Minden, ami eddig és idáig külön-külön zajlott, az a mai nap összeért.

A 4 álom állam eggyé forrt és összerendeződött.
Megalakult a közös állam. Egy olyan ideális hely, ahol jó fiatalnak lenni, élni és érdemes ott is maradni.
Körvonalazódtak az erőforrások, minden rendelkezésre áll ahhoz, hogy olyan berendezkedésben induljon a közösségi lét, ahol tudjuk, hogy miből van feleslegünk és mi az, amiből importra szorulunk.
A környezetünket óvjuk, kizárólag fenntartható erőforrásokra építünk, azt fejlesztjük.

Természetesen még egy álmodott ideális államnak a maradéktalan tervezése sem történhet meg egy hét alatt, így tudjuk, hogy maradtak hiányok, tisztázatlan kérdések amelyre még időt kell szánnunk.

Délután a társadalmi elköteleződés, a lehetőségek kaptak újra teret, ahol több szervezet munkájával, az önkéntességgel és a kapcsolódási lehetőségekkel ismerkedtünk sokszínű módszerek kipróbálásával.

S, hogy ne maradjunk este sem közös feladat nélkül, kaptunk 1 órát és rengeteg segítséget ahhoz, hogy a kultúra munkacsoport által ajánlott közösségi ünnepünket megjelenítsük.
Borda Balázs tábori látogatása sem mehet csak úgy, egyből képviselhetett egy vizionált nemzetközi színházi találkozót, ahová méltán kapott általa meghívást az előadásunk.

Micu előkészítette a kívánságkosárba dobott zenéket, s átadtuk a terepet a fiataloknak.
Elfoglalták a DJ pultot, a táncparkettet és rájuk hagytuk a spontán jól érezni magunkat érzést.

 

Szeretem az élettörténeteket. Olvasni és hallgatni.
A játékot. Játszani és kitalálni.
A tehetséget és a kreativitást ámulattal csodálni.
A kitartást gyakorolni. Imádom a magasságot.
A magasra törni és továbblépni. Egyensúlyozni. Erősnek lenni. Ugrani. A száguldás szelét érezni és akár verejtékben küzdeni.
Magamba nézni és azt mondani, “ügyes vagy!”, ”na ezt még gyakorold!”.
Nyitott vagyok az újra és a régire.
A zenében nincsen határ se műfaj, se mennyiség tekintetében. Édes hármasban jár ez együtt a tánccal és az énekkel.
Létem a bolondozás és a gondoskodás. Szerencsésnek érzem magam, mert mindezt tudom kamatoztatni, gyakorolni az Élményakadémiánál és jelenleg itt, ebben a projektben is.
A fejlődésnek nincsen határa. Hiszek abban, hogy egységben az erő. Ez az egység, ahol nap mint nap találom magam biztonságot nyújt, segítő kezet ad, támaszkodhatok rá. Valami hasonlóra vagyok hivatott én is. Akinek lehet, igyekszem ezt nyújtani. Trénerasszisztensként igyekszem outdoor tapasztalati tanulás trénerré válni.
Már jó úton vagyok.

Minden projekt megvalósítása mögött számolhatatlan munkaóra és tervezés áll.
Mit csináljunk, s azt hogyan?
Hol csináljuk és ki legyen a stáb?
Milyen szakmai tapasztalat, tudás, technikai és egyéb feltétel szükséges?
Ezeket ki és miként tudja biztosítani?

Azért, hogy a program sikeres legyen, hosszú és sok(k) munkaórát fordítottunk a tervezésre. Ami persze hétről hétre formálódott, a szereplők alakították, formálták saját tapasztalatuk, tudásuk és lehetőségeik alapján.

Persze lehet úgy is tábort szervezni fiataloknak, hogy leülök, megtervezem, s a tervhez behívom a megvalósító szakembereket, azonban én nem így dolgozom. S ebben az esetben különösen nem is tehettem meg, hiszen a fiatalok demokráciáról való gondolkodásának formálására készültünk.
Csupán az alaptörténet volt a biztos, a többit alakítottuk.

Kész tábortervvel és programmal érkeztünk vasárnap, amikor berendezkedtünk, feladatokat osztottunk és kipróbáltunk mindent (is).

Aztán elérkezett a hétfő, megérkeztek a fiatalok is.
A tervezés sosem elhanyagolható, de nem szentírás, csak vonalvezető, hiszen minden az előkészített programterv mindig alakul, a hét során a résztvevők és a kialakuló helyzetekre rugalmasan reagálónak kell lennie.
Ettől másabb és ez az, ami miatt működőképesebb a nemformális tanítás a formálisnál.

Természetesen ehhez az kell, hogy legyünk elegen, s azok legyünk itt, akiknek pontos szerep jut.
Kellenek a csoportvezetők, a táborvezetők, s a csoportvezetők munkáját segítők.

Itt nem csak a filcet kell a kézbe adni a segítőknek, hanem ugyan olyan szakemberként tudni és érteni a folyamatokat, mint azt a csoportvezetők is teszik. Ha újratervezés van, akkor gyorsan elkészíteni, szakszerűen, pontosan az új háttéranyagokat.

Szükséges technikus, fuvaros, logisztikus, szervező, beszerző, problémamegoldó, pótvacsora készítő, esti játszós és beszélgetős, a programot adminisztráló, kommunikáló, dokumentáló….

Bemutatjuk azokat a szereplőket, akikkel most itt dolgozunk, s akik munkája, elköteleződése nélkül nem tudnánk ilyen élménydús, tartalmas és szakmailag is megalapozott tábort magunknak tudni.

Monostori Ádám, Kristóf Monostori, Éva Monostori, Ágnes Antal, Titanilla Garabás, Miklós Gergely, Sipos Győző, Tücsi Szalai

Mellettünk a Tudatos Ifjúságért Alapítvány önkéntesei is segítik a munkánkat.

Mindenen is átverekedtük magunkat.

Délelőtt, amíg lehetett az agyat használtuk, gondolkoztunk, terveztünk, átbeszéltük és kialakítottuk.
Meg is alakítottuk mind a 4 általunk elfogadható álom államunkat, s talán be is rendezkedtünk.

Ahhoz azonban, hogy terv valósággá váljon, ki is kellett próbálnunk, így nekiindultunk a tesztelésnek. Néha vakon, néha vakvágányon, volt, hogy vízen, s akadt olyan helyzet is, amikor levegőben. De minden esetben csapatban, együtt, egymás segítségével.

Ma nagyon izgalmas napot zárunk, aminek persze még korán sincs vége, hiszen most indult az össznemzeti megfejtősdi, természetesen még külön-külön, s ha jól teljesít a csapat még az is lehet, hogy a részek egy egésszé forrnak össze.

Hajnalodott még amikor Sipos Győző és Ágnes Antal buszra szállt és elindultak Budapestre, hogy matrózokat toborozzanak a táborunkhoz.

A hajók legénységének toborzása nem ment teljesen zökkenőmentesen, de még az első ebéd előtt valamennyi matróz megérkezett.

Megvolt az ismerkedés, összeállt a problématérkép és a dimenziókapun átkelve kiválasztódtak a csapatok is.

🐤 Sárga hajóval Dias ( Titanilla Garabás) és legénysége Dél-Afrika, 🐷Piros hajóval Kolombusz (Kristóf Monostori) és legénysége Kuba, 🐸Zöld hajóval Vasco de Gama (Ágnes Antal) és legénysége India, míg 🦄 Kék hajóval Magellán (Sipos Győző) és legénysége Argentína felfedezésére indul.

Az első nap a csapatok építése, a közös gondolkodás serkentése, az ‘álom állam’ alapításának előkészítése volt a célunk.

Volt itt ma minden.
Betűvásár, villámrandi, tábori szabályzat és problématérkép készítése. Bermuda-háromszög, dimenzió kapu, vetélkedő.

A tábor helyszíne tökéletes, köszönet a szigetszentmártoni Ifjúsági Tábornak, ahol mindenre is figyelnek, legyen az allergia, érzékenység, vagy csak kívánság.

Most még zajlik az ismerkedés, hangos a zene, van még energia, de meglátjuk, hogy kitart-e a lendület a következő napokra is. Holnap még csoda csapatépítés és az ideális állam alapítása vár ránk, így hamarosan véget vetünk a jó hangulatnak. 🙂

Mindenhez idő kell.
Amennyiben jól tudom legalább két éves előkészület előzte meg azt a lehetőséget, amit az elmúlt nyáron pályáztunk meg, majd nyertünk el, s amin 3 hónapja dolgozunk.

Holnap itt a nap, amikor megérkeznek Budapestről a fiatalok, a középiskolai diákönkormányzatainak tagjai, akik meghallották és el is nyerték annak a lehetőségét, hogy ezt az egy hetet velünk töltsék Szigetszentmártonon.

Kolumbusz Kristóf, Magellán, Vasco de Gamma és Dias híres felfedezők mentén tapasztalhatják meg a világ dolgait, kaphatnak betekintést és információt a különböző földrészek államainak berendezkedéséről, s majd alkothatnak maguknak egy ideális államot, ahol jó felnőni, ahol jó élni.

Ahhoz, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy mi azt elterveztük, nekünk, akik tervezünk, dolgozunk egy ideje, mindent (is) ki kellett próbálnunk, be kellett rendezkednünk.

Szóval bevettük, elfoglaltuk, átalakítottuk, formáltuk a terepet. Néha hevesen, néha kedvesen, de mindenképpen elkötelezetten.

Most nektek is engedünk ebbe az előkészületi hóbelebancba egy iciri-piciri betekintést.
Mára befejeztük, reggel korán indulunk a fiatalokért, s ha a tengeri veszedelem, vagy a skorbut el nem visz bennünket, akkor minden nap adunk egy kis ízelítőt a mindennapokból.

Mára egész napos szegélykövezést terveztünk, de megijedtünk az időjárástól.
Valahogy sehogy sem volt kívánatos reggel kimenni és a betonszegélyt igazítani, így maradt az utálatos adminisztráció. Mert az mindig van, valahogy sosem érünk a végére, de így van ez, ha a napok jelentős részében nem ezzel a dologgal tevékenykedünk.

Kora délutánra felengedett a köd, egy kicsit kisütött a nap is, így gyorsan nekiláttunk a MAG-házi pakolásoknak. Hátha egyszer csak úgy megjelenik az, aki megvásárolja.
S hogy ne maradjon minden a legeslegvégére, elindítottuk a karavánt.
Nem az egyszerű oldalról indultunk most sem.
Sosem szoktunk.
Kezdjük akkor a kis ház mögötti ‘elnyelővel’.
Már tavasszal egyszer nekilendültünk, ki is takarítottuk, de a nyár végére valahogy megint feltelt.

Mindegy.
Elindultunk és úgy látjuk sikerült majdnem teljesen kiüríteni.
Igen az ‘elnyelő’ kiüresedett, de az autó és az utánfutó megtelt. Holnap lesz a napja amikor megkeressük helyüket az ART-Térben. Nem kis kihívás, állandóan pakolunk.

Ha nem pakolunk, akkor földet hordunk.

Úgy tűnik, hogy ezektől a tevékenységektől sosem szabadulunk meg.

Tegnap csak úgy nekiálltunk Tóth Ágnes Anikóval az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komáromban a szegélykövezésnek.
Nem is indult rosszul, elégedettek is voltunk a próbálkozással, majd megérkezett Roland, s gyorsan elterveztük, hogy ma hárman letudjuk az egyik területet. Gyorsan meg is vásároltuk a cementet, be is készítettük, s megbeszéltük, hogy ma reggel a sóder vásárlással kezdem, indulok hamar, hogy végezzünk időben.

🌧 Esik!

Ez persze meg is változtatta a napi célt és az irányt.

Akkor kezdjünk a Mag-házban, fűtsünk be, haladjunk az elmaradt adminisztrációval, elszámolásokkal, s majd csak lesz valahogy.

Amíg a cserépkályhában beindul a tüzem, fel is teszem a kávét.
A reggeli szokásos, mondhatni, mindennapos kávét.
Forgolódom, teszek, veszek, s közben elém jönnek régi képek, korábbi kollégák, önkéntesek, barátok. Azok, akikkel valamikor és valahogyan volt ez a reggeli kávé.
Vajon hányan kávézhattak már velünk, vagy nélkülünk reggelente itt, ebben a konyhában?
Vajon milyen emlékek vannak, maradtak meg?

Itt a lehetőség, osszátok meg velünk.

Egy billentyű, egy cajon, egy csörgő és egy mikrofon.
Csupán ennyi.

Illetve 3 zenész egy remek csapatból, ez volt a Dalriada akusztik.

Azt nem tudjuk, hogy kinek volt izgatottsága nagyobb szombat este a Mag-házban.
A közönség is nagy várakozással volt, talán még sosem volt ilyen, hogy a kedves zenekara akusztikus zenei összeállítással állt, vagyis ült volna a rajongói elé.
Ám a zenekar tagjai is ugyan ilyen izgalomban voltak, hiszen a megmérettetés ezúttal egy nem megszokott felállásban, helyen és módon történt.
Igaz, hogy készültek idén már tematikus zenei, irodalmi, történelmi akusztikus előadások kifejezetten iskolai foglalkozásokra. Az sem volt könnyű, na, de most…. Most itt volt az alkalom és a lehetőség, hogy a korábban feldolgozott előadásokból összeálljon az a műsor, amit szombat este hallhattunk, láthattunk.

Az előadást kötetlen beszélgetés követte még sokáig, ahol eljátszottunk a gondolattal, hogy a Dalriada akusztik után esetleg egy Vesztegzár akusztik is izgalmas lehetne.

Köszönjük ezt az estét András Ficzek, Gergely Szabó “Szög” és Monostori Ádám Monesz.

Hosszú évek óta próbáljuk szem előtt tartani a környezeti és szervezeti fenntarthatóságot, amire milliónyi apró és nagyobb ötletünk, megmozdulásunk volt már.
Vannak kezdeményezések, amelyek beépülnek a szervezeti kultúránkba, s akadnak olyanok is, amelyek elvesznek.

A karácsonyi készülődés olyan, ami megmaradt. Igaz, hogy alakul folyamatosan, de valami mindig születik, s az a valami mindig fogyasztható, felhasználható, s mindig saját készítésű.

Az elmúlt években is nagy öröm volt a tagjaink, önkénteseink körében a kis meglepetés. Az idei évben az élelmiszer és egyéb háztartási cikkek árainak drasztikus emelkedésével a mi kis szeretettel készített csomagjaink értéke is felértékelődik.

Készítettünk már szappant, mosógélt, csalamádét és lekvárt, ezúttal pedig a birsalmán volt a hangsúly.

Termett idén a fánk két szemet, ja, nem tíz kilót és még annál többet. Az annál több hordóba került, érlelődik, a megmaradt tíz kiló pedig fazékba, hogy birsalmasajt és a levéből szörp is készüljön.