Vasárnap reggel Ácson kezdtünk, azért, hogy Józsi kiválassza az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komárom udvar felőli nyílászáróit.
A külső pucolás és szigetelés előtt a nyílászárókat is kicseréljük.
Szerencsére az épületnek ez az oldala nem tartozik a helyi védelem alá, így saját belátásunk és a majdani funkciók alapján tudtunk szabadon gondolkozni és dönteni.
Már önmagában ez a szabadság és döntés is öröm volt, amit csak az eredményességgel tudtunk még fokozni.
Egy nagy ajtó, egy nagy ablak és három kisebb ablak, ezzel gyakorlatilag már majdnem be is fejezzük az épület nyílászáróinak cseréjét.

Csak azt nem tudjuk megcsinálni, amit nem akarunk!
Néhány éve ez a szlogen mentén nyomulunk.
Szinte nincs olyan hét, amikor ne kellene valami újat megtanulnunk.
Lehet, hogy nem olyan jó és egészen biztos, hogy nem is olyan gyors, mintha azok csinálnák, akik tudják, értik, de éppen nem érnek rá.
Most éppen falazunk, vagyis a falat javítjuk, készítjük elő a külső szigeteléshez és pucoláshoz.

A LÉTRA!
Mert valahogy mostanság minden olyan feladat ránk vár és marad, ahol a létrán fel, vagy a lépcsőn le kell vinni, tenni valamit.
Megkezdődött az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komárom belső udvarrészének a szigetelése és színezése.
Persze addig, amíg ez a munkafolyamat beindul, ki kell cserélni a nyílászárókat, javítani a falréseket és felhelyezni a ragalját.
Közben pedig a Monostoron elszórt, kihelyezett, kiküldetésben lévő eszközeink is begyűjtésre kerülnek, ahová jól jött a fiatal, energikus és erős segítség.

 

 

 

Lepték el a Mag-ház Varrósdobozát a hónap közepén Monyolka által tartott közösségi varrásán.
Uzsonnás táskák készültek teljesen saját kezűleg, legyen a varró fiú, vagy lány, anyuka, vagy apuka.
Egy biztos, hogy remek helyen, hangulatban, kiváló irányítással folyt a munka, amit természetesen nem is vesznek munkaszámba az alkotók.
Köszi a csodaélményt Krüpl Edit.

 

Később pedig biztosan szép lesz.
Egész egyszerűen azért, mert szeretettel és odaadással készítjük.
Még akkor is, ha nehéz, ha tehernek érezzük és talán ma is egészen máshoz lett volna kedvünk.
Szerencsére kivilágosodott, előbújt a nap, így semmi nem akadályozott meg abban, hogy folytassuk az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komárom udvar felőli részének szigetelését.
Köszi a mai napot Szabó Sanyi és Monostori Ádám “Monesz”!

 

 

Csodálatos nap volt a mai.
Sütött a nap, igazi késő őszi indián nyarunkat élvezhettük.
Nyári Kitti és Zoltan Kulhanek igazán nagy segítség volt a mai napon, hiszen az volt a terv, hogy a Mag-ház fémgarázsát kiürítsük.
Kétszer fordultunk az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komáromba, egy forduló ment a lomtalanításba, s a maradék egyelőre kikerült a színpadi fedés alá.
Holnap megkezdjük a fémgarázs bontását is.
Akár esik, akár nem.
Csoda szép az udvar.
Mindig.
De most ősszel a legeslegszebb.
Talán ő is búcsúzik, nem csak mi.

Mondjuk a télre, az megérdemli, hogy pusztuljon. 🙂
Mondja ezt egy igazi legenda egy legendás animációs filmben.
Hát, nem tudom.
Asszem mi is csak úgy készültünk fel, mint annak idején a filmben a Dodók.
Ők persze ki is pusztultak.
Na, de félre a tréfával.
Pucoljuk, amit lehet, s amit lehet, azt még felhasználjuk a melegedésünkre a cserépkályhában.
Na, mert bennünket, mint civil szervezetet tízszeres áremeléssel támogat a rezsicsökkentés. 🙁
Közben pedig amíg nem kezd esni, megkezdődik a fémgarázs bontása is, amit András némi cirkuszi artistaképzéssel is ötvöz.
Szóval haladunk, még ha lassanként is.

 

 

 

 

Nagy segítség a segítség, már amikor van.
S főként ha fiatal is, gyors is, ügyes is, no meg nem is árt ha ért is hozzá.
Ma reggel Dávid Juhász becsapott hozzánk akár egy villám, s pikk-pakk lapra szerelte a fémgarázs.
Mondjuk, bontani, rombolni mindig sokkal könnyebb, mint építeni. Ezt tudjuk, tapasztaljuk is mindenféle területen.
Na, de a mai nap erre volt szánva, tudatosan döntöttünk előbb gondolatban, majd gyakorlatban is. Így most szállításra kész, úgyhogy hamarosan új helyére kerülhet.
Köszi Dávid!

 

Hogyan telt a mai napunk, akkor csak azt felelném: munkásan és serényen.
Reggel még fehér volt, de délutánra Sanyi és Krisztián kiváló munkájának köszönhetően beszürkült.
Behálóztuk.
Mondhatnám, de nem mondom, mert csak ők ketten voltak azok, akik ezt a csoda dolgot a mai nap véghez vitték.

 

Volt a cél szombaton a Mag-házban, amit oly nagy kreativitással ajánlott nekünk ezúttal is Krüpl Edit, azaz Monyolka.
Hááát! Amint látjuk, van, ami elűzze a gondokat! 🙂

 

Edit : Mindig tudtam ,hogy a Mag-ház egy különleges hely.
📍 3 legény is varrt
📍 Anya-lánya varrás+ 2 gyerkőccel
📍 Anya-lánya-fia is együtt varrt
📍 Anya -fia is együtt varrt
Szóval ez egy nagyon bezzeg nap volt !
És hogy mik készültek ?
Délelőtt mindenki a naaagy Gondűzőt varrta. És bizony az anyukák is látták, hogy a gyerek varrást egyáltalán nem lehet félvállról venni, igenis komoly, és sokrétű a tudás, ami kell, és ami megszerezhető.
Szerintem mindegyik gondűzőnek külön egyénisége lett.
A délutánt csajosan folytattuk volna, ha Boti nem marad velünk, a milkás neszi teljesen lázba hozta, és meg is varrta.
Mivel nagyon ügyes volt a délutáni csapat, és mindig szóba jött, hogy el kéne kezdeni a foltvarrást, gondoltam, bele kóstolunk így karácsony előtt a csillagok világába.
Annyira belejöttünk , hogy anya-fia közös terítő is készült
Szóval ez egy varázs helyen, varázs nap volt.