Ez volt a tegnapi napunk.
Mivel ilyen családiasan vagyunk, gondoltunk, hogy kiruccanunk.
S ha már kiruccanunk, akkor miért ne mehetnénk valami igen puccos helyre, mondjuk Budapestre, ott is a Magyar Zene Házába és a Városligetbe.
Mert azt olvastuk, hogy van egy ‘utazóbőrönd’, amit ki lehet bérelni és csupa-csupa jó játékos feladatokkal megismerni a magyar zene világát.
Utazóbőrönd nem volt, de csupa-csupa jó játék és kaland, az igen.
Egyrészt vonatoztunk és metróztunk, majd múzeumot néztünk, méghozzá interaktívan. Mindent is kipróbáltunk, zenéltünk, táncoltunk, karmesterként komponáltunk és átváltoztunk.
Bepillantottunk a kulisszák mögé, így már tudjuk, hogy mi zajlik egy operaház rejtélyes zugaiban, és áttekintettük a pop és rockzene gyökereit is.
S ha nem lett volna mindez elég, akkor még a zenés játszótéren is komponáltunk egy kicsit egyedül, de leginkább közösen, majd irány a Városliget nagy játszótere, ahol lehet földön, vízen és levegőben is játszani.
Szerencsénk volt, mert felhőssé vált az idő. Meleg volt, de nem tűzött a nap, így mindent kipróbálhattunk. Másztunk, csúsztunk, építettünk, hintáztunk, fürödtünk, pacsáltunk, pizzáztunk és fagyiztunk.
Egy dolog volt csupán szomorú, hogy minden jónak vége szakad egyszer, s ha már a szüleink várnak bennünket, akkor ott kell hagynunk ezt a csodaparkot és csodanapot, újra metrózunk és vonatozunk, s kora estére haza is keveredünk.