Aki tegnap este a fürdővíz elszíneződésével találkozott, annak üzenjük, hogy nem véletlen, minden innen, a Mag-házból ered.
A Duna összes iszaptartalmát magunkra kentünk, belehemperegtünk, túrtuk, dagasztottuk és még felsorolni sem tudjuk, hogy mi mindent is csináltunk…

Hiába, a fröcskölés, a vízbe merülés, ázódás, az iszap legalább annyira ragaszkodott hozzánk, mint mi a Duna-parti mókázáshoz.
Most igazán jó lenne még néhány önfeledt szünidős nap, amikor csak fürdünk, dagonyázunk és nagyon jókat kacarászunk.
Bele sem akarunk gondolni, hogy egy hét múlva már az iskolatáskába pakolunk és nézegetjük az órarendet.

Még maradnánk.
Egy ideig még.
Még inkább sokáig.
Itt, a Dunán!

Na, de ha már egyszer ennek is a vége felé járunk, akkor elmondhatjuk azt is, hogy idén nyáron is sokat tanultunk.
Most ezen a héten egy kicsit asztalosok voltunk és kárpitosok.
Mindenkinek alakul a kis széke, hokedlije és ládája.

Szerintünk így kell ezt csinálni!
Reggel örülni egymásnak.
Délelőtt tanulni, tevékenykedni és segíteni a társaknak.
Délben jókat enni és fagyizni.
Bújócskázni, fogócskázni és egész délután a Duna-parton mókázni!