Két éve, hogy gyűjtögetjük. A kilós kávés zacskókat.
Már ezt is.
Persze aztán nem a saját, hanem a hozott gyűjteményből válogattunk, mert az különleges, vidám, színes, és a boltokban egyáltalán nem lehet ilyent vásárolni.
Miért gyűjtögettünk?

Hogy szombaton legyen alapanyag ahhoz, hogy az annyira megirigyelt táska elkészülhessen.

Nem nagy szám az elkészítés. Amit nem igazán hittem, amíg el nem készítettem. 1-2 óra és már kész is, összeállítva, béléssel kivarrva.

Nem kell hozzá nagy kézügyesség, mindenki, mondom mindenki (Szilvi Juhászné) is el tudja készíteni és igazán nagy örömmel tölt el.

Öröm volt a közeg, öröm volt az alkotás, és öröm volt az elkészült darabok ‘birtoklása’ is, ami nálam csak néhány óráig tartott.
Két szuper táskát készítettem, a vidám színes egyből még aznap este Timi Bereczkinél landolt, a másik lovas pedig várja, hogy elvigyem a leendő tulajdonosának Somogyi Lucának.

Kacérkodtunk a csokispapír neszeszerrel is, de azt végül meghagytuk a legközelebbi találkozásra.