
Hetek Ăłta nĂ©zegetjĂŒk, hogy szegĂ©ny Mag-hĂĄz udvar mennyire elhanyagolt.
MegnĆttek, tĂșlnĆttek a növĂ©nyek, mindent beborĂtott az akĂĄcvirĂĄg Ă©s amit mĂ©g nem hordtunk ĂĄt az ART-TĂ©r MƱvĂ©szeti szabadiskola Ă©s közössĂ©gi tĂ©r – KomĂĄromba, az is csak csĂșfoskodik a szĂnpad alatt.
Ăgy aztĂĄn tegnap elhatĂĄroztuk, hogy ma-holnap ezt rakjuk rendbe. Ennek apropĂłja az is, hogy pĂ©ntekre egy osztĂĄlyt is vĂĄrunk ittalvĂłs osztĂĄlykirĂĄndulĂĄsra.
MĂ©g szerencse, hogy MĂĄrk Szerencse a mai napon mĂ©g utoljĂĄra önkĂ©nteskĂ©nt segĂtsĂ©gĂŒnkre volt. EzĂ©rt gyorsan azzal kezdtĂŒnk, hogy a szĂnpadrĂłl ĂĄthordtuk a felĂșjĂtĂĄsra vĂĄrt bĂștorokat az ART-TĂ©r MƱvĂ©szeti szabadiskola Ă©s közössĂ©gi tĂ©r – KomĂĄromba, majd nekivĂĄgtunk annak, amit vĂĄgni kell.
Ăs azt mĂĄr nagyon jĂłl tudjuk, hogy ha valamit rendbe vĂĄgunk, akkor fentrĆl lentre Ă©s bentrĆl kintre felĂ© haladunk. EzĂ©rt a mai nap levezetĂ©se, vagy mondhatjuk felvezetĂ©snek is az, hogy igyekeztĂŒnk a fenti dolgokat levĂĄgni, rendezni. TermĂ©szetesen maradt mĂ©g feladat holnapra is, Ăgy holnap sem maradunk teendĆ, esemĂ©ny Ă©s hĂr nĂ©lkĂŒl.