Elérkezett ez is.
Az utolsó.
Mondhatnánk, hogy vége a játéknak, de mégsem.

Igaz a dimenzió kapun újra és együtt átkelve újra a mában találtuk magunkat. A mában, ahol össze kell szedni a tapasztalatokat, mindazt, ami ránk rakódott egy hét alatt. Legyen az személyes, közösségi és természetesen társadalmi. De mindenképpen tudatos.

Értékeltünk, készítettünk üzeneteket, filmeket, megerősítettük egymást és elengedtük mindazt, amit nem szerettünk. Lehet, hogy nem is volt ilyen. 🙂

Nagy és igazi hősök voltunk. A fiatalok voltak ebben a főszereplők, s mi – asszem – egészen jól asszisztáltunk.

Most éppen Péter Nahaj jött el hozzánk, hogy a búcsúestet bearanyozza.
El is fáradtunk, meg is hatódtunk, most letöröljük azokat a csillogó könnycseppeket, de még közel sem ért véget a nap. A fiatalok kiválóan képviselték az érdekeiket, igazán jól érveltek, így a közös ének után nekiindulunk az éjszakának, s egy utolsó összecsapásra megmérettetünk az éjszakai számháborúban.
Mindegy is, hogy ki nyeri el a zászlót, egy biztos, nyertes és vesztes egy buszra száll fel holnap reggel és indul haza.