Mély megrendüléssel osztjuk meg Komárom város díszpolgára Nemes Andrásné Zsuzsa elhunytának hírét.
A Mag-ház szervezetei nagyon sokat köszönhetnek Zsuzsának, ami erkölcsi és anyagi támogatását is jelentette hosszú éveken keresztül.
A Kecskés László Társaság Alapítvány alakulását követően is hosszú ideig jó partneri kapcsolatot ápoltunk, amelyben Zsuzsát elhivatott, nagylelkű és állhatatos civil partnerként ismerhettük meg.
Mindig a kitűzött célt tartotta fontosnak, s annak eléréséig következetesen tett és küzdött.
A méltán elismerést érdemlő felvidéki kitelepítések és deportálások történelmi hagyatéka mellett Kecskés Laci bácsi helytörténeti gyűjteményének népszerűsítésének is elkötelezett híve volt.
A gazdag hagyatékból talán a leglátványosabb hagyomány a komáromi szekeres-gazdák és az őket jellemző egyedi, míves öltözet városi ünnepeken való megjelenítése, mely szintén Zsuzsa civil tevékenységének köszönhető.
Mély szomorúsággal vesszük tudomásul búcsúzását.

Amennyiben Győr környékén dobtanuláson töröd a fejed, vagy meglévő tudásodat fejlesztenéd, keress bátran!
🚗🚂 Jó megközelíthetőség! A távolabbról érkezők is könnyen célba érnek.
M1-es autópálya-lehajtó 3 percre, a nagyszentjánosi vasútállomás (Győr-Bp. fővonalon) pedig mindössze 5-6 perc sétára.
Jelentkezés, további részletek: monesz.drum@gmail.com

 

Ha valamit nem szeretünk, – van azért ebből is több minden, – akkor az az építési terület, a rendetlenség, az összevisszaság.
Csak addig bírjuk elviselni, ameddig nagyon muszáj.
Talán emlékeztek még, hogy milyen és mekkora dzsungel volt az udvarunk.
Beletelt két évünkbe, hogy megtaláltuk a hátsó kerítést és azóta is folyamatos munkát ad nekünk.
Évekig őriztük a gallyakat, aztán sikerült azokat is ledarálni, amit mostanra végre el is hordtunk, tehát az is a helyére került.
Összegereblyéztük a leveleket, a törmeléket, csoportosítottuk, előkészítettük a térlapokat és a mindenféle betonelemeket, felfrissítettük a magas ágyásokat és igyekeztünk mindent is a helyére rendezni az udvaron.
Már csak egy kis rész maradt, aminek reméljük a holnapi nap megadjuk az utolsó lendületet.

Nagy napunk volt megint, hiszen végre sikerült legalább a rendezvénysátrunk alapzatának szegélykövezését befejezni.
Miután megtaláltuk a párhuzamost, a merőlegest és az egyenest, neki is állhattunk a feladatnak. Kiásni az alapot, megrakni az alját, bekeverni a betont, lerakni és kitámasztani a szegélykövet.
S míg a fiúk a szegélykővel voltak elfoglalva, mi lányok sem unatkoztunk. Az udvar, a kert részét igazítottuk, összeraktuk, s a korábban csak úgy ott hagyott maradék kerítéselemek is elgörgettük a terepről.
Az egész nap egy erőemelő verseny volt, ahol nem győzött és nem veszített senki, mert mindenki kihozta magából mindazt, amit terveztünk, s amit lehetett.
S igaz a mondás, ha egy ajtó becsukódik mögötted, egy másik kinyílik előtted. Mert az igaz, hogy a szegélykő most már a helyén, de a következő lépés már előttünk. A leendő kerti konyha oszloptartóinak lerakása a terv, amelynek az előkészületeit gyorsan meg is cselekedtük.

 

 

Mindennek eljön végre az ideje.
Talán most végre a rendezvénysátrunk is megkaphatja a biztos alapot, amit már két éve megkezdtünk.
Egy oldala a szegélykőnek lerakásra került, s hát mindennek meg is meg van a maga következménye, mert mi annak idején Ágival és Rolanddal egészen biztosra vettük, hogy az bizony merőleges a majdani kerítésre.
Hát, nem!
Így most a fiúknak adtunk plusz feladatot, hogy szintbe hozzák az alap szegélykövéhez a terepet.
Ahogy elnézzük, ez is extrém lesz ha elkészül, s hát a tévedéssel még további plusz munka is jár, mert a most kimért alaphoz igazítani kell a földet és a murvát is.

Mert egy jó ideje már mindenki így szólított.
Koczka mama és Koczka papa fogalommá vált nem csak a Mag-házban, hanem körüs-körül a környéken.
Nem csupán szállítottad mamát a piacra, hanem a munkafolyamatokban is segítetted. Üvegmosás, gyümölcsszedés, zöldség előkészítés és még hosszan sorolhatnánk.
S nem csak odahaza, hanem közös tereinkben is mindig számíthattunk rád.
Nem voltál mindennapos jelenlét, ám amikor jöttél, akkor annak ideje, oka és tartalma is volt.
Neked köszönhetjük a Mag-ház babaszobájának kiváló lépcsőjét.
Annak még kivitelezését is te csináltad.
Később az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komáromban elégelted meg a raklapokból összeillesztett lépcsőnket és a korábban gondosan megtervezett teraszunkhoz a mama segítségével azt a lépcsőt is elkészítetted.
Pedig akkor már nehezebb volt a munka.
De nem mondtál nemet a nyári raklap táborunkra, vagy az egyesületi szülinapi rendezvényünkre sem.
Mindig lehetett rád számítani, akár főztünk, akár befőztünk, akár fúrtunk és faragtunk, vagy valami ‘vasas’ munkában elakadtunk.
Ez most már nem lesz így.
Csupán a sok-sok emlék marad, s mindaz, amit nekünk készítettél.
A szombat reggel már más világban ért, elmentél.
Fájó szívvel vettük, vesszük tudomásul, hiányozni fogsz.

Nincs itt mese, ha munka van.
Ha munka van, feladat is akad.
Ha feladat van, akkor arra egészen biztosan megleljük a legalkalmasabb önkéntest is.
Lilla nagyon ügyesen segédkezik a szabadidejében.
Tud pakolni, krumplit pucolni, mosogatni, s ‘fullajtárnak’ is kiváló.
Na, de minden napnak megvan a maga kihívása is, ami szombaton nem volt más, mint a kis traktor vezetése. Most még kísérettel, de még néhány alkalom, s már egyedül is elboldogul majd vele.
S, hogy legyen a feladatok mellett némi szabadidő és szórakozás is, egy kis nosztalgiával fűszerezve, nyeregbe pattanhat, s indulhat a képzeletbeli futam.
Egy biztos, ez a ló nem makrancos, bírja az extrém kihívásokat is, mint ahogy a gyerekek a nekik szánt feladatokat.

Ezt:
👉 onnan hoztuk;
👉 ide illesztjük;
👉 jól megtartom;
👉 beillesztem;
👉 megszakértjük;
👉 összecsavarozzuk;
👉 megtekintem;
👉 én is;
👉 mi is;
👉 pedig kipróbáljuk!
Hát idáig jutottunk.
Igaz, tető még nem került fel, de ez is nagy haladás, nagy öröm. 🙂

Vagyis nem egészen, mert szombaton két részletben került visszaállításra a teraszunk.
Ági asztalos műhelye kapott egy ajtót az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komáromban, s ha már van ajtaja, akkor legyen terasza is!
Máskülönben hová is tudna kilépni?
Mert ugye ő nem ács, hanem asztalos.
Mert a jó ács, ahogy tudjuk, egy percig a levegőben is képes megállni.
Egy jó ács, de Ági nem ács, csak ácsi.
Ezért kapott most egy kicsi teraszt a fiúktól.

Amikor valami munkába kezdünk, mindig csak arra gondolunk, hogyan és miként kell majd kivitelezni.
Mi mindenre lesz szükségünk ahhoz, hogy gyorsan – ez nem mindig sikerül – és eredményesen tudjuk le a feladatot.
Ám ehhez szükség van az előkészületekre és az utómunkákra is.
Ahhoz, hogy az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komárom udvar felőli részén is szép, szigetelt legyen a falfelület, szükségünk volt állványra, amit most is a Dibusz Kft. segítségével tudtunk kivitelezni.
Most, hogy befejeztük a munkát, az állvány visszaszállítása is feladat volt, amit az elmúlt héten sikerült is megoldanunk.
Most, hogy a vasak és a trepnik eltűntek, jöhet az udvarrész rendbetétele is.