Hajóról hajóra, szigetről szigetre, de még ilyen hálátlan terepre eddig nem érkeztünk.
Sem a sziget, sem a környezet és még az időjárás sem igazán nekünk való. Magas a víz, veszélyes a benne lét, de azért egy kicsit próbálkozunk.
A vízállásnál csak a szúnyog invázió rosszabb.
Nem használ igazán semmi.
Se krém, se spray.
De hősök vagyunk, így nem adjuk fel.
Idén ezt a szigetet mi alakítjuk ki közösen. Mindennel, amit a víz kivetett magából. Így aztán van hasznos és jobbára haszontalan dolog is, de ki tudja, hátha valami jó haszna lesz ezeknek is.
Elkészült a táborhely, a zászlók is a helyükre kerültek.
Visszatértünk a partra, hátha valamit még találunk, de kevés volt rá az esélyünk. Egy kicsit pancsoltunk, majd a szúnyogok elől felmenekültünk a táborhelyre, ahol finom ebéd várt bennünket. Szerencse a kantin épségben maradt, így ezen a héten egészen biztos, hogy nem kell éheznünk még.
Délután felfedező túra, hol legyen a pénteki csata, s hol épüljenek ki a bázisok.
Duna-part, kiserdő, sziget kilőve, nem etetjük a szúnyogokat. Legyen az Ürgedomb, ott volt szúnyog gyérítés, biztos jobb lesz.
Hát, nem.
Küzdünk a lehetetlennel, egymással, a szúnyogokkal, építjük a bázist. Sajnos minden nap csak egy-egy órácskára, mert hálátlan a terep és vérszomjas a szúnyog.