Megunhatatlan ez a tábor és évről évre van valami, amire nem számítottunk. Így most az életkorra, s ha már ilyen kicsik, akkor bizony hiába a jó előre letervezett terv, a terv csak terv, a megvalósítás java pedig ránk hárul.
Péntekre azért már nem maradt akkora megfeszített munka, de azért mindenkinek jutott még feladat a délutáni fürdőzés előtt.
Krumplipüré és rántott husi, paradicsom és uborkasaláta, ez volt a búcsúebédünk.
Pucolódott a krumpli, panírozódott a husi és folytatódott a kókusz kocka, kókuszgolyó készítése is.
S ha már ilyen nagy munkában vagyunk, akkor előkészültek a pizzák is uzsira.
Szóval nagy volt a hajrá, de még így is jutott idő egy rövidebb délelőtti pancsizásra is. Délután bepótoltuk, akkor egészen uzsonnáig lent maradtunk a Dunán, kipihenhettük ezt a kemény hetet.
Boglárka Kertész az elmúlt évben már másodjára vihette haza a Mag-ház Arany fakanalát, amit ma visszahozott azért, hogy átadja az idei díjazottnak.
Lajosné Koczka, azaz Koczka mama ádáz figyelemmel volt egész héten, hogy ki legyen az, aki idén elnyeri a vándordíjat. Nem volt könnyű helyzetben, mert voltak évente visszatérő már rutinos, nagyon ügyes kis táborozóink és bizony voltak lelkes újonnan érkezők is. A nagyon ügyes első táborosok is kaptak hátközben jutalmat, elismerve a szorgoskodásaikat. Az Arany fakanálra azonban két esélyesünk volt, a két Lilla. Így aztán nagyon nehéz döntéssel, Király Lilla különdíjban részesült, míg Monostori Lilla elnyerte és egy évre hazavihette a vándordíjat.
Jövő héttől a táborhelyet és a népkonyhát ugyan átadjuk az ősembereknek, de ígértük, hogy a táborban készült ételek, sütik receptjeit megosztjuk itt az oldalunkon, s ezt folyamatosan meg is tesszük. Így nézzétek naponta a bejelentkezéseket és rakjátok el a kedves recepteket.