Már jó ideje ez a szlogenünk, ami a pince mélyítéséhez kapcsolódik.
Persze most már mondhatjuk, hogy elérkeztünk az utolsó szakaszhoz, amit bevonunk a mélyítésbe.

Hegedüs Roland hétfőn jól feltörte a jelenlegi betont, Tomi Sörössel el is indítottuk a törmelék felhozatalát, azonban a munka oroszlán része megmaradt a két Juhásznak.

Dávid Juhász volt a fotogénebb, így az ő prezentálásában láthatjuk, hogy milyen volt a talicskázás, s a nap végeztével milyenné vált a pince törmelék nélkül.

Gábor Juhász ezúttal csak a telefon fotógombja mögött érhető utol, de így is elhisszük, hogy itt volt és hősiesen küzdött ő is.

 

🖐      UJJBAN – FÁBAN!

Igazán korán kezdődött a mai nap.
Még alig múlt 7 óra és már megérkeztek az első segítők, akik befejezték a faanyag háncsolását és az ART-Térbe való szállítását.

Mindig van valami kiigazítani, vagy megjavítani való. Mostanság az utánfutó dugója gondoskodik a vérnyomásunkról.
Szerencsére Ági és Monostori Ádám Monesz kitartása győzött.

Mivel szép idő ígérkezett, így felmerészkedtünk a pincéből és valami kedvesebb feladatokat kerestünk magunknak.

András a már előkészített padot ma újra és újra lekezelte, bízunk benne, hogy Tuba János padja immár immunerősítve, komolyabb trauma nélkül vészeli át az őszt és a telet.

Tóth Ágnes Anikó és Éva Monostori pedig nekilátott a mátkaság padjának. Azaz nem elölről kezdve, csupán folytatva. Egy kis csiszolás a padnak, majd egy óvatlan pillanatban az ujjnak is.

Nem győzzük eleget hangsúlyozni, hogy milyen fontos az, hogy az önkénteseinkre biztosítást kössünk. Okozhatnak a tevékenységükkel másnak is kárt, de mint jelen esetben önmaguknak is.
Persze a mai kizárólag saját hibázás, de a végeredményen ez nem változtat. S ezúttal a szerencsésebb formája sikeredett.
Szóval biztatjuk civil társainkat, hogy felelősen ‘foglalkoztassák’ az önkénteseiket, mert sosem lehet tudni!

Ágival ma délután gyakorlati órára megyünk Győrbe – bízom benne, hogy több ujjam nem bánja a mai napot, – de a nap még nem ért véget. Juhász Dávid munka után újra beindítja a talicskákat. A törmelék, a föld csak akkor jön ki, ha mi kitoljuk.

 

Tóth Ágnes Anikó kinézett az ablakon és nevetett.
Most először használtuk mi a lombfúvót.
Pillanatok alatt sikerült lesöpörni az utcafrontot, a bejáratot. Igaz zúgott is, meg zavaró is volt, főleg az itt közlekedőknek, de a végeredmény nagyon szép lett.

Volt egy kis szakmai segítség is. Beüzemeltük a faipari gépet és Jácint segített abban, hogy miként tudjuk biztonságosan és ügyesen használni. Jól jött a segítség, mint ahogy az ablakunk beüvegezése is, amit ő segített, vagy az életlen fűrészlap cseréje és élezésre küldése is.
Asszem a világon az egyik legnagyobb kincs a jó szomszédság. S ezt a Mag-házban és az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komáromban is tapasztaljuk.
Hálásak is vagyunk ezért.

Persze nem értünk rá egész nap hálálkodni, mert elkezdődött a matek.
Mit és hová.
Úgy, hogy megtaláljuk és el is érjük.

Hegedüs Roland is megérkezett, így gyorsabban haladtunk az átpakolással, de azért tervezi kellett.
Persze alig várta már Roland, hogy véget vessünk a pakolásnak, mert ő a betont törni érkezett, s ha már ezt tervezte, akkor el is végezte.

Feltört a beton, s meló után megérkezett Tomi Sörös is, akivel elkezdtük a feltört beton kihordását is.

Mára ennyi fért a napunkba, de holnap folytatjuk.

 

 

Szombaton ismét ügyeskedtünk, időben készülve a saját készítésű ajándékokkal.
Ezúttal Lajosné Koczka azaz Koczka mama segítségével sürgölődtünk, s nem változtattunk az elmúlt évi szokásrenden, most is csalamádét és fügelekvárt készítettünk.

A csalamádé alapanyagait most vásároltuk – sajnos jóval drágább áron, mint az elmúlt évben, – azonban a fügelekvárhoz időben előkészültünk. Még a nyár végén lefagyasztottuk a gyümölcsöt, s a cukor is rendelkezésünkre állt, szerencsénkre maradt néhány kiló a nyári táborokból.

A tudás, a tapasztalás, az együttlét mellett az is pozitívuma a közösségi készülődésnek, hogy tudjuk mi van és mi nincs az elkészített termékekben. Hogy saját magunk készíthetjük el, s egészen biztos, hogy mindenféle felhasználása örömforrás. Örömmel falatozzuk saját magunk és ugyan olyan örömmel adjuk ajándékként is bízva abban, hogy a megajándékozottnak is örömet okozunk.

Na, szóval szombaton kiörömködtük MAG-unkat.

De nyugodtan írhattuk volna még azt is, hogy dédi – nagyi – anya és a gyerkőcök. Így indult, vagyis így indítottuk a kézműves foglalkozásokat itt a Mag-házban.

Gyémántcsiszolók névvel illettük az elmúlt szombaton induló kézműves és egyéb kulturális együttléteket, amelyeket már részben, vagy egészben előkészületeknek is gondolhatunk a karácsonyi ünnepekre.

Anitával szappant készítettünk, de a recept birtokában még odahaza is kísérletezhetünk a házi szappankészítéssel. Szépek, illatosak, de használatukkal még várni kell 6-7 hétig. Pont ezért választottuk az első foglalkozásunknak, hogy a nagy ünnepre már használható is legyen az ajándék.

S mi készült még?
Mosógél.
Vagy mondhatjuk így is, hogy folyékony mosószer, mely nem csak környezetbarát, hanem pénztárca barát is, hiszen kb. 2000Ft-ból 10-12 liternyi mosógélünk lehet. Aki most lemaradt, ne szomorkodjon, egészen biztos, hogy lesz még alkalom ha nem is az idei, de a jövő évi karácsonyra egészen biztos.

Jövő héten pedig Edit Krüpl-vel, azaz Monyolkával fogunk díszeket készíteni. Írja be mindenki a naptárába, hogy október 29-én 9.30-kor közös varrásos ügyeskedés a Mag-házban.

Egy kicsit elfáradtunk. Ezt is be kell látni és megvallani, így az elmúlt napok szorgalmának nyilvánossága késve érkezik, de érkezik.
Szombaton a délelőttöt is együtt töltöttük, egy kicsit tököltünk, de ezúttal nem faragva, hanem varrva.
Mindenféle technikával készültek a tökdíszek, s mellé az állatfigurák és gombák, ahogy az egy őszi napon úgy a szemünk elé tárul.

Köszönjük Edit Krüplnek az izgalmas napot és a sok-sok előkészületet, az együttlétet.
Most egyből meg is lebegtetjük, vagyis közre adjuk, hogy többek között miről is szervezkedtünk. Januártól tervezünk közösségi varrást, de nem csak kézzel, hanem géppel is. S hogy ne legyen olyan szimpla, ez egy újragondolós, újrahasznosított közösségi varrásnak indul. Például készíthetünk kávés zacskóból bevásárló táskát, farmerből is táskát, vagy kisebb tárolókat…. szóval izgalmasnak ígérkezik, így nem is árulunk el mindent róla.

Gondolkozzatok, nézzétek a híreinket, s majd alkalmasint ne felejtsetek el jelentkezni sem.

 

Az ötödik és egyben majdnem a hatodik is, hiszen a munka nem állt meg a nap végeztével, hanem csak akkor, amikor befejeződött.

Pénteken ismét volt előadás, mégpedig Millesits Mátétól, aki az Európa-Nostra díjas templomok közül 3-ba nyújtott betekintést.

Mindeközben egész nap és éjszakába fordulva is lázasan folyt a munka, de a végén minden elkészült, talán úgy, ahogy az tervezve volt.

Reggelre eltűntek az ecsetek, a festékek, becsomagolva várták a táblák az elszállítást, de jövő tavasszal visszatérnek az észak-komáromi kiállításra.

Köszönjük Iharos Népművészeti Egyesületnek és Ament Évanak, hogy bennünket választottak a csodák születésének helyéül.

 

 

Délelőtt az alkotás szerepét átvette a szellemi feltöltődés Észak-Komáromba a múzeumba.
Nem csupán nézelődni és kikapcsolódni mentek át az alkotók, hanem már azzal a szemmel, hogy az ősszel nyíló – jelzem az itt készített táblákból – rendezendő kiállítási helyszínnel barátkoztak.
Ebéd után aztán beindultak az ecsetek újra, s vannak már – majdnem – elkészült alkotások, akadnak még folyamatban lévők és születtek új gondolatok, szárnyat kaptak az új alkotások elindulásai is.
Íme néhány emlékkép az alkotásokból.

 

 

💨🌧☀️ Se szél, se eső, se napsütés, se semmi …

 

El nem ronthatja a kedvet, a tettvágyat, az alkotást.
Kedden és szerdán a négy évszakból hármat megtapasztalva folytatódott a munka itt a Mag-házban.

Kiválasztódtak a minták, a táblák, megtalálták az újjáalkotóikat.
Előkerültek a festékek, az ecsetek, a mindenféle titkos alkotóeszközök, kikeveredtek a színek, s elindult a nagy munka.

Mára megérkezett a fűrész is, ezzel együtt a meglepetés is.

Csend, nyugalom, béke, egy igazi alkotásra teremtett hely egészen addig, amíg ki nem találódott, hogy akkor a mai nap megint útkarbantartás lesz. Aszfaltfelmarás, tisztítás, s ami ezzel együtt jár. Zaj, duda, duda, duda, zaj, duda, por, duda… és mindez a végtelenségig.

Elfáradtak a munkások, megbékélt a környék, az alkotás megy, még úgy is, hogy senki nem viszi, így várjuk a holnapi napot.

 

👩‍🎨 Ebben az évben a Mag-házban fogadhatjuk azokat az elkötelezett értékmentőket, akik ezúttal az Észak-komáromi református templom festett mennyezetkazettáit viszik táblára.

Az első alkotói napon megkezdődtek az előkészületek, kiépült a tábor, minden alkotó megkereste az alkotáshoz számára legszerethetőbb helyszínt és megismerkedett velünk, a szokásainkkal, az adottságainkkal és a vendégszeretetünkkel.

👨‍🎨 Ahhoz, hogy az ihlet ne csupán az ügyes kézben, hanem a lelkekben is befészkelődjön, mindjárt az első nap délutánján egy tartalmas előadás-sorozattal készültek a szervezők.

Észak-Komáromból Sipos Anna a festett komáromi ládákról, Orsolya Nagy a pákozdi református templom festett mennyezetkazettáról és Balsai N. István Énlakáról, onnan is egy kevésbé ismert festő-asztalosról hozott érdekes előadást.

A negyedik előadó, Zentai Tünde könyvbemutatóval készült, melynek címe: A festett népi bútor. A dunai stílus és Komárom.

Ma, bár egy kicsit csepereg az eső, de elindul az alkotás, de pénteken ismét lesz még lehetőség bekapcsolódni a szellemi műhelybe, amikor 15 órától Millisits Máté az Európa Nosztra-díjas református templomairól, azon belül is a sonkádi, a gyügyei és a szennai templomokról tart előadást.