Vagyis előbb a munka, aztán…
Aztán majd meglátjuk.
A tegnapi nap nagyon strapás volt, mert már tízórai után a Duna parton találtuk magunkat.
Első és legfontosabb feladat az ősközösség bázishelyének kialakítása, felépítése.
Persze minden alapanyag egy része a vízben, a víz alatt, vagy a vízen úszva szerezhető meg, így nem is kérdés, hogy megint teljesen vizesek és sárosak lettünk.
Na, de a délelőtt valóban a nagy munka ideje volt, s csak a délutánt hagytuk a pancsolásnak.
Már aki!
Mert ugye volt a főtörzsmag, akik annyira belemerültek az építésbe, hogy az ebéd utáni időszak is kevésnek bizonyult, így majdnem lekéstük az uzsonnát, ami persze hiba lett volna, mert Tóth Ágnes Anikó hamburgerét kár lett volna kihagyni.
Szerda egy kis kitérő, mert kirándulni megyünk, bízunk benne, hogy jó sok élménnyel gazdagodunk akkor is, s abban is bízunk, hogy csütörtökig megmaradnak az építményeink, mert bizony maradt még feladat velük, amihez tervünk is van legalább 1000.