Negyedik nap és még sehol semmi.
Se kincs, se civilizáció, semmi kilátás.
Ezért aztán elhatároztuk, hogy átkelünk. Átmegyünk a másik szigetre, akár esik, akár fúj.
Nem.
Nem is esett, nem is fújt, de az átkeléshez szükség volt egy közös csapatkalandra. Találtunk egy térképet, hozzá egy leírást, útmutatásokat, helységmegjelöléseket, s azokon feladatokat.
Na, jó! Induljunk neki.
Kitaláltuk, megalkottuk, felépítettük, átbújtunk, kiválogattuk, áthordtuk, átlépegettük és még jól is éreztük magunkat.
Sikerült, úgyhogy nincs a mai napra más, minthogy meghódítsuk a szigetet, szóval akkor irány a víz és az átkelés.
Persze volt, aki csak úgy nekivágott, volt, aki serpát fogadott, s volt olyan is, aki bizony megmártózott.
Szerintem ez utóbbi nem volt véletlen, de kit is hibáztassunk ebben a hőségben!?
S ha már vizesek lettünk, akkor miért ne lehetnénk iszaposak is, s utána megint vizesek!?
Lehetünk persze, bár az iszapfürdőből való kimosakodás nem volt minden kalóz kedvére, végül mégis csak tisztábban érhettünk vissza a táborhelyre.
Már csak 1 éjszaka és itt a hadakozás időszaka. Nagyon várjuk, ez a tábor fénypontja, de erről majd csak holnap számolunk be.