Azt nem tudjuk, hogy az olaszok szeretnek-e piknikezni, de a franciákról tudjuk, hogy a franciák nagyon. Kicsi kosár, sok szendvics és természetesen vörösbor, mert annak nem kell a hűtés.
Na és persze a lazulás.
Mi is szeretünk piknikezni, ám mi valahogy az aktívabb dolgokat szeretjük és bográcsban. Abban aztán mindenféle jót.
Persze ha gyerekekkel megyünk, akkor marad a paprikás krumpli, mert az bevált és szerethető, sőt még repetázható is.
Tegnap előkészültünk, mindent lefóliáztunk és vittük magunkkal, azért, hogy nekünk is legyen minél több szabad és lazább időnk.
Köszönjük a kedves és szeretetteljes fogadtatást, a kert és állatfarm bemutatást József Ruskó.
Itt minden szuper volt. A hely, az adottságok és a kedvesség is.
Míg készült az ebéd, addig körbenéztünk, majd elmentünk ‘rókákat’ vadászni és természetesen maradt idő a hetyózásra, a játékra, vagy a focizásra is.
Ebéd után egy kis hempergés, majd csak-csak kiharcolódott a számháború, így lehetett szaladgálni bőven. Volt rá hely, s ahogy láttuk, tapasztaltuk energia is.
Szóval nagyon klassz napunk volt, talán egy kicsit csúsztunk meg a hazaérkezéssel, ahol ma sem maradt el az ajándék, hiszen a tegnap elrakott körtelekvár mára már indulásra készen állt.
Jó is, hogy ma egy kicsit ejtőztünk, mert holnaptól visszatérünk a nagy magyar valóságba, s mindjárt egy falusi napba, de erről most nem árulok el többet, legyen meglepetés, hogy mi mindennel készülünk. Úgyhogy holnap ismét érdemes bicóra szállni, a Csendes utcába járni, tekergetni, s nyakat, szemet merengetni!