Ez igazán egy nagyon izgalmas sziget.
Mi azt gondoltuk, hogy egyedül vagyunk rajta, hiszen az elmúlt napokban egy lélekkel sem találkoztunk.

Na, de a mai reggelen találtunk egy titokzatos üzenetet, ami arra buzdította a csapatot, hogy útnak eredjen.
Valami kincs reményében indultunk meg, de az elmaradt, helyette azonban sok kalandos helyen jártunk, mindenféle feladatokat kellett megoldanunk, míg végre újra a bázishelyre érkeztünk.

Még nem tudni, hogy mi végre volt jó ez a kaland, miféle tudás, tapasztalás az, amit később hasznosíthatunk, de egészen biztos, hogy van ilyen szándéka ennek az útnak.

Elkészült a palackpostánk, amit vízre tettünk, a feladatok között volt olyan is, amikor világító tornyot kellett építenünk. A posta elment, a torony áll, mi pedig reménykedünk a megtalálásunkban.

Délután aztán tovább építettük a táborhelyet, próbálkoztunk a halfogással és engedtünk magunknak időt az ejtőzésre is.

Megérdemeltük, mint ahogy a kiváló ebédet is.
Na jó! Itt, minden kaja jó. Legalább is eddig.
Vagy csak mi, hajótörött kiéhezett kis kalózok alakulunk, formálódunk? Egy biztos, éhen nem halunk.