Mára egész napos szegélykövezést terveztünk, de megijedtünk az időjárástól.
Valahogy sehogy sem volt kívánatos reggel kimenni és a betonszegélyt igazítani, így maradt az utálatos adminisztráció. Mert az mindig van, valahogy sosem érünk a végére, de így van ez, ha a napok jelentős részében nem ezzel a dologgal tevékenykedünk.

Kora délutánra felengedett a köd, egy kicsit kisütött a nap is, így gyorsan nekiláttunk a MAG-házi pakolásoknak. Hátha egyszer csak úgy megjelenik az, aki megvásárolja.
S hogy ne maradjon minden a legeslegvégére, elindítottuk a karavánt.
Nem az egyszerű oldalról indultunk most sem.
Sosem szoktunk.
Kezdjük akkor a kis ház mögötti ‘elnyelővel’.
Már tavasszal egyszer nekilendültünk, ki is takarítottuk, de a nyár végére valahogy megint feltelt.

Mindegy.
Elindultunk és úgy látjuk sikerült majdnem teljesen kiüríteni.
Igen az ‘elnyelő’ kiüresedett, de az autó és az utánfutó megtelt. Holnap lesz a napja amikor megkeressük helyüket az ART-Térben. Nem kis kihívás, állandóan pakolunk.

Ha nem pakolunk, akkor földet hordunk.

Úgy tűnik, hogy ezektől a tevékenységektől sosem szabadulunk meg.