Aztån némi tanakodås, majd induljon a banzåj, de azért ne essen szét a håz!
Egyetlen nap volt a héten, amikor esett.
SzerencsĂ©re csupĂĄn esegetett, Ăgy nem akadĂĄlyozta meg a lelkes segĂtĆ csapatunkat abban, hogy a szombatra tervezett penzumot tisztessĂ©ggel elvĂ©gezzĂ©k Ă©s legyen az, amire mĂĄr oly rĂ©gen vĂĄrtunk.
Egy kicsit eltĂșlozva, mondhatjuk, hogy kĂŒlsĆleg mĂĄr majdnem elkĂ©szĂŒltĂŒnk az ART-TĂ©r MƱvĂ©szeti szabadiskola Ă©s közössĂ©gi tĂ©r – KomĂĄrom megĂșjĂtĂĄsĂĄval.
Egy kicsit eltĂșlozva, de mindenkĂ©ppen az oroszlĂĄnrĂ©szĂ©t letudva.
Ez az utolsĂł nagy nekilendĂŒlĂ©se az Ă©pĂŒlet kĂŒlsĆ csinosĂtĂĄsĂĄnak, s lĂĄm sikerĂŒlt.
Voltak segĂtĆ kezek, volt megfelelĆ szĂnezĆ anyag Ă©s hozzĂĄ valĂł szerszĂĄm.
Voltak gyakorlott Ă©s kezdĆ lelkesedĆk, s volt egy kis szemerkĂ©lĆ esĆ is.
De volt meleg leves is no meg jĂł kedv.