Szerdán aztán jól belecsaptunk a lecsóba!
Mindent is csináltunk, csak lecsót nem. 🙂

Na kérem!
Még, hogy a ház körüli teendők unalmasak?
Hát nem!

Minden korban meg volt a hagyománya annak, hogy ne csak a dolog, hanem a szórakozásra is jusson idő.
Reggel Ördöngös Népzenetanoda Horsa István személyében nálunk időzött 1-2 órát és elmesélte, hogy milyen alkalmak azok, amikor az emberek ünnepeltek. S ha már ünnepeltek, akkor azt miként is csinálták.

Nem volt ám akkor ilyen, meg olyan zenekar, meg hangosító, meg technikus. De voltak ügyes kezű, jó hangú fiatalok, akik kipróbáltak hangszereket, megszólaltatták, majd szép lassan elsajátították a tudományt.
Ez volt a reggeli bemelegítő program nálunk is. S, hogy súgjunk a kedves szülőknek, Pista elmondása szerint nagyon tehetséges, fogékony gyerekekkel találkozott, még az is meglehet, hogy pont ilyen kis ügyes és tehetséges gyerekekből, fiatalokból került ki annak idején a zenekar.

De minden mulatságnak vége szakad, így a tücsökmuzsika is befejeződött, irány a hangyaboly és ki-ki feladatának megfelelően sürgölődött.

Volt ám tegnap minden.
Egy kis alma aszalás, méteres kalács sütés, készült a konyhában az ebéd, ami spagetti volt saját fűszerekből és paradicsomszószból.
Minden sós után kell az édes, így kerekedett mákos és diós guba, természetesen vanília mártással és felkészültünk a holnapra, azaz a mai napra, mert megpucoltuk a gyümölcsöket, előkészítettük a legstrapásabb csütörtöki napot.

Nagy meleg volt, minden honnan folyt a víz rólunk, de szerencsére jutott idő a strandolásra is, ahol valahogy már a következő táborunkra is előkészültünk, mert kitapasztaltuk, hogy az ősember miként tudott védekezni a szúnyog ellen.
Természetesen iszappal.
Nem csodálkoznánk, ha az éjszakai vízproblémát is mi okoztuk volna, mert annyi sarat, iszapot mostak le rólunk odahaza, hogy ettől még akár el is dugulhatott a rendszer.