Így volt ez most is.
Régen volt már táborhét szünet, hogy az udvart rendezzük, így most ha nem is az égig, de egészen biztosan nagyon magasra szöktek a növények.
Azok a növények, amelyek se nem praktikusak, se nem szerethetőek, de még csak nem is megtűrhetőek egy rendes udvarban.
Mivel a Mag-ház Ősember táborába ma két fiatal visszatérő önkéntesünk segítségével számolhattunk, így Lillával reggel mi itt kezdtük a napot, kihagyva az őstanyázás örömét.
Lilla traktorra ült és már rutinos ügyességgel kezdte meg a kényesebb, vagyis naposabb helyek tisztítását, későbbre maradnak az árnyékosabb helyek.
Nekem jutott a fűkasza és a kényesebb, traktorral meg nem közelíthető helyek.
Jó, hogy ketten voltunk, így délre végezhettünk is, s indulhattunk ebédelni, majd visszatérni az ősközösségbe, hogy a kényszerű munkásokból újra táborozók lehessünk.