Igyekszünk mindig kiterjedően figyelni mindenre is.
Igyekszünk, de nem mindig sikerül, így aztán ma reggel jókora kerek szemekkel nézegettünk a táborkezdésnél, mert a korábban megszokott, mondhatni rutinszerű kert-konyhás táborosaink bizony igencsak megfiatalodtak.
Ezer törpe lepte el a Mag-házat, fájt is a fejünk a klasszul kitalált tematikus hetünkkel. Nesze neked nemzetközi konyha, ha a kuktáid bizony most iratkoztak csak be a tanfolyamra!
Ne, de sebaj, amit elterveztünk, véghez visszük, még gy is, ha nekünk, felnőtteknek többet is kell szorgoskodnunk.
FRANCIA NAP!
Mára ez volt a terv.
A franciák nagyon szeretik a salátát, így mi is készültünk ebédre salátával. Lehet, hogy a franciák szeretik, ám a gyerekek nem annyira, így előkerült a kenyérke is.
Grillezzünk. Gondoltuk korábban, ám szerencsére van sütőnk, így a bepácolt husi ott is nagyszerűen elkészült.
A neve ugyan francia, mármint a hagymalevesnek, de szerintem a franciák sosem esznek, vagy ha esznek is nagyon keveset ebből az ételből. Mi viszont nagyon szeretjük, főleg ha krémlevesként készül és akkor a legeslegjobban ha levesgyöngy is van mellé.
Áldassék a neve annak, aki ezt kitalálta, mert így van olyan leves minden táborhéten ami két-három repetával is bír.
Azt mondjuk, hogy szeretik a salátát a franciák, de nem annyira a savanyúságot. Mi magyarok viszont annál jobban. Így aztán, hogy legyen mit majszolni télen, Lajosné Koczka és Koczka Andrea irányításával el is készült az a rengeteg csalamádé, amiből ma délután már minden törpe tudott magával haza is vinni.
S ha van még valami, amit nagyon szeretnek a franciák – természetesen a sajtot és a bort leszámítva, – akkor az a desszert. S ha már desszert, akkor legyen egy igazán finom, azaz almatorta.
Csodálatosra sikerült. Ám a kóstolása csak holnapra marad, mert elment az időnk a pucolással, meg a rengeteg minden mással is. S ha már itt vagyunk táborban, akkor az el nem múlhat vizezés nélkül, ami mára nekünk bőven kijutott. Egy kicsit a Dunán, s egy kicsit jobban a Mag-háznál.
Egyik szemünk sírt, mert beszorultunk az utolsó órára és uzsira a nagyterembe, a másik viszont nevetett, hiszen annyira régen vártunk már egy frissítő esőre.
Megvolt az első nap, megtettük a tervezett dolgokat, megeredt az eső is és megjelent a hírvivő térfigyelőnk is. Amennyiben nem látta, leírjuk. Pucolódott minden, reszelődött is, néha egy-egy kicsi ujj is, gyúródott a tészta, keveredett a leves, sült a husi, előkészült a süti, készült nyársból, nádból menedék is, így aztán mindenki boldog, jöhet a holnap, amikor Olaszhonba kalandozunk.