Tegnap a napot arra szántuk, hogy kiránduljunk egyet, s a célállomásként olyan helyeket választottunk, ami bizony egy kicsit visszaröpít bennünket abba a korba, amiben a héten a táborban vagyunk.
Tatabányán kezdtünk a Turul emlékműnél.
Csodálatos a kilátás, nagyon klassz volt, de a madár koronáját nekünk sem sikerült elhozni. Pedig rengeteg variáció született rá elméletben, miközben a közeli padokon a tízórait fogyasztottuk.
Talán a legeslegjobb a Szelim barlangban volt.
Minden zugát feltérképeztük, megmásztuk, bemásztuk, az összes félelmünket leküzdöttük.
Már ha volt ilyen, de mi nem tapasztaltuk ezt meg.
A kinti bődületes meleg itt elfogadható volt, szerettük minden percét. És ami nagyon fontos, hogy ennyire jó gyerkőcökkel még nem kirándultunk. Csupa veszélyes helyeket másztunk meg, ám mindenki nagyon szupermód viselkedett, s ez igen nagy ajándék volt nekünk, felnőtt kísérőknek.
Ezekkel a szuper kis ősemberekkel bárhová elmegyünk legközelebb is.
S ha már lemásztunk a mélybe, mármint a barlangba, akkor miért ne másznánk fel a magasba, azaz a kilátóba. Itt is szerencsénk volt, mert a szellő enyhített a hőségen, s a kilátás kárpótolt minden lépcsőfokot, amit ebben a hőségben meg kellett tennünk.
Piknikeztünk egyet, majd a napot Vértesszőlősön zártuk, ahol nagyon kedves vezetéssel végigmentünk a kiállító helyen és sok mindent tanulhattunk az előemberekről.
Nem mondjuk, hogy nem fáradtunk el, ez a hőség nagyon nehezen bírható, de letudtuk ezt a napot, s ami élményekkel gazdagodtunk, azok egészen biztos, hogy maradandóbbak, mint a hőség volt.