Elérkezett ez is.
Mármint a nyári szünet utolsó tábora és az utolsó tábor idejére az igazi kánikula.

Bezzeg az Ősembereknél nem volt ilyen kegyes az időjárás. Ami ott jól jött volna, az itt elhagyható lehetett volna. Na, de ez jutott.

Kínzó nagy melegben futottunk neki a táborunknak, ahová 5 kislány és 5 fiúcska érkezett kettő középiskolás segítséggel.

Mi pedig készültünk, úgyhogy lesz szerszámosláda, mert az mindenkinek kell saját is. És ha marad a lelkesedésből, akkor egy kis átalakítás is belefér a hetünkbe.

Ezen a héten van felnőtt segítőnk is, Mészáros János nem csak a fúrás, faragás, illesztésben, hanem bizony a Duna-parti élményszerzésben is nagy segítségnek bizonyult.

Mert már a tábor első napján megtudtuk, hogy a vidra mikor és milyen irányban tart úszást a Dunán. Hogy a hód, bár idén nekünk nem mutatkozott, de továbbra is itt lakik. S, hogy több ezernyi apró halacska kerül egy-egy nagyobb hullámnál a partra, mert az idén – ha a táborozóinkra nem is, de – a halakra nagyon jó idő volt.

Mindenki saját védőfelszerelést kapott, s egy kis saját szerszámkészletet is, amivel megkezdhette a munkát.

Volt mérés, csiszolás, fűrészelés, tervezés.

Aztán persze indulás, fürdőzés, természetesen gát építés és hajóra távolba nézés.

Ma innen folytatjuk, s napról-napra mutatjuk, hogy miként formálódik kezeink között ez is, meg az is.