Mármint kis maroknyi csapatunk.
Már két évvel ezelőtt is szóba hoztuk, aztán most az adventi kézműveskedésnél el is határoztuk, hogy lesz ami lesz, idén belevágunk.

Mégpedig az otthon kallódó anyagainkba, legyen az terítő, farmer, pulcsi, kávés zacskó vagy bármi is.
Mert hogy varrni fogunk és újra hasznosítani.
Gyerekkel és felnőttel. Mert, hogy varrni, alkotni, tanulni és együtt lenni is jó.
S ha már alkotunk, akkor legyünk környezetbarátok és hatékonyak.

S aki majd ebben a segítségünkre lesz, s az irányokat, technikákat tanítja nem más, mint Edit Krüpl, azaz Monyolka.

Hamarosan jövünk a konkrét felhívással, de addig is itt az ízelítő gyerekeknek macipárna, felnőtteknek kávés- és farmertáska.
Valami ilyesmire készüljetek és írjátok be a naptáraitokba a február 11-12-ét!

 

Amíg én barátaink elszámolásán molyolok – már jó ideje, – addig Tóth Ágnes Anikó és Müller Évi úgy döntött, hogy a mai napon elindítja a Mag-ház babaszobájának költöztetését.

Még csak a játékok és foglalkoztató dolgai költöznek át az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komáromba, ez az első nekifutás. Majd a jobb idő beálltával a kis bútorok is követik a barátaikat.

Köszi Müller Évi, hogy a szabadságodból áldoztál időt és energiát arra, hogy segíts nekünk ebben a folyamatban.

 

Állandóan, mindig, mindenben is rohanunk. Nincs idő, semmire sem.
Rohan a világ is, s ahogy nézzük már a természet is felsorakozott ebbe a rohanásba.

Naptár szerint tél van, s annak rendje és módja szerint mi még erre is vágyunk.
Egy kis hó, hóember, hólapátolás, friss levegő….

Ehhez képest tavasz van.
Itt a téltemető, a hóvirág, az aranyeső és …. jaj, de a jácint is!

Szépnek szép, szeretjük is, de valahogy még nincs itt az ideje.
Állandóan rohanunk, nincs idő semmire.

“Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni!”

 

Természetesen a természet.

Most, hogy február utolsó napját írjuk, már mi is várjuk az idő tavaszra fordulását. Még ugyan bekészítjük a tüzelőt és be is lobbantjuk a cserépkályhát, de már kifelé kacsingatunk mi is.

Vannak dolgok, teendők, amik még bőven ráérnének, de a természet azt kiabálja már, hogy elég volt, itt az idő a tisztogatásra, a felkészülésre.

Attól, hogy eladásra kényszerülünk, még nem jelenti azt, hogy el is hanyagoljuk.
A szeretet, amit erre a házra, a benne folytatott kezdeményezésekre arra ösztönöznek, hogy az utolsó pillanatig gondoskodjunk róla.

András így meg is kezdte a terep rendezését, azokat a nem látványos teendőket, ami mind előkészíti a helyet, a terepet a tavaszi udvari munkához.

Ma ismét betonozunk.
Igen, mert fagy.
Szeretjük, vagy nem, ez a feladat mára, na de amíg megérkezik a sóder varrjunk még egy kicsit.

Dobjunk össze egy farmer táskát egy kis foltvarrásos technikával.

Persze nem megy ez ilyen könnyen, de igazából nehezen sem.
Vasárnapunk is hangulatosan telt. Nem csak egy táska, hanem hozzá kis neszesszer is elkészült. S nem is a táska különlegessége – de nyilván ez sem elhanyagolható, – hanem a tanulás volt a középpontban. Apró fogások, ügyes megoldások, praktikák, tanácsok, igazítások és illesztések. De nyilván még sorolhatnánk tovább, hogy mi mindennel gazdagodtunk Edit Krüpl szerető odafigyelése által.

Elégedettség az alkotás, az új tanulása, öröm maga a tárgy, amit létrehozunk, a társaságban eltöltött idő.

Márciusra is készülünk, ha kedvet kaptatok hagyjátok szabadon a március 18-19-i hétvégét, amikor szombaton ismét a gyerekek fantáziájára hagyatkozunk, vasárnap pedig egy nagyon klassz és remek varrási technikával ismerkedünk és alkotunk. Na, de ez legyen még titok egy kicsit, most gyönyörködjetek ezekben az alkotásokban

BRUMM, BRUMM MACKÓ, MÓKÁS MEDVE…

Volt is nekünk táncos kedvünk!
Csoda kis macipárnák készültek szombat délelőtt Edit Krüpl támogató segítségével.

Egy kicsit kételkedtünk abban, hogy valóban a gyerekek fogják használni a varrógépeket és tudnak majd rajta saját maguk ügyeskedni, de alig telt el fél óra a kezdéstől és máris szorgos kis lánykezek gyakoroltak a varrógépek mellett.

Miután megvolt a sikeres varráspróba, azonnal szárba szökkenhetett az alkotóvágy, a kreativizmus és készülhettek a saját macipárnák, amihez kellett egy kicsit szabni, de jellemzően varrni, s nem csak a géppel, hanem kézzel is. Szegélyeket, gombot, díszítést,s ami még eszünkbe jutott.

A kakaós csiga, a dióbél, az alma és a tea is elfogyott, a jó kedv és az izgalom is meg volt, így legközelebb is lesz gyerkőcvarrás, amikor unikornisokat készítünk

Ám, még sem.

Emlékszem, hogy felsőoktatásból kikerült fiatal kollégánk miként tanulta meg itt a Mag-házban a látszólag egyszerűnek tűnő boríték megcímzését.
Mert hogy azelőtt sosem csinált ilyent.
Mert nem volt gyakorlata, ismerete stb.

Azon túl, hogy jókat nevettünk ezen az eseten több tapasztalattal is szolgált.
Rohanó világunk hozadéka, hogy a ‘nagyik’ generációjában még evidens dolgok, tapasztalatok, tudások mára valahogy elsikkadnak.
Persze tisztelet a kivételnek, de így van.

Most milyen jól jönne az írásunk igazolásaként ha még itt dolgozna a címzésben kitanult fiatalunk, s vele újra tudnánk kísérletet tenni pl. arra, hogy a leszakadt gombját felvarrja. Nem tudjuk, hogy ebben van-e nagyobb tapasztalata, mint a boríték címzésében, de nagy az esély arra, hogy ezen a tájon is elférne a segítség.

Az alkotás örömén túl ebbéli csalafintaságokra is gondoltunk akkor, amikor a gyermekvarrással kacérkodtunk.

Még van néhány szabad helyünk szombat délelőttre amikorra macitáska varrásra várjuk a vállalkozó kedvű gyerkőcöket. S, hogy ne szegje kedvét senkinek az irányított ajánlás, adunk néhány további ötletet a tatabányai gyerekek munkáiból, ahol a továbbiakban teknős, béka, unikornis és pingvin is készült a táska mellé.

A táska.

Vagy másképpen, kinek miként tetszik: szatyor, tatyó, batyu, szütyő, oldaltáska, szimatszatyor, tarisznya, hátizsák, bugyor, iszák, szeredás, tasi, általvető ….

Február 12-én egy egész napos alkotásra hívunk és varrunk, vagyis várunk, mert varrunk. A fentiek közül bármelyiket, amihez kedved és alkotóerőd támad.
Olyant, amit kihívásnak érzel, kételkedsz, aztán a nap végén elégedetten csodálod, s büszkén viszel haza.

Szóval valami ilyesmikre készül Edit Krüpl, azaz Monyolka.
Mindenféle csuda jó kis anyaga van hozzájuk, szuper varrógépei és határtalan fantáziája. Mindháromra tett már tanúbizonyságot nálunk az elmúlt két évben, amikor adventi kézműveskedéseket hirdettünk.

Alapvetően egy farmer alapra és foltvarrásos berakásra gondoltunk.
Amennyiben van odahaza régi farmered, amit sajnáltál kidobni, elajándékozni, mert annyira imádtad, s minden létező buliban jó társad volt, de hát eljárt felette az idő, már szűkös, vagy szellős az eredeti funkcióra… Szóval ha van ilyened, hozd magaddal, átalakulva újra egymásra találhattok, s a ‘buli’ mehet tovább!

A foltokra is hozhatsz anyagot, minden fiók, vagy szekrény alján régen tengődő kicsi, de nagyon tetsző anyagok is feléledhetnek a közös varrásunk során.

A jelentkezés korlátozott, csupán 8 főt tudunk fogadni. Szabad helyek még vannak, ám egye fogyóban.

Két éve, hogy gyűjtögetjük. A kilós kávés zacskókat.
Már ezt is.
Persze aztán nem a saját, hanem a hozott gyűjteményből válogattunk, mert az különleges, vidám, színes, és a boltokban egyáltalán nem lehet ilyent vásárolni.
Miért gyűjtögettünk?

Hogy szombaton legyen alapanyag ahhoz, hogy az annyira megirigyelt táska elkészülhessen.

Nem nagy szám az elkészítés. Amit nem igazán hittem, amíg el nem készítettem. 1-2 óra és már kész is, összeállítva, béléssel kivarrva.

Nem kell hozzá nagy kézügyesség, mindenki, mondom mindenki (Szilvi Juhászné) is el tudja készíteni és igazán nagy örömmel tölt el.

Öröm volt a közeg, öröm volt az alkotás, és öröm volt az elkészült darabok ‘birtoklása’ is, ami nálam csak néhány óráig tartott.
Két szuper táskát készítettem, a vidám színes egyből még aznap este Timi Bereczkinél landolt, a másik lovas pedig várja, hogy elvigyem a leendő tulajdonosának Somogyi Lucának.

Kacérkodtunk a csokispapír neszeszerrel is, de azt végül meghagytuk a legközelebbi találkozásra.