Tegnap csak úgy nekiálltunk Tóth Ágnes Anikóval az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komáromban a szegélykövezésnek.
Nem is indult rosszul, elégedettek is voltunk a próbálkozással, majd megérkezett Roland, s gyorsan elterveztük, hogy ma hárman letudjuk az egyik területet. Gyorsan meg is vásároltuk a cementet, be is készítettük, s megbeszéltük, hogy ma reggel a sóder vásárlással kezdem, indulok hamar, hogy végezzünk időben.

🌧 Esik!

Ez persze meg is változtatta a napi célt és az irányt.

Akkor kezdjünk a Mag-házban, fűtsünk be, haladjunk az elmaradt adminisztrációval, elszámolásokkal, s majd csak lesz valahogy.

Amíg a cserépkályhában beindul a tüzem, fel is teszem a kávét.
A reggeli szokásos, mondhatni, mindennapos kávét.
Forgolódom, teszek, veszek, s közben elém jönnek régi képek, korábbi kollégák, önkéntesek, barátok. Azok, akikkel valamikor és valahogyan volt ez a reggeli kávé.
Vajon hányan kávézhattak már velünk, vagy nélkülünk reggelente itt, ebben a konyhában?
Vajon milyen emlékek vannak, maradtak meg?

Itt a lehetőség, osszátok meg velünk.