Mármint ami az idei nyári táborainkat illeti.
Az elmúlt hét péntekén értek véget a tematikus táboraink, s hát egy kicsit el is maradtunk az utolsó nap híreivel eseményeivel. Persze nem annyira, mint a komáromi közmédia, ami gyakorlatilag egyetlen orgánumában sem tudott 2019 óta egyetlen hírben, vagy hírfoszlányban tudósítani az itt folyó kezdeményezésekről.
Na, de ezt most itt is hagyom, ki-ki próbáljon róla tárgyilagosan gondolkodni.
Szóval bevégeztük az idei évet, s hogyan zárhatnánk jobban, mint egy igazi kis művészeti kalanddal, amiért Észak-Komáromba kalandoztunk egyenesen a Lehár Fesztiválra.
Vagyis még sem egyenesen, hiszen egy kis kitérőt tettünk, mégpedig a holt Vág partjára, ahol a délelőttöt igazi strandolással és játékkal töltöttünk.
Aki még nem volt itt, keresse fel ezt a szabadstrandot, megéri. S ha egyszer felkereste, egészen biztosan nem csodálkozik azon, hogy ott miért van strandoló és itt pedig miért nem.
De nem minden a strandolás, akár nyár van, akár nem, hiszen ez még is csak egy kisművész tábor, ahol bizony idáig a zene és a tánc kimaradt. Ezen enyhítettünk, ám előtte az Újhold régitáncegyüttes színes felvonulását is megnéztük. Sajnos az ő táncukról lemaradtunk, mert mi előbb a népi hangszerekkel, később pedig az operett műfajával ismerkedtünk. Köszönjük Terezia Klemen a szíves invitálást, a gyerekek igazán jól érezték magukat a foglalkozáson és a Csárdáskirálynő dallamai úgy belénk vésődtek, hogy még a hét végén is dúdolgattuk, próbálgattuk, persze ezt már odahaza a család és a rokonság szórakoztatására.