Na szóval…
A tegnapi nap igazán karakánra sikeredett, korán kezdtünk és majdnem nem is fejeztük be.

Reggel gyorsan összeraktuk a korábban az ART-Tér Művészeti szabadiskola és közösségi tér – Komáromban szedett fűszernövényeket és betettük az aszalóba szárítani. Vagyis egy részét, mert lehet itt és lehet lógatva, vagy kosárban is szárítani. Mi mindhárom technikát kipróbáltuk.
Reméljük, hogy pénteken oregánó, majoranna, zsálya, menta és kakukkfű kis csomagokat is tudunk hazavinni.

Aztán gyorsan bezsúfolódtunk az autókba és igen lassan – mert Komáromban csak így lehet haladni, – nekiindultunk Agostyánba, az Ökofaluba, hogy ezt a napot ott töltsük, fejünket és bendőnket megtöltve szellemi és egyéb táplálékokkal.

Kemencében süthettünk kenyérkéket, cipót Zsuzsa néni segítségével.
Györgyi nénivel végig néztük az Ökofalut, tanulmányoztuk a kerti tevékenységeket és az állattartást. Megtanultuk a takarékos szemléletet, a szemét nélküli életmódot és kaptunk egy kis betekintést a természetben élő emberről.

Nagyon finom ebédet kaptunk és volt időnk játszani is amíg sült a kenyér.

Egy meglepetésünk is volt, mert Csaba bácsi madarász is egész nap velünk volt, annyi kis madarat tudott befogni, gyűrűzni és mérlegelni, hogy mindannyian tudtunk madárkát visszaengedni is a természetbe.

Még maradtunk volna, de már nagyon elhaladt az idő, kisült a kenyér, csomagolhattunk és indulhattunk haza. Ezúttal a szüleink és gyakorolhatták a Mag-háznál a türelmet, mert majd 18 óra volt mire visszaérkeztünk. Jól el- és kifáradva.