Ki kell használni a jó időt, mindenre is.
Feladat az van, bőven.
Ágiék elmentek segíteni, takarítanak, ablakot pucolnak, függönyt mosnak és az udvaron is segédkeznek egy kis fűnyírásban.
Teri néni tavaszi nagytakarítása évek óta általunk valósul meg.
Hiába, vannak feladatok, ígéretek, amit illik megcsinálni még akkor is, ha ezekre már nincs projekt, vagy támogatás.
S hát amíg ők külső helyszínen, addig én a sajátunkon serénykedtem.
Jó haszna van a fűnyíró traktornak és a fűkasza női verziójának is. A D vitamin szükségletem egészen biztosan sikeres volt a tegnapi nap.
Megszépült az udvar megint, sikerült legalább egy hétre letudni a feladatot.
Tudjuk, most a klímaváltozás, meg minden végett az erdőkerteknek van realitása és nem a nyírt gyepnek. Jó is volna, ám a mi nagy kertünk egy hónap gondozatlanság után újra dzsungellé válna a korábbi szőlőültetvények nyomán és a tüskés szederrel. Mindez persze nagyban megnehezítené az udvari foglalkozásokat, a gyerekeknek tervezett új táborhelyszínt.
Úgyhogy mi így továbbra is nyírunk.
Az udvar hátsó részén még vannak régi gyümölcsfák. Sajnos egy hatalmas és szép körtefát már a kezdetekkor ki kellett dönteni, teljesen kiszáradt, de a többi még küzdött.
Két évvel ezelőttig csodás és rengeteg sárgabarackunk is volt.
Jutott nekünk falatozni, szépen gyűlt a hordóban cefrének, és maradt bőven a bogaraknak, hangyáknak is.
Az elmúlt évben nem hozott gyümölcsöt, de szinte mindenkinek elfagyott, így nem aggódtunk.
Ám az idén hiába nézegettük, ölelgettük, úgy tűnik ő is elhagyott bennünket, már ami a gyümölcsfa funkcióját illeti.
Nem akarjuk kivágni, talán ha az ágaktól megszabadítjuk, a törzse és a vaskosabb ágak még maradhatnak velünk.
Nagyon szerettük, megszolgált, kiszolgált bennünket, valami méltó funkciót keresünk neki.