KorĂĄn reggel nekilĂĄttunk tegnap a feladatoknak, vagyis a legnehezebb napnak.
Tudtuk, hogy nehĂ©z lesz, strapĂĄs lesz, kĂ©szĂŒltĂŒnk is rĂĄ, de nagy szerencse, hogy reggel mĂ©g zuhogott, dĂ©lelĆtt mĂ©g borongott, mert Ăgy legalĂĄbb nem fĂĄjt a szĂvĂŒnk a Duna irĂĄnt.
NehĂ©z is felsorolni, hogy mi mindent kĂ©szĂtettĂŒnk, de azĂ©rt megprĂłbĂĄljuk.
Egy biztos, hogy reggel 8-tĂłl LajosnĂ© Koczka, Koczka mama hatĂĄrozott, de nagyon kedves irĂĄnyĂtĂĄsa alatt szolgĂĄltunk. đ
SzĂvvel Ă©s lĂ©lekkel, mert imĂĄdjuk a csalamĂĄdĂ©t, mĂ©g ha a hagymapucolĂĄst meg is könnyeztĂŒk.
A kollektĂv sĂrĂĄs utĂĄn jön a nevetĂ©s, mert minden ĂŒvegbe kerĂŒl mosolygĂłs fejecske, ami nem csak Koczka mama vĂ©djegye, hanem a mi lelkesedĂ©sĂŒnk is.
A savanyĂș mellĂ© Ăva Monostori vezetĂ©sĂ©vel kĂ©szĂŒlt mĂ©g sĂĄrgabarack lekvĂĄr Ă©s rostos meggylĂ© is. TermĂ©szetesen a szörp sem maradhatott el, ebben az Ă©vben citromfƱbĆl kĂ©szĂŒlt.
Tele is lett az összes ĂŒzemen kĂvĂŒli hƱtĆ, amiben a dunsztolĂĄst vĂ©geztĂŒk.
Mivel ezen a napon több fronton is jelen voltunk, Ăgy TĂłth Ăgnes AnikĂłt ‘elvesztettĂŒk’ egy idĆre. De talĂĄn nem is baj, mert Ăgy legalĂĄbb Ăgica Ă©s Bogi kiteljesedhetett, az elĆzĆ nap tanult mĂ©teres kalĂĄcsot ezĂșttal Ćk ketten kĂ©szĂtettĂ©k el, ezĂșttal segĂtsĂ©g nĂ©lkĂŒl. MiklĂłs Danielovicsnak jutott a hĂĄlĂĄs szerep, övĂ© lehetett a maradĂ©k csokolĂĄdĂ©.
Uzsonna elĆtt mĂ©g egy utolsĂł dobĂĄs, hiszen az elmĂșlt Ă©vben a legsikeresebb finomsĂĄg VĂĄradi EnikĆ tejfölöse nem maradhatott el. Ezt ugyan nem tudtuk kĂłstolni, mindenki hazavitte, s majd ma este odahaza teszteli.
Szerintem jĂł lesz. đ
TermĂ©szetesen kĂ©szĂŒltek a receptes könyvek is, Ă©s maradt idĆ a jĂĄtĂ©kra is.
Sokat dolgoztunk, rengeteg dolgot alkottunk és a legnagyobb baj, hogy holnap mår vége a hétnek, s egy évet kell vårni a legközelebbi tåborra.






























