haza, hogy örülhessen ládikónak, ülőkének.

Egyik szemünk sír, a másik meg nevet.
Mindkettőnek ugyan az az oka.
Az utolsó tábor, utolsó napja.

Elfáradtunk, de megérte.
S ez mindennek a lényege!

🧐AKI BÚJT, AKI NEM, 🤪MEGYEK!

Idén kétségtelen, hogy a táboraink legnagyobb slágere Jázi által behozott ipi-apacs. Ezt egész nyáron, reggeltől estig nyomtuk, s mindenki bújt, futott, ipi-apacsozott és teljes játék-lázban égett.

Persze ezek a tegnapi képek pont nem ezt a játékot örökítették meg, ám ennek mintájára új fröcskölős játék került napirendre, amit természetesen a délutáni Duna-parti programok alapelemévé vált.
Még szerencse, hogy Tóth Ágnes Anikó ezen a héten újra velünk volt, így a klassz fotóin keresztül tudunk egy kis kalandos Duna-parti mókázásról beszámolni.

Nehéz egy hokedli készítéséről minden nap valami újat mondani. Hiszen első két nap megpucoltuk, csiszoltuk és leszedtünk róluk mindent, ami nem kell. Elkezdtük a felújítást, ami macerás, mert van beeresztés, legalább kétszer, közte szünet, amiben természetesen mindenki azonnal ipi-apacsozott, majd jött a lakkozás és valahogy a kiválasztott kárpitanyag és szivacsbetét felhelyezése. Na, de ne szaladjak előre, mert az csak a pénteki, azaz a mai nap programja volt.

Tegnap egy kicsit okosodtunk is, mert Fellner Tibor asztalosműhelyébe is ellátogattunk.
Megnéztük, hogy csinálja egy igazi szakember azt, amit mi itt a táborban olyan lelkesen maszatolunk. De azt nagyon élveztük.

Persze a műhely sem volt rossz, de amikor itt vannak a lovak, meg ezernyi jópofa állatka, akkor senki ne csodálkozzon azon, hogy teljesen elterelődik a figyelmünk. Ráérünk figyelni a jövő hét végétől, akkor már úgy sem lesz más választásunk.

De azért ma még játszunk, nevessünk és mókázzunk.

👩‍🎨FESTETTÜNK🧑‍🔧SZERELTÜNK ÉS… 👀 JAJ, DE MALACOK VOLTUNK!

Aki tegnap este a fürdővíz elszíneződésével találkozott, annak üzenjük, hogy nem véletlen, minden innen, a Mag-házból ered.
A Duna összes iszaptartalmát magunkra kentünk, belehemperegtünk, túrtuk, dagasztottuk és még felsorolni sem tudjuk, hogy mi mindent is csináltunk…

Hiába, a fröcskölés, a vízbe merülés, ázódás, az iszap legalább annyira ragaszkodott hozzánk, mint mi a Duna-parti mókázáshoz.
Most igazán jó lenne még néhány önfeledt szünidős nap, amikor csak fürdünk, dagonyázunk és nagyon jókat kacarászunk.
Bele sem akarunk gondolni, hogy egy hét múlva már az iskolatáskába pakolunk és nézegetjük az órarendet.

Még maradnánk.
Egy ideig még.
Még inkább sokáig.
Itt, a Dunán!

Na, de ha már egyszer ennek is a vége felé járunk, akkor elmondhatjuk azt is, hogy idén nyáron is sokat tanultunk.
Most ezen a héten egy kicsit asztalosok voltunk és kárpitosok.
Mindenkinek alakul a kis széke, hokedlije és ládája.

Szerintünk így kell ezt csinálni!
Reggel örülni egymásnak.
Délelőtt tanulni, tevékenykedni és segíteni a társaknak.
Délben jókat enni és fagyizni.
Bújócskázni, fogócskázni és egész délután a Duna-parton mókázni!

🤏 A KICSI,☝️A NAGY💪ÉS A FELADAT!

Mert hát hiába süt olyan kitartóan és erősen a Nap, nekünk is megvannak a napi feladataink, amiből engedni ugyan tudunk, de elhagyni azt egészen biztos, hogy nem.

Mivel barkácstábor van, ezért a délelőtt erről kell, hogy szóljon.
Szólt is.

Volt itt minden! Kalapács, véső, ecset, festék, szorító, fűrész, spakli.
S akkor még fúrógép, fűrész, abból több is. Egy egész csiszoló arzenál és hőlégfúvó, szinte minden olyan, ami veszélyes, de annál érdekesebb.

Ez az a tábor, ahová 10-12 gyerkőcnél többet nem tudunk fogadni, s majd ugyan ennyi segítő van, akik felügyelnek, ügyelnek, segítenek, szóval ott vannak mindenhol, ahol valami munka folyik.

Nincs olyan feladat, amit ne tudnának a gyerekek megcsinálni. Még a legkisebbek is.
Ha nem is az egész munkát, de minden munkafolyamatba beállnak és formálják azt, amit kell. Mert itt kell.
Hiába a vakáció, a jó idő, a feladat az feladat, ami adott, szóval csináljuk.

Ehhez kell akkor egy kicsi, aki táborozik és aki tanul és aki alkotni akar.
Van egy nagy, aki felügyel, segít, őrangyalként figyel és van egy feladat, vagyis kettő, így ha az egyikbe egy kicsit belefáradtunk, akkor itt van a másik.

De szerencsére a tegnapi napnak is volt délidője, s ha már falatozunk, akkor utána pihennünk is kell. Irány a Duna-part, egy kis mesélés, sétálás, felderítés, majd csobbanás.

Jó a víz.
Az iszap már alakul.
A tegnapi gát mára okafogyottá vált.
Az ősemberek táborai megviseltek.
De még állnak.
Nagy a meleg, hiába a finom hamburger uzsira, kipurcantunk.

🖐👧🖐👦ÉS EGY RAKLAPTÁBOR!

Elérkezett ez is.
Mármint a nyári szünet utolsó tábora és az utolsó tábor idejére az igazi kánikula.

Bezzeg az Ősembereknél nem volt ilyen kegyes az időjárás. Ami ott jól jött volna, az itt elhagyható lehetett volna. Na, de ez jutott.

Kínzó nagy melegben futottunk neki a táborunknak, ahová 5 kislány és 5 fiúcska érkezett kettő középiskolás segítséggel.

Mi pedig készültünk, úgyhogy lesz szerszámosláda, mert az mindenkinek kell saját is. És ha marad a lelkesedésből, akkor egy kis átalakítás is belefér a hetünkbe.

Ezen a héten van felnőtt segítőnk is, Mészáros János nem csak a fúrás, faragás, illesztésben, hanem bizony a Duna-parti élményszerzésben is nagy segítségnek bizonyult.

Mert már a tábor első napján megtudtuk, hogy a vidra mikor és milyen irányban tart úszást a Dunán. Hogy a hód, bár idén nekünk nem mutatkozott, de továbbra is itt lakik. S, hogy több ezernyi apró halacska kerül egy-egy nagyobb hullámnál a partra, mert az idén – ha a táborozóinkra nem is, de – a halakra nagyon jó idő volt.

Mindenki saját védőfelszerelést kapott, s egy kis saját szerszámkészletet is, amivel megkezdhette a munkát.

Volt mérés, csiszolás, fűrészelés, tervezés.

Aztán persze indulás, fürdőzés, természetesen gát építés és hajóra távolba nézés.

Ma innen folytatjuk, s napról-napra mutatjuk, hogy miként formálódik kezeink között ez is, meg az is.

ELMOSTA VOLNA, DE NEM HAGYTUK!

Tudom, elkéstem az ősemberek utolsó napjával, de hát, ha a tábort nem is, bennünket egy kicsit elmosott az özönvíz.
Pedig esett pénteken is, ahogy csak bírt.
Reggel még csak esegetett, aztán nekiesett, s egész délelőtt mosta az aszfaltot, növelte a Duna vizét.
Szerencsére nem estünk kétségbe, mert a pénteki délelőttöt úgy is magunknak szántuk.
Zenélgettünk az Ördöngös Népzenetanoda Horsa Istvánnal, amiért nem tudunk elég hálásak lenni.
Most is több gyermek bizonyult tehetségesnek, jól kihangosítjuk, hogy anyukák és apukák is meghallják. Pista bácsi nagy szeretettel oktatná is őket, ha a kedv nem apad.
Jókat nevettünk, szórakoztunk, s Ádám kivételével mindenki fejlődött népzenei vonalon.
Össze kellett számolnunk, hogy a csütörtöki portyán melyik csapat mennyi jószágot gyűjtött elemózsiának.
Na, de nem csak az élelem fontos a túléléshez, hanem az ügyesség, a fortélyosság és a kitartás is. Mindezekre a délelőtt hátralévő részében sort is kerítettünk. 300 pontot kellett elérni ahhoz, hogy túléljünk, így nagy volt a küzdelem, amelynek sorrendjét és beosztását mindig a szerencse döntötte el. A küzdelem mellett már csak a ’kő-papír-olló’ volt a leglendületesebb, hiszen minden esemény előtt ezzel döntöttünk.
Nem csigázom a kedélyeket, igen, nagyon szuper és tehetséges, szorgalmas ősembereink voltak, mert mind a három ősközösség túléli a jégkorszakot, ez már egészen biztos.
Most, hogy megnyugodtunk, ünnepeltünk is egy kicsit, volt szülinaposunk és hogy ne maradjon ki a Duna-part ezen a napon sem, ha már kivilágosodott ebéd utánra, akkor portyáztunk még egy utolsót, hogy legyen emlékünk, ami kitart a jövő évig.
Igaz, hogy még nem ért véget a nyári táboros szezonunk, de itt kell köszönetet mondanunk Laposa Jázminnak, Konkonyi Árminnak, Lakatos Ádámnak és Juhász Péternek, akik az elmúlt évben már teljesítették az iskolai közösségi szolgálatukat, de az idén ismét vállaltak velünk táboroztatást, aminek nálunk jobban csak a gyerekek örültek.

 

🌥 TÚLÉLÉSEN!

Valahogy mindig van.
Még akkor is, ha nem pont így és nem itt képzeltük el ezt a hetet.
Vagyis a hely az tuti, bevált már. Na, de az időjárás, az igazán ősemberi.
Egyszer volt a héten igazán meleg, de hol süt egy kicsit, hol meg ránk zúdul minden.
Hiába van elgondolás, ha azt az időjárás mindig átalakítja. Így ma az egész napot a szigeten töltöttük, kihasználtuk az utolsó száraz időt, ami nekünk a héten adatott.

Délelőtt még rendezkedtünk. Nagy volt az izgalom, mert csak úgy, mint az elmúlt évben, idén is csütörtökre elkezdett áradni a Duna. Na, de szerencsénkre idén már tapasztaltabbak voltunk, így nem a mederbe építkeztünk, meg is maradt a kuckónk.
Viszont a víz növekedett, reggel még csak bokáig, de délutánra már a combunkig ért.
Minden is vizes volt.
Rájöttünk, hogy azért jó a gumicsizma, mert így nem csak a csizmán kívül folyik a Duna, hanem a csizmán belül is.

El is készültünk mindennel, persze egy ősházon is van mindig teendő, de nyugodtan mondhatjuk, hogy az első szakaszában befejeztük az építkezést és beszereztük a télire valót.
Minden csapatnak volt mamutja, kardfogúja, lajhárja, motkánya meg valami kis güzükéje, amit elraktározhatott elemózsiára.

De sajnos online megérkezett az előrejelzés, hogy ez a jégkorszak keményebb és hosszabb lesz, mint azt vártuk, ezért az eddigi zsákmánnyal bizony nem húzzuk ki a végéig. Ezért aztán el is kell indulnunk, s hiába a barátság, a testvériség, a túlélés mégiscsak fontosabb, így a szomszédos törzsek készleteit kell megcsapolnunk a saját boldogulásunkért cserébe.
Tűzön – na jó, az nem volt, – vízen át, meredeken fel és le, a távolból érkezve, vagy éppen arra tekintve, alulról vagy felülről megközelítve mindenki lelkesen gyűjtötte, csente el a szomszédság elemózsiáját, ami egészen az uzsonnáig el is tartott.

Azt, hogy melyik törzsnek lesz a legnagyobb esélye a túlélésre, még nem tudjuk. Most még csak gyűjtöttünk, az eredmény holnapig várat magára.

KIRUCCANTUNK A MARSRA!

Most, hogy kevesebben vagyunk és gyakorlatilag az egész hétre rossz időt jósoltak, beterveztünk egy kirándulást. Vértesszőlős Samu, Tatabánya Szelim barlang?
Nem!
Menjünk valami egészen más, de nagyon izgalmas helyre, ahol mindenféle kincsek után kutathatunk, ahol felfedezhetünk.
Legyen akkor Gánt és az ökológiai park, ami nem csupán ősi, hanem már-már világűri táj-tér-kép!
Nagyon élveztük.
Minden pillanatát és percét.
Másztunk és bandáztunk.
Kerestünk és kutattunk.
Gyűjtöttünk és örültünk.
Felmásztunk, majd lecsúsztunk.
Kinéztünk és benéztük.
Cipeltük és elhagytuk.
Leírtuk és otthagytuk.
Nem is tudjuk mindazt az élményt ide leírni, amit ma szereztünk.
Nagyon klassz napunk volt, és nagyon finom ebédet kaptunk, majd egy picit játszhattunk is.
Még két napunk lesz.
Nagyon sajnáljuk, mert délutánonként már nem is akarunk hazamenni.
Lehetne ez a tábor itt alvós, úgy is el lennénk.