
Mindig van értelme annak, amit csinålunk.
Még akkor is, ha azt a valamit történetesen mår nem csinåljuk.
Volt egyszer, nem is olyan rĂ©gen, hogy 4 Ă©vig Ă©lelmiszert osztottunk. De nem csak Ă©lelmiszert kaptunk, hanem alkalmankĂ©nt ruhĂĄkat, jĂĄtĂ©kokat is. Ăgy minden csalĂĄdrĂłl tudtuk, hogy hĂĄnyan vannak, mekkora cipĆ- Ă©s ruhamĂ©retĂŒk van, vagy, hogy Ă©ppen mire van szĂŒksĂ©gĂŒk.
Az Ă©lelmiszerosztĂĄs ugyan mĂĄr elmĂșlt, de a kapcsolatok megmaradtak.
Ăgy amikor nĂ©hĂĄny hete ĂdĂĄm Ărki megkeresett, hogy vannak irodaszerei, tanszerei, ami mĂĄr nem annyira divatos, de egĂ©szen biztos, hogy hasznosĂthatĂł, akkor kapva kaptunk a felajĂĄnlĂĄson.
Tegnap sikerĂŒlt valamennyi felajĂĄnlott tanszernek nagyon hĂĄlĂĄs kis gazdĂĄt talĂĄlni.
KöszönjĂŒk a gyerekek Ă©s a csalĂĄdok nevĂ©ben is ĂdĂĄm a nemes felajĂĄnlĂĄst.