Elérkezett ez is.
MĂĄrmint a nyĂĄri szĂŒnet utolsĂł tĂĄbora Ă©s az utolsĂł tĂĄbor idejĂ©re az igazi kĂĄnikula.
Bezzeg az ĆsembereknĂ©l nem volt ilyen kegyes az idĆjĂĄrĂĄs. Ami ott jĂłl jött volna, az itt elhagyhatĂł lehetett volna. Na, de ez jutott.
KĂnzĂł nagy melegben futottunk neki a tĂĄborunknak, ahovĂĄ 5 kislĂĄny Ă©s 5 fiĂșcska Ă©rkezett kettĆ közĂ©piskolĂĄs segĂtsĂ©ggel.
Mi pedig kĂ©szĂŒltĂŒnk, Ășgyhogy lesz szerszĂĄmoslĂĄda, mert az mindenkinek kell sajĂĄt is. Ăs ha marad a lelkesedĂ©sbĆl, akkor egy kis ĂĄtalakĂtĂĄs is belefĂ©r a hetĂŒnkbe.
Ezen a hĂ©ten van felnĆtt segĂtĆnk is, MĂ©szĂĄros JĂĄnos nem csak a fĂșrĂĄs, faragĂĄs, illesztĂ©sben, hanem bizony a Duna-parti Ă©lmĂ©nyszerzĂ©sben is nagy segĂtsĂ©gnek bizonyult.
Mert mĂĄr a tĂĄbor elsĆ napjĂĄn megtudtuk, hogy a vidra mikor Ă©s milyen irĂĄnyban tart ĂșszĂĄst a DunĂĄn. Hogy a hĂłd, bĂĄr idĂ©n nekĂŒnk nem mutatkozott, de tovĂĄbbra is itt lakik. S, hogy több ezernyi aprĂł halacska kerĂŒl egy-egy nagyobb hullĂĄmnĂĄl a partra, mert az idĂ©n – ha a tĂĄborozĂłinkra nem is, de – a halakra nagyon jĂł idĆ volt.
Mindenki sajĂĄt vĂ©dĆfelszerelĂ©st kapott, s egy kis sajĂĄt szerszĂĄmkĂ©szletet is, amivel megkezdhette a munkĂĄt.
Volt mérés, csiszolås, fƱrészelés, tervezés.
AztĂĄn persze indulĂĄs, fĂŒrdĆzĂ©s, termĂ©szetesen gĂĄt Ă©pĂtĂ©s Ă©s hajĂłra tĂĄvolba nĂ©zĂ©s.
Ma innen folytatjuk, s napról-napra mutatjuk, hogy miként formålódik kezeink között ez is, meg az is.

































