Milyen egyszerűek, tiszták és szépek a lényeges események!”
A Kishercegből vett idézettel zárjuk a hetet.
Azt a hetet, amiről idén sem, az elmúlt években sem, sőt, már 5 éve nem született se hír, se hírverés.
Mint ha nem is léteznénk.

Na, de sebaj, mert nem az számít, hogy hányszor állsz egy színpadon, hanem az, hogy hogyan!
S ez adja értékét a táborainknak, mint ennek a Kert-Konyha-Kamra táborunknak is.

Az utolsó nap sem telt haszontalanul.
Elkészült a kovászos, leszűrtük, hűtőbe tettük, hogy este odahaza ezt falatozzuk.
Elkészült az idei mosógél is, hogy legyen mivel kimosni azt a sok elkoszolódott ruhát, amit a héten nyúztunk.
Bekevertük a palacsinta tésztát és megérkezett Kalács Kriszta néni is, akivel csodajó száraztésztákat készítettünk. Elméletileg cérnametélt, ami jó lesz a hétvégi húslevesbe.
Aki elkészült segítette az aszalmányok csomagolását is, ami alma és fűszernövények. Jó kis csomaghalmazunk keletkezett.
Elültettük az Ökofaluból hozott palántákat is, szép kis kertünk kerekedett.
Elkészítettük a fokhagymakrém levest és megsütöttük a palacsintákat.
Mint minden táborban már több éve, minden ebéd után nagyüzemben fogyasztjuk a fagyit és hát mára ennyi munkát terveztünk, irány a Duna partja.

Uzsonna és táborzárás. Melegszendvics, méteres torta, mert Mirának pont ma van az ötödik szülinapja, dinnye és mindenki vigye el mindazt, amit csináltunk egész héten.

Jaj, de az Aranyfakanál!
Ki is az, aki a legügyesebb, aki az idei évben kiérdemli azt, hogy magával vigye és egy évig őrizze.
Titkos szavazás, mindenki egy nevet mond, aki szerinte a legjobban teljesített a héten. Nem a felnőttek, hanem a táborozók döntenek. Idén megint Kertész Bogi viszi el a fakanalat.
Gratulálunk mindenkinek, hiszen nagyon lelkes és ügyes kis táborozóink voltatok. Fárasztó volt, de nagy öröm volt veletek ez a hét!