Ám, még sem.

Emlékszem, hogy felsőoktatásból kikerült fiatal kollégánk miként tanulta meg itt a Mag-házban a látszólag egyszerűnek tűnő boríték megcímzését.
Mert hogy azelőtt sosem csinált ilyent.
Mert nem volt gyakorlata, ismerete stb.

Azon túl, hogy jókat nevettünk ezen az eseten több tapasztalattal is szolgált.
Rohanó világunk hozadéka, hogy a ‘nagyik’ generációjában még evidens dolgok, tapasztalatok, tudások mára valahogy elsikkadnak.
Persze tisztelet a kivételnek, de így van.

Most milyen jól jönne az írásunk igazolásaként ha még itt dolgozna a címzésben kitanult fiatalunk, s vele újra tudnánk kísérletet tenni pl. arra, hogy a leszakadt gombját felvarrja. Nem tudjuk, hogy ebben van-e nagyobb tapasztalata, mint a boríték címzésében, de nagy az esély arra, hogy ezen a tájon is elférne a segítség.

Az alkotás örömén túl ebbéli csalafintaságokra is gondoltunk akkor, amikor a gyermekvarrással kacérkodtunk.

Még van néhány szabad helyünk szombat délelőttre amikorra macitáska varrásra várjuk a vállalkozó kedvű gyerkőcöket. S, hogy ne szegje kedvét senkinek az irányított ajánlás, adunk néhány további ötletet a tatabányai gyerekek munkáiból, ahol a továbbiakban teknős, béka, unikornis és pingvin is készült a táska mellé.