Tegnapra kettészakadtunk.
Mint az ország.
Hiába a kicsi, meg az összetartás, meg az egy közös bázis építése, nincs egység.
Semmiben.
Szóval voltak egyszer a fiúk és a lányok.
Aztán voltak az építők és a fürdőzők.
Aztán voltak a menők és a nagymenők.
Egy biztos, hogy két bázis épült, s az sem egységesen.
A nagyobbak, a fiúk – persze túlerőben, – szépen haladtak a bázisukkal, ám a kisebbek, a végül maradt vegyesek pedig szintén kettéosztódtak.
Mert voltak a hangyák, akik sürögtek, forogtak, építettek, s voltak a tücskök, akik fürdőztek.
Persze ezt is megértjük, hiszen a szerdai nap kiesett, kirándultunk, így a Duna, annak medre és persze a kezdetleges építményeink mind itt maradtak, s várakoztak. Ezt kellett a tegnapi nap bepótolni, s hát vannak többen, akiknek a mai nap az utolsó, mert még egy utolsó nyaralásra indultak ma, így aztán mindent háttérbe szorított az önfeledt pancsolás és szórakozás.
Még szerencse, hogy a délelőttön gyorsan kifestettük a hétfőn készített agyagfiguráinkat, mert bizony később arra már nem igazán maradt volna sem időnk, sem pedig kedvünk.